Összes észlelés

Mindennapi életünkben a tájelemek megszokottak... ott voltak, ott vannak és ott lesznek, legyen ilyen például a Badacsony, vagy éppen a Grand Canyon és még lehetne sorolni sokáig. Számunkra a csillagos égbolt is állandó. A csillagképek ugyanott vannak az éggömbön, a Tejút szintén, csupán a Föld forgása és a Nap körül keringése miatt látunk mindig más és más érdekességet az égbolton. Azonban több ezer év múlva a számunkra állandó dolgok megváltoznak. Elkezdenek deformálódni a csillagképek, elkezdenek vándorolni a csillagok az égen... lent dolgozik az erózió és ezek a kőelemek is elkopnak millió évek múlva. ... Azok a kőrakások, melyek számunkra igazán különleges látványt nyújtanak. Namíbiában a kopasz gránitcsúcsok több száz méterrel törnek a csillagos égbolt felé, melynek a fénye éjszakánként megderíti ezeket a sziklákat, kellemes sárgás fényt adva, melyet az emberi szem éjjel sajnos nem érzékel. A Spitzkoppe csúcsai, nevezetességei közül talán a legismertebb a képen látható kőív - The Rock Arch - melyet a z odalátogató turisták lámpáinak kereszttüzében sikerült egy 100 képes panorámafotón megörökíteni. Mivel egy kósza lámpafény is elronthatja a panorámát, ezért itt sajnos gyorsan kellett fotózni kis kompromisszummal. A képek egyenként ISO6400, f2.2, 10sec, 35mm-en készültek, melyet a panorámafej végigfordított, de ígyis többszöris meg kellett állni felvételkészítés közben a zavaró fények miatt. Ha ez nem lenne elég, akkor egy 2,5 x 2,5 méteres nagy, de legalább gömbölyded sziklán egyensúlyozva készült a panoráma, tehát nagyon mozogni se kellett, nehogy véletlenül az állvány megmozduljon.

A 25'x10' látszólagos átmérőjű Sh2-94 a G65.2+05.7 szupernóva-maradvány nyugati falát képviseli.

2025.05.24-27 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található, IC 2599 katalógusszámú "Gabriela Mistral-ködről". A felvételen látható még a ködösség által körülvett NGC 3324 nyílthalmaz és a kép jobb felső sarkában megfigyelhető NGC 3293 nyílthalmaz is. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A felvétel bal alsó sarkában a Carina-köd külső területe látszik, redős-ráncos ívként. Középen látható maga az IC 2599 emissziós köd, középen oxigénben gazdag, kékes-ciános színű terület, amit a hidrogénben gazdag külső burok vesz körül. A belső régió egy jobbra néző, magas homlokú fejformára hasonlít. Hasonlóságot mutat Gabriela Mistral Nobel-díjas költő arcával, innen kapta nevét. A köd magába foglalja az NGC 3324 nyílthalmazt, aminek anyagából születtek csillagai. Az oxigénben és hidrogénben gazdag területek határvonaláról készített képet a James Webb űrtávcső, "Cosmic Cliffs" címen, ami az egyik legismertebb felvétele lett. A kép jobb felső sarkában megfigyelhető az NGC 3293 nyílthalmaz: A halmaznak több mint száz tagja van, többségben fiatal kék csillagok és néhány vörösesebb is. Trapéz alakja van, nagyobb tagjai a halmaz közepében vannak, a kisebbek kívül. Csillagai közötti távolság nagyjából egyenletes. Ezt a halmazt is körbeveszi egy emissziós köd, aminek szálas szerkezete van, közepén az oxigén dominál kékes színnel. Az NGC 3324-et James Dunlop fedezte fel 1826-ban, távolsága a Földtől 9100 fényév, átmérője 15 fényév. Az NGC 3293 halmazt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel 1751-ben, távolsága tőlünk 8400 fényév, sugara 13 fényév.

Nemcsak távcsővel, hanem teleobjektívvel is lefotóztam az üstököst. Nagyon hangulatos volt a hajnal téli csillagképekkel, állatövi fénnyel, légkörfénnyel és nyugalommal. Picit hűvös volt, de annak ellenére kitartottam világosodásig. Az üstökös pont a kilátó fölé fordult be. Először a kilátót fotóztam, majd utána lett indítva az óramű és akkor már ment az átlagolt kép az üstökösre. Elég nagy szél fújt, de hát az hozzátartozik az őszhöz. Október 11.-étől már elég későn kel a Hold, hogy esetleg meg lehet próbálni fotózni az égi vándort, de majd október 20.-ától lesz izgalmas a helyzet, amikor az üstökös átkerül az esti égboltra. :)

