Összes észlelés

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm a Messier 39 katalógusszámú nyílthalmazról. A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. A képre nézve egyből feltűnik a halmaz háromszög alakja, főleg kékes színű csillagokból áll. Környezetétől látványosan elkülönül, a Hattyú csillagképben található. Akár szabadszemmel is észrevehető halovány pacaként az égen. Guillaume Le Gentil fedezte fel 1750-ben szabad szemmel, majd Charles Messier 1764. október 24-én vette fel katalógusába. Mindössze 30 tagot számlál, nagyjából 200-300 millió éves, 1000 fényévre van tőlünk.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm az NGC 457 katalógusszámú "Bagoly-halmazról". A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. E.T. halmaznak is hívják, de Bagoly halmazként ismertebb. A két fényes csillag a kép teteje felé a bagoly szemei. A törzs könnyen kirajzolódik a fényes csillagok alkotta gerinccel. A szárnyak észrevétele már nehezebb, egy kicsit nézegetni kell hozzá a képet. A lábak még kevésbé feltűnőek, ahhoz már egy kis képzelőerő is kell :-) William Herschel fedezte fel 1787. október 18-án a 100 csillagból álló halmazt. Átmérője 30 fényév, 20 millió éves, 9000 fényév távolságban van tőlünk.

A Repülő Denevér-köd központi régiójában látható az Ou4, amelyet 2011-ben fedezett fel egy francia amatőrcsillagász, Nicolas Outters. Ez a különleges, kettős lebenyű, kék színű köd leginkább az OIII (kétszeresen ionizált oxigén) emisszióban ragyog. Bár a Földről nézve úgy tűnik, mintha az Sh2-129-en belül helyezkedne el, a csillagászati mérések szerint az Ou4 valószínűleg sokkal távolabb van tőlünk, és véletlenül pont egy vonalba esik a Repülő Denevér-köddel. Sok időt kellett beleölni a projektbe, mivel a Tintahal (OU4) rendkívül halvány. Sajnos az időjárás sem volt mindig kiszámítható. Hol derültnek indult az éjszaka, majd beborult. Ráadásul nyári napfordulókkor felértékelődött az a kevés sötét órák száma. A feldolgozásnak is tucatszor futottam neki, mivel ilyen halvány OIII képanyaggal még nem dolgoztam. Ditherelés mellett is keletkezett Walking noise. 68 órányi OIII, 13 órányi H-a (HOO paletta). Siril, Photoshop. 2026.június-július.

Az egyik kedvenc objektumomat észleltem a macskám társaságában :D

Az NGC6960 a fátyol-köd nyugati oldala azaz másnéven boszorkány seprű. A hattyú csillagkép szárnya alatt megbúvó kiterjedt ködösség, egy szupernovamaradvány. Az egyre táguló gázködöt a komplexum közepén lévő neutron csillag gerjeszti.

A nyár egyik leghangulatosabb időszaka a hőségnapok között frissítő éjszakák, melyek felett ott ragyog a Tejút. Az erdővel körbevett tisztáson, mely egy kisebb völgy, szépen befolyik a rövid éjjelen a hűvösebb levegő és sekély köd képződik, melyet látni lehet a csillagos égbolt fényében. Fülledtséget lehet érezni annak ellenére, hogy 20°C körüli a hőmérséklet, tehát egy kicsit szokatlan a levegő, de felette a nyári csillagos égbolt látványa egy kellemes élmény. A felvétel egy követett és illesztett panorámakép, melynél mire a végére értem, addigra már minden vastagon párás és vizes volt. Nem számítottam ekkora párára a rekkenő hőség közben.

Egy képpbe sűrítve a nyüzsgő élet az észlelőréten. A szaggatott csillagcsíkok a felhőátvonulásokat jelzik, de ez senkinek nem szegte kedvét, aktívan ment az észlelés a felhőlyukakban is ilyenkor.

1200x5mp. AZ mód. Lakótelepi erkélyről. Sirilben feldolgozva.

A korábbi képem újrafeldolgozása, ezúttal drizzle eljárással stackeltem a nyers képeket, és igyekeztem figyelni a csillagok alakjára is. 2025.05.23-án és 24-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Páva (Pavo) csillagképben található NGC 6744 galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételről rögtön feltűnik, hogy egy küllős spirálgalaxist láthatunk, magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A felvételen a sárgás magot kék színű, "pelyhes" spirálkarok veszik körül, ahol gyors csillagkeletkezés folyik. A Tejút ikertestvérének is nevezik, mert az ismert galaxisok közül ez hasonlít a leginkább a Tejúthoz, szintén küllős spirálgalaxis. A Tejútnál viszont lényegesen nagyobb: átmérője 175 000 fényév. Van egy nagyobb kísérőgalaxisa is, a felvétel tetején látható, elnyúlt NGC 6744A. Számos kisebb, halványabb galaxis is megfigyelhető a képen: Bal oldalom az IC 4820, alul-jobbra iz IC 4823, a jobb alsó saroknál a PGC 62869, fölötte pedig a jobb oldalon a PGC 62847. Az NGC 6744 31 millió fényévre van a Földtől, James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án, Ausztráliából.

