A holdfényes esték beköszöntével különös fény világította meg a szavannát. Nem az a fajta sápadt holdfény, amit idehaza megszokhattunk egy 26%-os megvilágítottság esetén, hanem inkább éles, ezüstfehéres fény a nagyon tiszta levegő miatt.

Egy ilyen kis holdfázisban a Tejút még mindig remekül látszódik. Minden további nélkül lehet látni a centrumot és a sötétködöket is akár. A távcsöves rendszerek keskenysávon úgy gyűjtötték a fényt, mintha újhold lenne.

Az Isabis Astro Lodge igen jó menedéket nyújtott a hideg keleti szél ellen és kényelmet is szolgáltatott az ilyenkorra már megfáradt asztrofotósoknak. A kép egy sorozatfelvételből kiválasztott 10 fotó átlaga. Amint a sorozatot elindítottam, megyvártuk a holdlementét a tetőről és kezdük el fotózni a tejút sávját, illetve mentek az RGB képek is.

Galaxisunk sávja a déli féltekéről nem egy egyszerű ezüstös derengés, hanem amikor jó helyen van, akkor a centrum árnyékot vet. Ránézve nem kell szenvedni a látvánnyal... egyszerűen ott van és érződik, hogy tényleg egy galaxisban élünk. A centrumkörnyéki színek érezhetők, míg a sötétködök könnyedén kivehetők. Májusban a hajnalhoz közeledve igencsak szokatlan, ahogy a centrum fordítva van és nyugat felé néz, pláne a hajlított tejútíves panorámafotókon.

Rehobooth fényei még annyira nem zavaróak baloldalt, de abba az irányba érezhetően nőtt a fényszennyezés 2018-hoz képest a város terjeszkedése miatt.

Klímát tekintve éjjel meglehetősen csontig hatolt a fagyos keleti szél. Talán itt Isabison volt a leghidegebb az összes többi helyszín közül, de azért mindenhol szükséges volt a nagykabát. Jó mondjuk Isabison a rablómaszk is jól jött volna. :D