Összes észlelés

Amikor a holdja eltávolodott, készitettem csak a bolygóról egy 7 képes sorozatot. Ami nagyon foglalkoztat az az alsó sávban látható nagyobb folt ami majdnem fele akkora mint a grs. Kíváncsi leszek hogy a kövi szezonban mekkora lesz.

5 felvételből állitottam össze a képet, a bolygó mellett az Io hold látható ahogy távolodik az árnyék már nem vetült a bolygóra. Nyugodtság : 8 Átlátszóság : 4 2026.03.03. 20:53 Távcső: Celestron C11 Nexstar XLT tubus Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 662 MC kamera Szűrő: Zwo uv/ir, Zwo Adc Fókuszírozó: Zwo eaf motoros fókuszírozó kézivezérlővel Fókuszírozó: Baader Diamond SC kihuzat Korrektor: Baader Q-Turret Barlow 2.25x Orosháza / Hungary

A holdfényes esték beköszöntével különös fény világította meg a szavannát. Nem az a fajta sápadt holdfény, amit idehaza megszokhattunk egy 26%-os megvilágítottság esetén, hanem inkább éles, ezüstfehéres fény a nagyon tiszta levegő miatt. Egy ilyen kis holdfázisban a Tejút még mindig remekül látszódik. Minden további nélkül lehet látni a centrumot és a sötétködöket is akár. A távcsöves rendszerek keskenysávon úgy gyűjtötték a fényt, mintha újhold lenne. Az Isabis Astro Lodge igen jó menedéket nyújtott a hideg keleti szél ellen és kényelmet is szolgáltatott az ilyenkorra már megfáradt asztrofotósoknak. A kép egy sorozatfelvételből kiválasztott 10 fotó átlaga. Amint a sorozatot elindítottam, megyvártuk a holdlementét a tetőről és kezdük el fotózni a tejút sávját, illetve mentek az RGB képek is. Galaxisunk sávja a déli féltekéről nem egy egyszerű ezüstös derengés, hanem amikor jó helyen van, akkor a centrum árnyékot vet. Ránézve nem kell szenvedni a látvánnyal... egyszerűen ott van és érződik, hogy tényleg egy galaxisban élünk. A centrumkörnyéki színek érezhetők, míg a sötétködök könnyedén kivehetők. Májusban a hajnalhoz közeledve igencsak szokatlan, ahogy a centrum fordítva van és nyugat felé néz, pláne a hajlított tejútíves panorámafotókon. Rehobooth fényei még annyira nem zavaróak baloldalt, de abba az irányba érezhetően nőtt a fényszennyezés 2018-hoz képest a város terjeszkedése miatt. Klímát tekintve éjjel meglehetősen csontig hatolt a fagyos keleti szél. Talán itt Isabison volt a leghidegebb az összes többi helyszín közül, de azért mindenhol szükséges volt a nagykabát. Jó mondjuk Isabison a rablómaszk is jól jött volna. :D

Hosszú borult időszak után végre eljött az idő,hogy új kamerám végre kipróbáljam.Ezt osztom meg most veletek.

Egy csendes, eldugott és igazán sötét helyet kerestem a téli Tejút megfigyeléséhez, így akadtam rá a Harasztipusztai templomra, Herencsényen. Olyan mértékben sötét itt az égbolt, hogy az Orion halványabb ködösségeit is sikerült megörökítenem, többek között a Barnard-ívet, a Boszorkányfej-ködöt és a Lófej-ködöt. A templom felett a Sirály-köd is szépen kirajzolódik, míg a kép tetején, a Tejút sávjában a Rozetta-köd világít.

Tegnap este 3 különböző időpontban próbálkoztam a Jupiterrel. A harmadik időszakban lett két egyperces felvétel, ami alatt elég jól lenyugodott légkör. A két holdat 10 perccel később kameráztam le, és utólag tettem fel a három égitestet egy képre.

mai holdazás...

10 felvételből készült, elég biztató ég volt. Örülök a felvételnek. Az europa hold kis pettyként a felhősávban kivehető picit jobbra a lenti nagyobb folt felett. Sajnos ebből a szögből nem mutatkozott sok a holdjából.

1 db 36 másodperc időtartamú videóból (2066 db frame) készült a kép, a képkockák 25%-ának felhasználásával.

Igy még sosem jártam 600db fotóból mindössze 141-et sikerült összeadni....lehet a kissé fátyolfelhős égbolt miatt.

Erősebb fókusznyújtással próbálkoztam ezúttal (4700 mm). Főként a monokróm kamerával gyűjtöttem a fényt, a színes kamera a színt adja csak.

A képet 2026. február 24-én erős szélben készítettem.

Sziasztok volt pár tiszta este gondoltam rászánok több időt az IC434 fotózására.Nemsokat kozmetikáztam kis zajszűrés,görbézés....pontos időt nemtudok de kb 6 óra expo maradt sokat kiszűrt a Siril.

Nem volt egyszerű ezt a képet összehozni. A 3 éjszaka alatt mindig közbejött valami hátráltató dolog. leginkább az vezetés állt le gyakran. Na meg persze a sokunkat bosszantó köd.

