Mélyég észlelések

Az Orion-köd pont Budapest fényszennyezése felé látszódott, ezért nagyon meglepett, hogy milyen szépen kihozta a részleteket a Seestar. Kettő fotót készítettem, az egyikre kevesebb expozíciót hagytam, így a külső régiók kevésbé jöttek át, de a belseje egészen részletesen látszott, a másik fotó pedig hosszabb ideig készült, sokkal több minden jött elő a képen, de a közepe kicsit beégett. Végül ezutóbbit töltöttem fel. (Soós Patrícia)

Egészen tiszta volt arrafelé az ég ahol éppen az M37 járt, úgyhogy ideális célpontnak tűnt egy rövidebb fotóra. De valószínűleg egy autó elment a kert mellett, mert a fotó jobb felső sarka egy kicsit befénylett. Emiatt csajnos a kontrasztot se lehetett növelni, de ettől függetlenül látszik hogy milyen szép és méretes nyílthalmazról van szó. (Soós Patrícia)

Egészen tiszta volt arrafelé az ég ahol éppen az M37 járt, úgyhogy ideális célpontnak tűnt egy rövidebb fotóra. De valószínűleg egy autó elment a kert mellett, mert a fotó jobb felső sarka egy kicsit befénylett. Emiatt csajnos a kontrasztot se lehetett növelni, de ettől függetlenül látszik hogy milyen szép és méretes nyílthalmazról van szó. (Soós Patrícia)

A Messier 51-galaxis (Örvény-köd) amely körülbelül 25 millió fényévnyire található, a vadászebek (Canes Venatici) csillagképben.  Az M51. Kisérőgalaxisa az NGC 5195, mellyel gravitációs kölcsönhatásban áll. Viszonylag fényes, ezért derült éjszakákon már kisebb távcsövekkel is megpillantható.

2026.01.06 - 01.08. között Namíbiában, a Skygems távvezérelt csillagvizsgáló hálózat egyik távcsövével készült felvételem a Fornax (Kemence) csillagképben található NGC 1365 katalógusszámú, avagy Nagy Küllős Spirálgalaxisról, vagy Fornax Propellergalaxisról. A képen a Fornax galaxishalmaz számos tagja is látható. A kép jobb felső sarkában látható NGC 1365 egy küllős spirálgalaxis, aminek a két spirálkarja jellegzetes propelleralakot formáz. 74 millió fényévre van a Földtől, 200 000 - 300 000 fényév átmérőjű. James Dunlop skót csillagász fedezte fel 1826. szeptember 2-án. A kép közepén a Fornax galaxishalmaz látható, ami a második leggazdagabb galaxishalmaz a Virgo-halmaz után. A galaxishalmazok fejlődésének vizsgálatához különösen értékes alanya a halmaz. Legnagyobb tagja az NGC 1399, ami a kép alján lévő fehéres elliptikus galaxis. A halmaz 62 millió fényévre helyezkedik el tőlünk, így a közelebbi galaxishalmazok között van. Elliptikus és spirális tagjai is vannak.

A Kúp-köd és a Karácsonyfa-halmaz talán az egyik legszebb mélyég-objektum a Rozetta-ködössége mellett. Ezek a hihetetlen formák jó messzire, kb 2600 fényévre vannak és méretesek is. A Kúp köd magassága kb 7 fényév, de az egész csillagkeletkezési terület 50 fényév átmérőjű is lehet. Az ilyen formák láttán szép az asztrofotózás. Itt talán már sikerült mindent beállítani a távcsőnél, vagy lehet mégsem. Egy problémás eset volt, amikor a számítógép valamiért elfelejtette az órabeállításokat és manuálban az objektumra parancsolva a távcsövet bizony ő azthitte este 19 óra környékén, hogy nappal 10 óra van és szépen oda fordult, ahol a Kúp-köd van, lent a horizont alá. Baleset szerencsére nem történt, de a kamerán volt meglepődés mikor láttam, hogy a távcső majdnem fejjel lefelé van. Akár le is üthette volna a kamerát / szűrőváltót, ami a mechanikától kb két centire megy el. A felvétel HaLRGB, melynél szinkronban az L és az RGB lett feldolgozva, majd összerakva úgy, hogy az RGB színrétegként rá lett téve az L-re. Aztán jött a Halfa mértékkel, majd a csillagok vissza lettek rakva. A gond az RGB-vel volt, mely tiszta bugyirózsaszínes, bíboros volt... azt kellett beállítani, hogy normálisan nézzen ki. Persze a "Rókaprém-köd" környékén mikor a H-alfa az előtérbe van, mögötte a kék reflexió... De ez ilyen. :)

