Összes észlelés

A Nagy Medvében látható galaxis teljesen lenyűgözte a kisgyerekeket, ahogyan a Seestar egyre több expozícióval egyre szebben kihozta a galaxis spirálkarjait. Persze hosszabb expozíciós idővel minden bizonnyal sokkal többet is kihozhatott volna belőle a műszer, de nekem inkább az észlelés élménye volt a fontos, hogy minél több objektumot megtekinthessek egy este alatt, mintsem a végeredény látványossága. (Soós Patrícia)

A Nagy Medve csillagképben található galaxis, ami hosszúkás szivar alakjáról kapta a nevét. Sötét ég alól, megfelelő nagyítással vizuálisan észlelve is ki szoktak rajzolódni a sötét csíkok a galaxis közepe felé, amitől annyira különleges ez az objektum, de képen még lenyűgözőbben megjelennek. (Soós Patrícia)

Szép galaxis a Vadászebek csillagképben. A képen megjelent két kisebb galaxis is, a Napraforgó-galaxis nagytengelyét meghosszabbítva mindkét irányba a kép két szélén láthatóak. A kép a demjéni Piramis Fürdő és Üdülőpark kertjéből készült. (Soós Patrícia)

A befordulása óta figyeltem ezt a napfoltcsoportot, hogy kerüljön szembe a Földdel, így kedden adódott a lehetőség a rekkenő hőségben, hogy fotót készíthessek róla. A körülmények nem voltak ideálisak, későnfekvés a vörös lidércek miatt, majd koránkelés, aztán pedig a Balaton partján derült ki, hogy tulajdonképpen élénk szél fúj és nem elég, hogy a távcsövet nagyon mozgatja, de egyben alattomos is az erős sugárzás miatt. Noha a napszúrást megúsztam, de a feldolgozással rendesen megszenvedtem. Előszöris a foltcsoport EGYIKE SE fért bele a látómezőbe, másodszor meg úgy fújta a szél a tubust, mintha lenne FF-ről APS-C-re lenne vágva a látómező az átlagolás után, így volt annyi lélekjelenlétem, hogy panorámát készítettem. 20 sorozatból egy kép született. Az viszont már a parton kiderült, hogy a felbontás rendkívüli, talán az eddigi legjobb amit elértem ezzel a rendszerrel és nagyon közel áll a maximális teljesítményhez, így nem nagyon szomorkodtam a projekt végeztével a hűsölő strandolók láttán. :D

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 279 db. framefilokból.Utómunka Photoshop.

Nagyon megtetszett ez a régió a térképen, a Hattyú csillagképnél, ezért a tavaszi szezon után úgygondoltam felprogramozom a távcsövet, hogy forduljon erre az objektumra. A nyers fotók tulajdonképpen április-májusban készültek a hajnali órák előtt. Nem találtam becenevet erre az objektumra, ezért én egy olyan címet választottam a képnek, ami reflektár arra, hogy valaha sok milliárd évvel ezelőtt mi is egy hasonló ködösségben kezdtük a létezést. :) A feldolgozásnál most nem az SII aranyszínű blendézésével próbálkoztam, hanem a normál kombinálással SHO-ban, majd a zöld levonásával. Természetesen a csillagokat külön kezeltem, noha azok az SHO szűrős képekből lettek kikeverve, mert nem bajlódok RGB szűrőkészlettel, amíg nincs szűrőváltó. 90°-os forgásszögnél nagyon szépen jön a kompozíció, ahogy a sötétködök "felfele kapaszkodnak" az ionizáció derengésében, valamint van egy átlós elválasztás is a képaránynál. Az expómennyiség nem éppen a legtöbb, de amikor készült a sorozat, akkor holdfény ellenére igen jó egek voltak átlátszóságban a folyamatos északi áramlás miatt.

A Messier 27 (Súlyzó-köd, NGC 6853) egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben, mintegy 1200 fényév távolságra található. A központjában található egy 13,5m látszólagos fényességű fehér törpe, amelynek ledobott gázburkából alakult ki a köd. Fényes központi részének „súlyzó” alakja már kisebb távcsövekkel is megfigyelhető a nyári égbolton. A ködösség a kezdők egyik kedvelt célpontja. A képet 2026 júniusában készítettem, és 30 órányi nyers képet használtam fel hozzá.