Első találkozásom a Nyugati Fátyol-köddel, pontosabban annak egy részletével. Nyilván lehetett tudni, hogy az egész objektum nem fog elférni a ZWO ASI 585 MC kamerám érzékelőjén, így nem meglepő módon az 52 Cygni (SAO 70467) csillag környezetét választottam képem központi témájának. Az 52 Cygni fényessége miatt úgy határoztam, hogy nem készítek képeket nagyon hosszú expozíciós időkkel, inkább 1 perces képekből igykeztem minél többet csinálni. Így végül 2 éjszaka alatt összejött 12 órányi anyagom, amelyet egyben dolgoztam fel. Az NGC 6960 egy gyönyörű mély-ég objektum, emellett kissé bizarr belegondolni abba, hogy egy óriási kataklizma eredménye, mert bizony egy szupernóva robbanás során keletkezett, annak emlékét őrzi.

Rendkívül halvány emissziós köd a Hattyú csillagképben. Nevét Nathaniel Hawthorne "A skarlát betű" című regénye után kapta. Az Sh2-96 a 4x3,3 fok kiterjedésű G65.2+05.7 szupernóva-maradvány északi falának része. Ezt a szupernóva-maradványt Gull és munkatársai fedezték fel 1977-ben. Becslések szerint átmérője 230 fényév és körülbelül 2935 fényév távolságra fekszik. A vizsgálatok 90 km/s tágulási sebességet mutatnak, ami arra utal, hogy a maradvány körülbelül 20 000 éves, és ezáltal az egyik legrégebbi ismert szupernóva-maradvány.

Szerettem volna megörökíteni ezt az üstököst. Az észlelőhelyemről sajnos nem túl jó a horizont, de szerencsém volt, mert ezen a hajnalon 4 óra után a háztető fölé emelkedett és csak 5-kor ment be egy fa mögé és még derült is volt. Ezt az időablakot kihasználva sikerült képeket készítenem. Sötétedéstől kezdve a távcső kint volt és sajnos bepárásodott ami nagyon meglátszik a képen.

Az NGC 7822 és a Sh2-171 látványos csillagkeletkezési terület a Cepheus csillagképben, mintegy 2900 fényév távolságban. A Sh2-171 a kiterjedt emissziós köd, amelyet gyakran „Északi Koronának” is neveznek, míg az NGC 7822 a benne található fényes csillaghalmazt és a környező ködrészeket jelöli. A régió gazdag hidrogén-alfa sugárzásban, amelyet fiatal, nagytömegű O-típusú csillagok erős ultraibolya sugárzása és csillagszele formál. Ezek a folyamatok sötét porkiállásokat és fényes ionizációs frontokat hoznak létre, hasonlóan a Sas-köd „Teremtés oszlopaihoz.” A ködben fiatal csillagobjektumok és sűrű molekulafelhők találhatók, ami arra utal, hogy a terület aktív csillagbölcső. A központban elhelyezkedő Berkeley 59 halmaz a környék legforróbb és legfényesebb csillagai közül többnek is otthont ad. Méreténél, összetett szerkezeténél és élénk emissziós vonalainál fogva az NGC 7822 és a Sh2-171 egyaránt népszerű célpontja a csillagkeletkezés folyamatát vizsgáló kutatásoknak és az asztrofotósoknak, akik a Cepheus molekulakomplexum dinamikus szépségét szeretnék megörökíteni. A kép készítésének körülményei: A felvétel két asztrofotós és két asztrofotós felszerelés együttműködésének eredménye. A képek rögzítése Király Zoltánnal együttműködve közös gyűjtés eredménye (ez esetben egy helyszínen, azonos időpontokban, de nem mindig lesz ez így). Az előfeldolgozási munkálatokat én végeztem, míg az utófeldolgozási folyamat eredménye Zoli érdeme. Integrációs idő: SII: 10h 5’; Ha: 9h 30’; OIII: 8h 30’; ∑28h 5’ Felszerelések: Lacerta Fotonewton 200/800 Edition 2021; Tecnosky Astrografo Newton 200/800 Carbon Series OTA ZWO ASI2600MM Pro; ToupTek ATR2600M Sky-Watcher CQ350 Pro; ZWO AM5 Antlia 3nm Narrowband H-alpha 36 mm; Antlia 3nm Narrowband Oxygen III 36 mm; Antlia 3nm Narrowband Sulfur II 36 mm; Optolong H-Alpha 3nm 36 mm; Optolong OIII 3nm 36 mm; Optolong SII 3nm 36 mm Sky-Watcher F4 Aplanatic Coma Corrector; ZWO ASIAIR Plus; ZWO EAF; ZWO EFW 7 x 36mm; ZWO OAG-L; TS-Optics Maxfield .95X Coma Corrector; ToupTek AFW 7x36mm; ToupTek OAG; WandererAstro WandererBox Plus V3

Gyenge nyugodtság mellett gyűjtöttem fél órányi nyersanyagot az objektumhoz. A kép sarkába illesztettem egy 2 héttel korábbi, 340x-es nagyítással, szűrő nélkül készített rajzomat.