2025.05.31 - 06.01. között Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben található Barnard 262 és Barnard 72 katalógusszámú sötétködökről. A Barnard 72 "Kígyó-köd" a kép jobb oldalán látható, ahogy tekergőzik a sárgásbarna csillagtengerben. Maga a ködösség egy sűrű gáz- és porfelhő, ami eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét. Körülbelül 600–650 fényévre van a Földtől, kiterjedése 5 fényév. A Barnard 262 "Vállfa-köd" vagy "Mitévőlegyek-kígyó-köd" a kép bal oldalán látható, ahogy a középső háromszög alakú formájából három csáp nyúlik ki. Sűrű molekuláris gáz- és porfelhő, ami eltakarja a háttércsillagok fényét, "csillagmentes" foltként jelenik meg. Edward Emerson (E.E.) Barnard fedezte fel és katalogizálta mindkét ködöt a XIX. század végén, 347 másik sötétköddel együtt.

Igyekeztem a galaxis fényesebb részeit megörökíteni.

Igyekeztem a galaxis fényesebb részeit megörökíteni.

Igyekeztem megörökítenia galaxis fényesebb részeit.

A két galaxis 43x nagyításon szépen elfért a látómezőben. Az M81 enyhén ovális alakúnak látszott, közepe fényesebb a külső résznél. A közelében egy halvány csillag szinte beleolvadt a peremébe. Az M82 keskeny, hosszúkás foltként látszott, halványabbnak tűnt, mint az M81. Több részletet nem sikerült megfigyelni.

A Triangulum-galaxis SHO varázsa után a Rozetta belső vidékén ámultam és bámultam. Ilyen részletességben eddig még nemtudtam megfotózni ezt a régiót, ám az 585 szenzorának köszönhetően most ez is sikerült. Monokróm kamera lévén, a keskenysávú szűrők által megvan a szabadság, hogy a színekkel lehessen variálni. Próbáltam azért egy normális Hubble-palettát beállítani a képnek. Igazából az a metódus sikerült eddig a legjobban, ahol a hidrogént és az oxigént állítom be HOO bicolor képnek, majd arra blendézéssel megy rá raszter funkcióval az aranysárga színnel definiált ionizált kén. Szűrőváltó híján a csillagok színét mesterségesen kevertem ki az SHO szűrők képeiből. A közeljövőben fogom orvosolni a szűrőváltó hiányát és akkor már RGB szűrők is lesznek.

A fényes központi csillag körül több halvány csillag jelent meg. Elfordított látással a központ környéke enyhén csillámlónak tűnt. A központi csillag körül halvány fényudvar látszott, ami az első szomszédos csillagokig terjedt. Viszonylag alacsonyan állt a horizont felett, a megfigyelést a település fényei és a közeli kémények füstje is zavarta.

Erősebb fókusznyújtással próbálkoztam ezúttal (4700 mm). Főként a monokróm kamerával gyűjtöttem a fényt, a színes kamera a színt adja csak.

Sziasztok volt pár tiszta este gondoltam rászánok több időt az IC434 fotózására.Nemsokat kozmetikáztam kis zajszűrés,görbézés....pontos időt nemtudok de kb 6 óra expo maradt sokat kiszűrt a Siril.

Nem volt egyszerű ezt a képet összehozni. A 3 éjszaka alatt mindig közbejött valami hátráltató dolog. leginkább az vezetés állt le gyakran. Na meg persze a sokunkat bosszantó köd.