Június 17-én este egy igazán szép együttállást figyelhettünk meg a nyugati égen. Már az este elején is igen impozáns látványt nyújtott a több mint 10%-os holdsarló és a Vénusz párosa. Ugyan az idő előrehaladtával a nyugati égen egyre több felhő jelent meg, mégis sikerült lefotóznom a páros mellett a Messier 44-es katalógusszámú, másnéven talán Jászol-halmazként ismertebb nyílthalmazt is. A végeredményt látva a felhők inkább hozzáadtak a képhez, mintsem elvettek belőle, így összességében egy sikeres megfigyelése lett egy látványos együttállásnak.

4,4%-os, 40 óra 40 perces alkonyi holdsarló június 16-án. Ezen az estén a Merkúr is a sarló mellett látszott, ezen a képen épp a felhőben a bal alsó saroknál.

Május elején a galaxisok után a tavaszi égen található gömbhalmazokat észleltem végig. A Messier 3-as katalógusszámú gömbhalmaz volt az, ami különösen tetszett, ezért le is fotóztam. A gömbhalmaz az Ökörhajcsár csillagképben található és mintegy 34 ezer fényév távolságra található a Földtől. A Messier 3 körülbelül félmillió csillagot tartalmaz.

5,8%-os, 46 óra 53 perces alkonyi holdsarló május 18-án este.

2025 utolsó derült éjszakáin egy érdekes emissziós ködösséget fotóztam az Orion csillagképben. A Majomfej-ködnek is nevezett Sh2-252 egy szép fényes célpontnak bizonyult, keskenysávú szűrőt használva igen szép részletek jöttek elő benne. A köd központi régiójában nemcsak a domináns hidrogén vöröses fénye jelenik meg, hanem az ionizált oxigén kékes árnyalatai is feltűnnek, szép színkontrasztot adva az objektumnak. A köd belsejében egy nyílthalmaz is megbújik, amely a megfigyelések szerint fizikailag is kapcsolatban áll a ködösséggel.

A nyílthalmazok önmagukban is szép látványt nyújtanak távcsőben és fotókon egyaránt. A kamerák előnye azonban, hogy olyan részleteket is megmutatnak, amelyeket szabad szemmel, távcsövön keresztül nem látunk. Ilyen halmaz a Messier 38 katalógusszámú nyílthalmaz is a Szekeres csillagképben. A halmaz mellett egy viszonylag fényes hidrogén-alfa felhő vöröslik. A mellette található NGC 1907 nyílthalmaz pedig különösen látványos a mögötte húzódó vörös foszlányokkal.

Egy régóta tervezett objektumot sikerült megörökítenem 2025 végén. A Pacman-köd (NGC 281) különösen érdekes célpont, elsősorban a benne található sűrű ködstruktúrák miatt. Az úgynevezett Bok-globulák – kis méretű, hideg és nagy sűrűségű molekulafelhők – ebben a régióban jól megfigyelhetők, és jelenleg is aktív csillagkeletkezési helyszínek. A köd elnevezése a jellegzetes, a klasszikus videojáték-karakterre emlékeztető alakjából ered. Fényét a benne található IC 1590 nyílthalmaz legfényesebb tagjának köszönheti, ugyanis ez a csillag ionizálja a gázt, így válik számunkra láthatóvá.

Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer hibátlanul kezelné a fényerő állítgatását, ezért telejsen lenyűgözött amikor ilyen szép képet sikerült készítenie. Holdészlelésre kétségen kívül nagyon jó a seestar. Nyilván nem a legjobb felbontással lő fotókat, de nem is az a cél hogy felérjen a profi asztrofotókkal. Látványosnak pedig mindenesetre látványos. (Soós Patrícia)

Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer hibátlanul kezelné a fényerő állítgatását, ezért telejsen lenyűgözött amikor ilyen szép képet sikerült készítenie. Holdészlelésre kétségen kívül nagyon jó a seestar. Nyilván nem a legjobb felbontással lő fotókat, de nem is az a cél hogy felérjen a profi asztrofotókkal. Látványosnak pedig mindenesetre látványos. (Soós Patrícia)

Szerettem volna megnézni, hogy a Seestar milyen élességgel tudja lefotózni a napfoltokat, ha nem fúj nagyon a szél, ami legutóbbi próbálkozásomkor bezavart a képbe, mert érződött, hogy enyhén beremeg néha a kamera. Lehetett volna kicsit tisztább most is az ég, de azért nem lett olyan rossz, a lényeg látszik a napfotokból. Nekem azok a fotók is tetszettek, amiknél a felhők átvonulnak a Nap előtt. Eddigi tapasztalataim alapján viszont nem a napészlelés a Seestar S50 legnagyobb erőssége. Lehet rajta fényerősséget módosítani, hogy más részletek is kijöhessenek a képen, de nekem nagyon hirtelen ugrándozott a fényerő amikor állítani próbáltam, néha pedig nem is módosult semmit. Azért megéri még ezzel próbálkozni, hátha csak ki kell tapasztalni. Majd a VEGA '26 táborban... :D (Soós Patrícia)

A Nagy Medvében látható galaxis teljesen lenyűgözte a kisgyerekeket, ahogyan a Seestar egyre több expozícióval egyre szebben kihozta a galaxis spirálkarjait. Persze hosszabb expozíciós idővel minden bizonnyal sokkal többet is kihozhatott volna belőle a műszer, de nekem inkább az észlelés élménye volt a fontos, hogy minél több objektumot megtekinthessek egy este alatt, mintsem a végeredény látványossága. (Soós Patrícia)