Első wide field képem. Először készítettem 40x90sec ISO 800 f13 képet véletlen mert úgy maradt a rekesz régről. A hold fénye hatással volt a képekre ekkor még. Majd váltottam és 25x90sec ISO 800 f4 kép készült még. Ekkor már nem volt Hold. Bortle 4 ég alatt. Az összes képet mind a 65 darabot stackeltem végül sirilben

2025.09.20.- án helyeztem ki a második Solargráfot. Ma 2026.06.21. én a nyári napfordulókor beszedem. Tehát 9 hónapot töltött kint és gyűjtötte a fotonokat.

A DeadVlei egy abszolút különleges hely Namíbiában, sőt talán a világban is, ahol a vörös hűnék éles kontrasztot alkotnak a mélykék éggel, a fehér sós felszínnel és a 900 éves kiszáradt fákkal. Régebben ez egy tó volt, csak a vándorló dűnék elzárták a Tsauchab folyó útját. Ember nem tartózkodhat kint a DeadVleiben éjszaka, ezért egy előre beállított fényképezőgépet használtam. A kép egyfajta nagy finálé a namíbiai utunkról, noha nem az utolsó fotó, merthogy még mindig vannak felvételek, melyeket fel kéne dolgozzak, ám ez a panoráma lett talán életem egyik legkülönlegesebb fotója. Élőben biztos bámulatos lehet látni innét a csillagos eget, ahogy megderíti a dűnéket és leginkább a fehér felszínt. A timelapse felvételeken olyan van, hogy a Vénusz felkel és annak a fénye világít be a dűnék közé. Nos hát. Ennyit tudtam kihozni DeadVleiből. :)

Mire észleltem már nagyon közel voltak a horizonthoz. Szabad szemmel még láttam a Jupitert is. A felszerelés közben ő már lement. A Seestar S30 Hold üzemmódját választottam. Meg is találta és középre igazította. Manuálisan igazítottam a képet, hogy beleférjen a Vénusz is. Az S30 látómezeje kb. 1.2° x 2.13°. Az észlelés már a háztetők és fák között történt. Perceken belül megérkeztek a felhők is.

A vörös lidércek ( red sprites ) egyfajta magaslégköri elektromos jelenségek, melyek szervezett zivatarrendszerek ( MKR ) felett keletkeznek. Felvillanásuk igen rövid, néhány ezredmásodperces, ezért az ember épphogy látja, ha pont odanéz. A kép készítésekor június 11.-én a zivatarrendszer ~480 km-re volt az országtól délre a horvát-bosnyák határon. Az aznapi hidegfront szépen kitakarította a levegőt, így nemcsak a Tejút látszódott jól, hanem a légkörfénylés is. Videó módban fotóztuk a lidérceket, ám amint láttuk ezt a felvillanást, akkor azonnal átváltottam fotó módba és készítettem egy normál hosszú záridős asztrotájképet is két panelből, majd arra blendéztem rá a vörös lidérceket a csillagmező alapján. Önmagában a videó is látványos, ám a Tejút centruma ott emelkedett balról ( akárcsak Kaposvár fénye ). Kicsit sajnálom, hogy nincs jelátvivős bajonettem, így az objektív nem rekeszelődik exponáláskor, ezért a csillagmező nem annyira szép, de örülök, hogy most így is sikerült. Ez volt életem első vörös lidérc fogása, de egyben vizuális megfigyelése is, valamint a kitelepülés, az egésznek a hangulata annyira lenyűgözött, hogy egyszerűen másnap már a vörös lidércek fotózásához való alkatrészeket kezdtem keresni az interneten a tervezett EQ8RH mechanika helyett.

A kép 389 db. framefilból lett feldolgozva Registax 6.0 programmal.

A kép 402 db. framefilból lett feldolgozva Registax 6.0 programmal.

Az Elefántormány-köd (hivatalos nevén IC 1396A) egy sűrű gáz- és porköd a Cepheus csillagképben, amely a Földtől mintegy 2400 fényévre helyezkedik el. Lenyűgöző, több mint 20 fényév hosszú formája aktív csillagkeletkezési régió, amely sötét sziluettként emelkedik ki a környező világító gázfelhőből. Fényképezést megnehezítette a kiszámíthatatlan időjárás. Ennek ellenére sikerült több képet rögzítenem, ha nem is volt egyszerű. Szép színvilágot teremt a keskensávú szűrőkkel történő fotózás. ~ 25 órányi kép jött össze. Lacerta 80/500 + 0,79x reduktor HEQ5 pro 50 mm-es vezetőtávcső + Touptek 462m Touptek AAF, AFW Siril, Photoshop 2026.május-június., Süttő

