Mélyég észlelések

Az idei tavaszi galaxisszezon előtt egy ritkán fotózott területre esett a választásom. A Hiúz csillagkép irányában a Tejút nem bővelkedik színesen parádézó emissziós és reflexiós ködökben. Viszont tartalmaz kiterjedt molekulafelhőket, néhány planetáris ködöt és a belátható világűrben megannyi távoli galaxist és kvazárt. A képen az LBN 801 jelű (Lynd’s Bright Nebula) molekulafelhő látható, mely a Tejútban helyet foglaló, kiterjedt méretű MBM 25 jelű molekulafelhő részét képezi. Az LBN 801 bizonyos részein a közeli csillagok által kisugárzott fény visszaverődik, minek köszönhetően ezek a területek a felhőszerkezetből kissé kiemelkedve, fényes csomókként világítanak. Ezeket a területeket galaktikus hideg csomókként (Galactic Cold Clumps) tartják nyilván a PGCC (Planck Catalogue of Galactic Cold Clumps) katalógusban. A képen összesen öt ilyen fényes terület azonosítható (PGCC G173.14+31.67; PGCC G173.41+31.60; PGCC G173.64+31.51; PGCC G173.30+31.29 és PGCC G173.90+31.19), melyek közül talán a kép felső részén középtájon, függőlegesen elrendeződő felhőstruktúra a leglátványosabb. A galaktikus pormezőn túltekintve számos extragalaktikus objektumot pillanthatunk meg. A kép bal szélén, illetve a jobb oldali szürke felhőkomplexum alsó részénél egy-egy nagyobb galaxishalmaz foglal helyet. Ezek az ACO 616 és az ACO 620 jelű galaxis halmazok. További kisebb halmazokból több is fellelhető a képen. Mindösszesen 1071 db galaxist (melyből 219 db-ot három nagyobb galaxis klaszter tartalmaz) és 273 db kvazárt azonosított be a PixInsight ezen a fotón. Utóbbiak közül az SDSS J080344.61+463724.4 jelű mind közül a legtávolabbi objektum (a fotó bal felső részén látható). Fénye a vöröseltolódás (z= 3,67269) alapján számolva 11,997 Mrd éven keresztül utazott felénk.

Ez a küllős spirálgalaxis az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben mintegy 67 millió fényév távolságra található.

A Messier 97 (Bagoly-köd) egy planetáris köd amely a nagymedve csillagképben mintegy 2600 fényév távolságra található. Nevét bagolyfejre emlékeztető alakjáról kapta.

Már két napja ketyeg a gép éjszakánként, de mintha csak alig fotóztam volna pár percet... Igaz, viszont nemhiába! Ugyanis ez az integrált fluxus köd (IFN) a Sarkcsillag körül! Közel 10 óra eredménye. Talán 2x-3x ennyi adattal már értékelhetőbb lenne, ámbár itt már nagyon fontos tényező a fényszennyezés, ami Balmazújvárosban már igencsak soknak bizonyul ehhez a képhez! 😅 Azért is ilyen halvány ez a por és molekuláris felhőzet, mivel ez nem csillagképző régió és az összes fény amely láthatóvá teszi, az maga a Tejút, vagyis galaxisunk összes csillagának visszavert fénye! 🌌 Hortobágyon vagy Kócsújfalun megpróbálok még a közeljövőben több adatot gyűjteni hozzá!:) Polaris (Sarkcsillag) régió Felszerelés: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer Technikai adatok: 56x600s (9,3 óra) Light 4x600s Dark 23x Flat 20x Bias Szoftverek utómunkához: Siril, Seti Astro Suite, Adobe Photoshop Beta Helyszín, és időpont: Balmazújváros, 2025.04.26-28.