Az Messier 3 (M3) a tavaszi égbolt egyik legimpozánsabb és legnépesebb gömbhalmaza, amely a Vadászebek csillagképben található, mintegy 33 900 fényévre a Földtől. A Charles Messier által 1764-ben felfedezett objektum a Tejútrendszer galaktikus halójában helyezkedik el, nagyjából 31 000 fényévvel a galaktikus fősík felett. A halmaz lineáris átmérője megközelítőleg 180–220 fényév, és becslések szerint több mint félmillió csillagot tömörít, melyek össztömege eléri a 450 000 naptömeget. Asztrofizikai szempontból az M3 az egyik legkülönlegesebb mélyég-objektum: ebben a halmazban található a legtöbb ismert változócsillag (legalább 274), melyek döntő többsége RR Lyrae típusú, így a halmaz kulcsfontosságú viszonyítási pont a kozmikus távolságmérésben. Bár a halmaz rendkívül idős – kora eléri a 11,4 milliárd évet –, jelentős számú "kék vándor" (blue straggler) csillagot is tartalmaz, amelyek vélhetően csillagütközések révén jöttek létre a sűrű központi régióban. A 6,2 magnitúdós látszólagos fényességének köszönhetően kiváló megfigyelési célpont: fényszennyezéstől mentes, sötét égen akár szabad szemmel is észrevehető halvány foltként, binokulárral pedig már jól kivehető a kiterjedése. 15-20 cm-es távcsővel a 18 ívperces halmaz már a magjáig csillagokra bontható, feltárva a közepesen koncentrált, rendkívül gazdag csillagvárost. Távcső: SkyWatcher Quattro 200/800 Newton (átalakitott) Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 220 MM mini monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Optolong L-Quad szűrő (2") Kiegészítő: ZWO EAF fókuszmotor Kiegészítő: Lacerta ventillátoros sapka 8 collos Newtonhoz Kiegészítő: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez Kiegészítő: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) M54 menettel Kiegészítő: Lacerta fűthető harmatsapka 8 col Vezetés: ZWO nagy szabad nyílású off-axis guider (OAG-L) Expo: 105x120 sec Rgb plusz korrekciós képek. 2026.02.14. Orosháza Hungary

Első fotóm a Coronadoval. Nem túl szép, de a lényeg látszik. Nyers kép, nincs szerkesztve.

Az SH2‑232 egy halvány H II emissziós köd az Auriga csillagképben. A ködöt fiatal, nagy tömegű OB csillagok sugárzása ionizálja. Emiatt főként H‑alfa tartományban látszik jól, és nagyon kevés OIII-t tartalmaz. A távolsága 5500-5800 fényév közé tehető. A kép közepén látható a Purgathofer 2, vagy más néven PNG 173,5+03,2 planetáris köd. A ködöt Alois Purgathofer osztrák csillagász fedezte fel 1980-ban. Érdekes, hogy a Pu 2 a Sh2-232 gázfelhők mögött helyezkedik el. Míg az Sh2-232 a Ha sávban jelenik meg, a PN fénye főként az OIII sávban van. Ha a Gaia DR3 parallaxmérései helyesek, a PN körülbelül 120 000 fényévnyira van a Földtől.

Romló seeing, a trapézium csak az észlelés elején látszott bomlani A-D komponensekre.

Az elmúlt hétköznapokon volt egy-egy derült délelőtt, amikor le lehetett fotózni égi kísérőnket. Ezt én most a nagy naptávcsővel tettem egy kis szűrő-hangolás után. A mostani időszakban ez a távcső nem nagyon látott napfényt, meg kb mi sem, de ez majd a tavasz közeledtével meg fog változni úgyis. :) Két sorozatot fotóztam, a másodikat hosszabb záridővel, hogy a protuberancia jól látszódjon. A normál fényességű korongfelvételt negatívba állítottam, így szépen kijönnek a filamentumok is.

2025.05.25 - 28. között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Nyilas csillagképben található, Messier 8 katalógusszámú Lagúna-ködről. Itthonról is kedvelt célpont, bár egy kicsit mindig túl alacsonyan van délen. Namíbiában viszont a zenitig emelkedik, emiatt kiválóan fotózható. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A felvételen az IC 4685 emissziós köd is látható, a Lagúna-ködtől balra. A Messier 8 (Lagúna-köd) egy nagy kiterjedésű, gázból és porból álló csillagbölcső, aminek hidrogénjéből új csillagok születnek. A fiatal, forró csillagok erős UV sugárzása a hidrogént ionizálja és gerjeszti, emiatt a hidrogénatomok a 656 nm-es hullámhosszban kisugározzák az extra energiát. Ezt a hullámhosszot mi vörös fénynek fogjuk fel. A már megszületett csillagok "csillagszele" a köd szerkezetébe érdekes formákat vág. A sötétebb csomókban és nyúlványokban pedig csillagközi hideg por látható. Giovanni Hodierna fedezte fel 1654. előtt. 4 000-6 000 fényévre található a Földtől, 50-110 fényév a hosszúsága.