Az Messier 3 (M3) a tavaszi égbolt egyik legimpozánsabb és legnépesebb gömbhalmaza, amely a Vadászebek csillagképben található, mintegy 33 900 fényévre a Földtől. A Charles Messier által 1764-ben felfedezett objektum a Tejútrendszer galaktikus halójában helyezkedik el, nagyjából 31 000 fényévvel a galaktikus fősík felett. A halmaz lineáris átmérője megközelítőleg 180–220 fényév, és becslések szerint több mint félmillió csillagot tömörít, melyek össztömege eléri a 450 000 naptömeget. Asztrofizikai szempontból az M3 az egyik legkülönlegesebb mélyég-objektum: ebben a halmazban található a legtöbb ismert változócsillag (legalább 274), melyek döntő többsége RR Lyrae típusú, így a halmaz kulcsfontosságú viszonyítási pont a kozmikus távolságmérésben. Bár a halmaz rendkívül idős – kora eléri a 11,4 milliárd évet –, jelentős számú "kék vándor" (blue straggler) csillagot is tartalmaz, amelyek vélhetően csillagütközések révén jöttek létre a sűrű központi régióban. A 6,2 magnitúdós látszólagos fényességének köszönhetően kiváló megfigyelési célpont: fényszennyezéstől mentes, sötét égen akár szabad szemmel is észrevehető halvány foltként, binokulárral pedig már jól kivehető a kiterjedése. 15-20 cm-es távcsővel a 18 ívperces halmaz már a magjáig csillagokra bontható, feltárva a közepesen koncentrált, rendkívül gazdag csillagvárost. Távcső: SkyWatcher Quattro 200/800 Newton (átalakitott) Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 220 MM mini monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Optolong L-Quad szűrő (2") Kiegészítő: ZWO EAF fókuszmotor Kiegészítő: Lacerta ventillátoros sapka 8 collos Newtonhoz Kiegészítő: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez Kiegészítő: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) M54 menettel Kiegészítő: Lacerta fűthető harmatsapka 8 col Vezetés: ZWO nagy szabad nyílású off-axis guider (OAG-L) Expo: 105x120 sec Rgb plusz korrekciós képek. 2026.02.14. Orosháza Hungary

Az SH2‑232 egy halvány H II emissziós köd az Auriga csillagképben. A ködöt fiatal, nagy tömegű OB csillagok sugárzása ionizálja. Emiatt főként H‑alfa tartományban látszik jól, és nagyon kevés OIII-t tartalmaz. A távolsága 5500-5800 fényév közé tehető. A kép közepén látható a Purgathofer 2, vagy más néven PNG 173,5+03,2 planetáris köd. A ködöt Alois Purgathofer osztrák csillagász fedezte fel 1980-ban. Érdekes, hogy a Pu 2 a Sh2-232 gázfelhők mögött helyezkedik el. Míg az Sh2-232 a Ha sávban jelenik meg, a PN fénye főként az OIII sávban van. Ha a Gaia DR3 parallaxmérései helyesek, a PN körülbelül 120 000 fényévnyira van a Földtől.

Romló seeing, a trapézium csak az észlelés elején látszott bomlani A-D komponensekre.

2025.05.25 - 28. között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Nyilas csillagképben található, Messier 8 katalógusszámú Lagúna-ködről. Itthonról is kedvelt célpont, bár egy kicsit mindig túl alacsonyan van délen. Namíbiában viszont a zenitig emelkedik, emiatt kiválóan fotózható. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A felvételen az IC 4685 emissziós köd is látható, a Lagúna-ködtől balra. A Messier 8 (Lagúna-köd) egy nagy kiterjedésű, gázból és porból álló csillagbölcső, aminek hidrogénjéből új csillagok születnek. A fiatal, forró csillagok erős UV sugárzása a hidrogént ionizálja és gerjeszti, emiatt a hidrogénatomok a 656 nm-es hullámhosszban kisugározzák az extra energiát. Ezt a hullámhosszot mi vörös fénynek fogjuk fel. A már megszületett csillagok "csillagszele" a köd szerkezetébe érdekes formákat vág. A sötétebb csomókban és nyúlványokban pedig csillagközi hideg por látható. Giovanni Hodierna fedezte fel 1654. előtt. 4 000-6 000 fényévre található a Földtől, 50-110 fényév a hosszúsága.