Korábban már fotóztam az IC1396-ot, amelynek része az Elefántormány-köd. Ezen az oldalon a korábbi fotó is megtekinthető. A mostani alkalommal több dolog is változott. A mechanika, a kamera, a szűrő és a teljes integrációs idő. A távcső maradt a régi. :) A legnagyobb minőségi ugrást a kamera + szűrő kombó, a sötétebb ég és a megnövelt integrációs idő adta (10h vs 3.3h). Technikai részletek (felszerelés, kidolgozás): Equipment: ZWO ASI 585MC-Pro + WO RedCat51 (250mm, f/4.9) + IDAS NBZ 2” filter Guiding: 32/120mm guidescope + ZWO ASI 120MC-S camera + ASIAir mini Mount: SW EQ6R-Pro Location, date: Maklár (Hungary), 2025. April 19-20. Bortle scale: ~4 Dithering: 5 pixels, 2” stability threshold, after every frame Light frames (sensor temp.: -5 ℃): 119, 300 seconds, Gain 252 Darkflat frames (sensor temp.: -5 ℃): 80 Flat frames (sensor temp.: -5 ℃): 80 Dark frames (sensor temp.: -5 ℃): 30 Stacking and processing were done in PixInsight. I used WBPP with Maximum quality preset. My PixInsight workflow was the following: -Seti Astro’s Automatic DBE (everything on default) -BlurXterminator (everything is on default) -NoiseXterminator - AI version 3 (Denoise: 0.9, Iteration: 2) -StarXterminator (everything is on default): separation of the stars from the nebula, stretching them separately -Seti Astro’s Statistical Stretch on the starless image ---Target median: 0.25 ---Automatic convergence checked -Seti Astro’s Star Stretch on the stars_only image ---Stretch amount: 5 ---Color boost amount: 0 -PixelMath: combining the starless and the stars_only image: ~(~starless*~stars_only)

A Nagy Medve galaxisai között... Ezen a szép estén végigmentem a Nagy Medve mélyég objektumai között, természetesen a fényesebbeket részesítve előnyben. Nagyon szép párt alkot itt egy planetáris köd és egy távoli galaxis, távcsövekre fel!

A Messier 13 (más néven M13 vagy NGC 6205) gömbhalmaz a Hercules csillagképben. Az északi égbolt egyik legismertebb gömbhalmaza. Az M13 gömbhalmazt Edmond Halley brit csillagász fedezte fel 1714-ben. Charles Messier 1764. június 1-jén katalogizálta. Az M13 volt az egyik első objektum, amit 1974-ben kiválasztottak, hogy az esetleges földön kívüli intelligencia számára üzenetet küldjenek, mivel az egyik legközelebbi gömbhalmaz. A rádiójelet az Arecibo Obszervatórium nagy rádióteleszkópjával indították útnak. Ennek az üzenetnek az elküldése azonban inkább csak jelképes tett, technológiai demonstráció volt, mint valós kísérlet egy idegen civilizációval való kapcsolatteremtésre. Nagyon sűrű halmaz. A központja környékén köbfényévenként 1–2 csillag található, ami a Nap környékének ötszázszorosa. Távcső: SkyWatcher 0,85x reduktor/korrektor Távcső: Svbony 60/240mm vezetőtávcső Távcső: SkyWatcher Pro 80/600 ED apo tubus Mechanika: SkyWatcher NEQ-5 Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 290 MM monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Astronomik UV/IR L2 Blokk szűrő (2") Szűrő: ZWO UV/IR-blokk szűrő (1.25") Korrektor: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) Korrektor: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: ZWO EAF fókuszmotor Helyszín: Orosháza 135x120 sec rgb, 40 bias, 40 dark, 40 flat. Gain 252 -10°C Siril, Ps, Graxpert ben volt szerkesztve. 2025.04.20-21.

Igyekeztem a hátteret kijavitani, sajna módositani egy bejegyzést csak adatokat enged meg, képet nem lehet lecserélni igy mindig ujjat kell feltölteni. Remélem nem baj hogy ez a 3 ik de muszály megosztani hiszen igy kapok infót hogy mit kell változtatni rajta. :) Minden pontos adat itt tekinthető meg. https://app.astrobin.com/u/Blaho1992?i=bevk8z#gallery

Igyekeztem a hátteret kijavitani, sajna módositani egy bejegyzést csak adatokat enged meg, képet nem lehet lecserélni igy mindig ujjat kell feltölteni. Remélem nem baj hogy ez a 3 ik de muszály megosztani hiszen igy kapok infót hogy mit kell változtatni rajta. :) Minden pontos adat itt tekinthető meg. https://app.astrobin.com/u/Blaho1992?i=bevk8z#gallery