2025-10-04 18:18 Szinte tűkön ültem hajnali 3-ig, ugyanis addig kellett várnom, hogy nyugodjon le a Hold. Előtte szépen összeszereltem a fotós berendezéseket és összeállítottam a fotós távcsövet, mely jellemzően nem indul el csak úgy, ezért kicsivel holdnyugta előttig sikerült beüzemelni mindent. A kép elkészülte és látványa mellett hatalmas élmény volt látni a téli csillagképeket, a hajnali állatövi fényt, a Jupiter varázsát, mindezt a lassan deresedő fűben mozgolódva. Hajnali 3-kor szinte mindenki alszik, a környék teljesen csendes, leszámítva a szarvasbikák bőgését, szóval nyugalomból jutott bőven. 4 óra alvás után felkelve nekiálltam a képsorozat feldolgozásának, melynél a kihuzatba bevilágító monitorfény, és a szemből és alulról érkező kamerainfra eléggé idegesítő gradienseket okozott, aztán meg ugye jön az, hogy az üstökös ugyebár mozog... szóval ismét több időt töltöttem a feldolgozással, mint a felvételek elkészítésével és hát a fáradtság után azért többször is ellenőriztem magam. Így készült el eme felvétel az őszi hajnalok vándoráról. Na de majd október közepétől... (:

Tőlünk 1100 fényév távolságra lévő szép emissziós köd a 32 Cygni kettőscsillag körül. Megjelenésében hasonlít a Fátyol-ködre, de az LBN 331 nem szupernóva maradvány, csupán egy "szimpla" ionizált hidrogén felhő.

A csatornék keverésénél most klasszikus HOO megjelenést adtam a képnek, de egy kicsit az oxigén kékjét jobban megragyogtattam. A csillagok maradtak szolíd RGB-k. Külön tetszik a buborékból kiinduló OIII nyaláb és balra lent az az érdekes foszlány. Mivel HOO a feldolgozás és a zöld csatornába most nem tettem bele H-alfát, ezért az OIII sokkal markánsabb, márpedig a vörös és kék talán jól kiegészítik egymást. A mechanikával továbbra sincs valami rendben, egy-két-négy képet eldob, aztán békésen teszi tovább a dolgát. Lehet, hogy valami fémreszelék, sorja került a csigaorsóhoz, de az is lehetséges, hogy ilyen pozícióban szorul, tehát holtjátékot kellene állítani. Nyilván a négy kép az majdnem háromnegyed óra, de amikor tudok akkor fotózok. :)

Alapvetően vizuális mélyég észleléseket folytatok, de mindig bosszankodtam, amikor telehold környékén volt tiszta az ég. Megoldásként vettem egy asztrokamerát, hogy ilyenkor is hódolhassak a csillagászatnak. :) 2025. 09. 06-án este sikerült először ég alá menni a kamerával. Azóta gyakorolgatom a képfeldolgozást. Azt hiszem ezekből a nyersekből ennyit tudok kihozni.

Az NGC 884 és NGC 869 a Perseus kettős halmazt alkotó két nyílthalmaz a Perseus csillagképben, a Cassiopeia és az Andromeda csillagképek között. A két viszonylag közeli, fényes nyílthalmaz szabad szemmel is látható ködös foltként, és nagyszerű célpontok kisebb távcsövekkel. Az amatőr csillagászok egyik kedvence, kiválóan fényképezhető és megfigyelhető. A két halmaz már binokulárral is jól láthatóvá válik, csillagokra bomlik. Az Ikerhalmaz egyenként 350-400 csillagot és megközelítőleg 5000 naptömegnyi anyagot tartalmaz. A halmazokban látható csillagok óriási tömegűek. A Perseus-ikerhalmaz körülbelül 7500 fényévre található a Földtől, és együtt, közel 70 fényév átmérővel, mintegy 50 fényév távolságra vannak egymástó. Az Ikerhalmaz folyamatosan közelít a Földhöz 38km/s sebességgel. Távcső: SkyWatcher Quattro 200/800 Newton (átalakitott) Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 220 MM mini monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Astronomik UV/IR L2 Blokk szűrő (2") Korrektor: ZWO EAF fókuszmotor Korrektor: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez Korrektor: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) M54 menettel Vezetés: ZWO nagy szabad nyílású off-axis guider (OAG-L) Expo : 120x120 sec rgb, azaz 4 óra expozició. Bortle : 5 200 gain, -5°C Készült : 2025.09.20. Orosháza