A namíbiai utazásom második célpontja volt a Vela szupernóvamaradvány, amit rögtön az első derült éjszaka során, a Nagy Magellán-felhő fotózása után el is kezdtem fényképezni. Az átalakított Canon 6D fényképezőgépen és a Samyang 135mm-es objektíven kívül Rafitól kölcsönkapott Astronomik UHC klipszűrőt is használtam. Ez egyben a 2025-ös namíb képeim záró felvétele is, mivel sajnos elfogytak a feldolgozatlan fotóim. Meglehetősen nagy kiterjedésű és halvány objektum, a nyers felvételeken egy halovány vöröses paca látszott csak. A feldolgozás során szerencsére előkerült a zöldeskék, oxigénben gazdag "töviskoszorú" is, számos más érdekes formával együtt. A hidrogénben gazdag vöröses gázok mintha a háttérben maradtak volna. A Vela (Vitorlás) csillagképben található, eredete egy 11 000 évvel ezelőtt történt kettes típusú szupernóva-robbanás volt, ami 900 fényévre található tőlünk. A felvételen észrevehető még az NGC 2736 "Ceruza-köd" is a kép alján. Egy fényes, hosszúkás gázcsík ami zöldeskék fényben világít. A szupernóva-maradványhoz tartozik a Vela-pulzár is, ezek kapcsolatát 1968-ban fedezték fel a Sydney Egyetemen. Kifejezetten erős röntgenforrás és az egyik legközelebbi pulzár.

A Messier 1 egy szupernóva maradvány a Bika csillagképnél. Biztos igen látványos lehetett 1054-ben a szupernóva, ami robbant, melynek fényessége meghaladta a Vénusz fényét, igaz utóbbi egy bolygó és nem szcintillál a légkör hatására. Tehát az akkori csillagászok egy az időjárástól függően egy vibráló fényes csillagot láthattak. Manapság ezen a helyen egy ködösség van, pontosabban egy szupernóva-maradvány, melyet távcsöves bemutatókon meg szoktunk mutatni a téli időszakban. A felvételt hasonló módszerrel csináltam, mint a korábbi keskenysávos képet. Nem biztos, hogy ez a jó megoldás, hogy a HOO képre rá van blendézve az SII-re definiált aranyszínű réteg, de az eredmény nem lesz olyan rossz szerintem. Az OIII kivételével a H-alfa és az SII holdfényes égen készült, de volt olyan, hogy az SII-nél egyszerűen már bevilágított a Hold a távcsőbe. A fotózáskor nem voltak rossz egek, sőt ebben az időszakban nagyon sokszor voltak jó átlátszóságú égboltok, tehát a Teliholdnál is bőven jött az információ a szűrővel. A csillagmező külön lett kezelve, ám az RGB képeket nemtudtam felhasználni, ugyanis annyira alacsonyan volt már a téma, hogy belógtak a cserjék és emiatt a csillagok profilja eléggé problémás lett, így kihagytam a másfél órányi RGB adatot, helyette mesterséges RGB lett az SHO-ból kikeverve.

A Messier 106-galaxis tőlünk mintegy 25 millió fényévre található a vadászebek (Canes Venatici) csillagképben. Észlelése hazánkból leginkább tavasszal lehetséges. A kép baloldalán lévő hosszúkás alakzat az NGC4248 katalógusszámú spirálgalaxis. A képre 5 perces expozíciókból 300-at tudtam felhasználni. Ez beleértve a korrekciós képeket így is több mint 25 óra.

Úgygondoltam, hogy a mai hidegfront előtt készítek egy szolár-newtonos képet a napfoltokról, melyek egész jól néznek ki. Választásom az AR4449-es napfoltra esett, mely igaz nem volt még a korong közepén majdnem, hanem a szélén kicsit, de jóval fotogénebb volt, mint a 4447 vagy 4444-es. Talán túl későn sikerült kipakolni, mert már dolgozott a sugárzás és elkezdett rohamosan romlani a seeing. A jusztírlézerem eleme pedig lemerült, így a hagyományos jusztírokulárral próbálgattam beállítani a távcsövet. Talán ezzel a felvétellel itt is megnyílik a napfoltfotós szezon és a központi csillagunk még mindig igen jól néz ki a néha-néha feltűnő foltokkal.

A kép Registax 6.0 és Photoshop programma lett feldolgozva 349 db. framefilokból.