A képet Lukácsházán készítettem 2026. július 16. és 17. éjszakáján, nagyjából 23:30 és 02:30 között, Bortle 3-4-es ég alatt. A körülmények nem voltak a legegyszerűbbek: átvonuló felhőfoszlányok zavarták a fotózást, és kifejezetten erős széllökésekkel kellett megküzdeni.
Flatboxot most használtam először a korrekciós képekhez. A felszerelésem egy Sky-Watcher 150/750 PDS Newton távcsőből (amelynek a blendézésében nyújtott segítséget ezúton is nagyon köszönöm a VCSE táborban segédkezőknek) és egy EQ3 Pro GoTo mechanikából állt, a képeket pedig egy átalakítatlan (stock) Canon EOS 2000D kamerával rögzítettem, guide nélkül, csak a GoTo használatával.

A végső kép 260 darab 20 másodperces (összesen 86 perc), ISO 800-as light képből, valamint 50-50-50 dark, flat és bias képből állt össze. A guide hiánya, a szett súlya, a nem tökéletes pólusra állás és főleg az erős széllökések miatt a csillagokon megfigyelhető némi elhúzás, szélcsendes időben ez lényegesen jobb lett volna szerintem ez volt a fő baj, de a végeredmény így is nagyon sokat megmutat az égbolt ezen szeletéből szerintem.

Feldolgozás:
A képeket Sirilben stackeltem az OSC_Preprocessing szkripttel. Ezután StarNet++ segítségével leválasztottam a csillagokat a háttérről, majd a galaxisokat tartalmazó képet átvittem a GraXpertbe. Itt a legújabb verzió AI alapú háttérkiemelő (Background Extraction) és zajszűrő (Denoise) eszközeit használtam. A kész, zajmentesített képet visszavittem Sirilbe, ahol elvégeztem a hisztogram húzását és a színkorrekciót (bár a végeredmény szerintem picit túlságosan kék lett), végül pedig a Star Recomposition segítségével illesztettem vissza a csillagokat.

Mik láthatóak a képen?
A fotó központi eleme a M51 (Örvény-galaxis) és kísérője, az NGC 5195. Ez a látványos galaxispáros nagyjából 23–30 millió fényévre található tőlünk, maga az M51 pedig egy 60 000–76 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis.
Ha szétnézünk a látómezőben, számtalan távolabbi objektumot is felfedezhetünk:
Az NGC 5198 egy körülbelül 100 000 fényév átmérőjű elliptikus galaxis, amely már jóval messzebb, kb. 100-110 millió fényévre dereng a háttérben.
Az IC 4263 egy éléről látszó, vékony pálcikaként kirajzolódó küllős spirálgalaxis, mintegy 120-130 millió fényév távolságban, kb. 50 000 fényéves kiterjedéssel.
Az NGC 5169 és NGC 5173 galaxisok 120–160 millió fényéves mélységben találhatóak, átmérőjük 35 000 és 70 000 fényév között mozog.
A megjelölt PGC objektumok (például a PGC 2290538 vagy a PGC 91291) pedig elképesztően távoli, zömmel 300–800 millió fényévre lévő háttérgalaxisok, amelyek apró, halvány foltokként épphogy kirajzolódnak a mélyűr sötétjében. Számomra eléggé nagy öröm volt hogy ennyi távoli galaxist is megtudtam örökíteni csupán összesen 86 percnyi expo-val.

Teljes felbontású kép és hozzá tartozó magyarázatos kép: https://drive.google.com/drive/folders/14m3_slvHU1QR1HcBcB3oZzyzfXbsvnzf?usp=drive_link