Selyemgubó-köd (Coccon Nebula), avagy IC 5146. A kb. 4000 fényév távolságra és 15 fényév átmérőjű köd, áll a látványos emissziós részből és az azt körül vevő halvány reflexiós területből. A felvételen még egy nagy adag por köd is megfigyelhető ami sokkal nagyobb kiterjedésű mint a kép. 5 perc híján 10 órányi anya van a képben.

Üdvözlök mindnekit. Szeptemberi célpontom NGC7000 Észak amerika köd volt. Kihasználva a derült éjszakákat amennyit csak lehetett, fotóztam ezt a célpontot. Tetemes mennyiség jött össze, reménykedve hogy minél többrészlet elöjöjjön. Feldolgozás Siril és Gimp. Fogadjátok sok szeretettel!

2025.05.28-án hajnalban készült felvételem Namíbiából, az Isabis-völgyéből. A képen a 47 Tucanae, más néven az NGC 104 gömbhalmaz látható. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont hajnali kettő után észlelhető volt. A felvételen egyből feltűnhet a gömbhalmaz puszta mérete: croppolás nélkül is betölti a látómezőt. Kívülről befelé haladva folyamatosan sűrűsödnek a csillagok, és egyre nagyobbak is a mag felé haladva. A magban már fel se bomlik csillagokra a halmaz, teljesen összefolynak a csillagok. A vöröses csillagok vannak többségben a halmaz kora miatt. A 47 Tucanae gömbhalmaz, ami a második legnagyobb látszó átmérőjű gömbhalmaz, távolsága a Földtől 14 500 fényév, Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1751-ben, 120 fényév az átmérője és megközelítőleg 10 milliárd éves. A kép bal alsó sarkában az NGC 121 gömbhalmaz látható.

A H.E.S.S. siteot Namíbiában nem nagyon kell bemutatnom. Sokan ismeritek eme távcsöveket akár onnét, akár Teneriféről. A Cserenkov távcsövek hatalmasak... 10km-ről is láttuk már őket napközben, ahogy békésen szunnyadtak. Éjszaka a 30 méter átmérőjű főtávcső méginkább lenyűgöző, ahogy az égbolt felé néz, ám ezt mi élőben nem láthattuk, hiszen a létesítmény területén minden kis fény komoly problémát okozhat a mérésekben. A megoldás az előre felprogramozott timelapse rendszerek voltak, amik sötétedéskor beindultak. Persze tudni kellett, hogy honnét emelkedik a Tejút, meg hová megy, hasonlók és ezt egy vadidegen tájon roppant nehéz beállítani. Csak másnap derült ki hogy milyenek lettek a képek, addig viszont azon izgultunk, hogy egyáltalán sikerült-e a felvételsorozat, vagy lehet el se indítottuk a kapkodásban a berendezéseket? :) A felvételen a távcső már úgy tör az ég felé, hogy rá lehetett látni a tükörre, ami mégjobban látszódott az idő előrehaladtával. A tükrön visszaverődő égboltfény ... ebben az esetben a Tejútcentrumnak a fénye meghökkentő látvány a sorozatfelvételen. Aztmondom van vagy 20-30 jelenet, de a HESS távcsövei toronymagasan a leglátványosabb előtér, amióta készítek ilyen felvételeket. :)

Kihasználva az utolsó derült estét a közeljövőben, ismét kimentünk fotózni. A nyári táborban fotóztam először a Trifidet, de akkor összesen csak 16 percnyi adatot tudtam gyűjteni, utána otthonról valahogy mindig elmaradt a folytatás. Jövőre korábbra fogom időzíteni, amikor még magasabban jár. Számomra nagyon érdekes objektum, mert 3 részből tevődik össze (emissziós, reflexiós és sötét ködből), amiből az egyik (a sötét köd) 3 részre osztja.

A ~6000 fényév távolságra található emissziós ködösség a Hattyú (Cygnus) csillagképben található. A köd megfigyelésére -fényszennyezéstől mentes helyről, ragyogóan tiszta időben- leginkább a nyári hónapokban van lehetőség. Ajánlott fényerős távcső használata. Megpillantása kisebb távcsövekkel szinte reménytelen. A képet 2025 szeptember 22-én fotóztam.