Első célpontom a módosított DSLR-rel. :D 2 éjszaka eredménye, 4.5 óra összesen. Equipment: Modified Canon 250D DSLR + WO RedCat51 (250mm, f/4.9) + Astronomik UHC 2” filter Guiding: 32/120mm guidescope + ZWO ASI 120MC-S camera + ASIAir mini Star tracker: SW StarAdventurer GTi Location, date: Tiszasziget-Mélypont (Hungary), 2025. March 18-19. Bortle scale: ~4 Dithering: 5 pixels, 2” stability threshold Light frames (sensor temp.: 3-4 ℃): 54, 300 seconds, ISO 800 Darkflat frames (sensor temp.: 3-4 ℃): 60 Flat frames (sensor temp.: 3-4 ℃): 60 Stacking and processing were done in PixInsight. I used WBPP with Maximum quality preset. Light frames were 2x drizzle integrated. My PixInsight workflow was the following: -DynamicBackgroundExtration (using 13 sample points) ---Tolerance: 1 ---Shadows relaxation: 6 ---Smoothing factor: 0.250 -BlurXterminator (everything is on default) -IntegerResample ---Resample factor: 2 ---Downsample checked -NoiseXterminator - AI version 3 (Denoise: 0.9, Iteration: 2) -StarXterminator (everything is on default): separation of the stars from the nebula, stretching them separately -Seti Astro’s Statistical Stretch on the starless image ---Target median: 0.3 ---Automatic convergence checked -Cosmic Photon’s NarrowbandNormalization ---Palette: HOO ---OIII boost: 1.2 -Cosmic Photon’s ColorMask_mod ---Yellows: 15-90 degrees (start - end hue) -Convolution on the mask created with ColorMask_mod ---StDev: 33 -Applying color mask on the narrowband normalized starless image -CurvesTransformation ---Adjusting the green and the red channels to taste -Removing color mask -CurvesTransformation ---Adjusting the RGB/K curve to darken background and give more contrast to the image -Luminance mask creation (Extract CIE L* component) and applying it to the starless image -ColorSaturation ---Making the blues more prominent in 3 steps -Removing the luminance mask -HistogramTransformation ---Stretching the stars_only image -PixelMath: combining the starless and the stars_only image: ~(~starless*~stars_only)

Ujradolgoztam mert sajnos az első verziónál elmaradt az rgb nél a zöldtelenités igy a csillagaim zöldbe hajlottak. Itt igyekeztem szebben tálalni, hiszen csodálatos objektum ez, megéri küzdeni érte. Remélem igy már szebb lett mások szemének is.

William Herschel fedezte fel 1787 március 18-án és alig 238 évvel később én is meg örökítettem 😃. A kis szélkerék galaxis egy küllő nélküli spirál galaxis a Nagy-Medve csillagkép hátsó lába előtt, megközelítőleg 40 millió fényévnyire. Magja nagy mennyiségű nehéz elemet tartalmaz, átmérője 95 ezer fényév. Két kiemelkedő spirál karja van melyeknek kék színét viszonylag kevés de annál forróbb fiatal csillagok adják. A látszólag kis galaxis legalább 5 szupernovát produkált már az elmúlt 100 évben (SN 1921b, SN 1921c, SN 1937f, SN 1999gi, SN 2010dn). A képen a fényes vörös változó csillag a HD 89053, mely 1050 fényévre van tőlünk. A legnagyobb kék csillag a HD 88959 kettős csillag, ami pedig 185 fényévnyire található.

A Medúza-köd (Abell 21): Egy elhalványuló planetáris ékszer az Ikrek csillagképben A Medúza-köd, tudományos katalógusjelölése Abell 21, egy lenyűgöző, bár halvány planetáris köd, amely az Ikrek (Gemini) csillagképben található. Nevét a görög mitológia szörnyalakjáról, Medúzáról kapta, akinek haja kígyókból állt. A köd finom, kígyószerű filamentumai valóban emlékeztetnek erre a mitikus lényre. Keletkezése és evolúciója: A Medúza-köd egy elöregedő, Naphoz hasonló tömegű csillag végső stádiumának látványos emléke. Élete vége felé a csillag elveszíti külső rétegeit, amelyek lassan tágulni kezdenek a környező űrben. A csillag magja, amelyből egy forró, sűrű fehér törpe lesz, intenzív ultraibolya sugárzást bocsát ki. Ez a sugárzás ionizálja a kidobott gázfelhőt, ami ennek hatására világítani kezd, létrehozva a planetáris ködöt. A Medúza-köd egy viszonylag idős planetáris köd, ami azt jelenti, hogy már régóta tágul. Ennek következtében a gázfelhője meglehetősen szétszórt és halvány, ami megnehezíti a megfigyelését, különösen fényszennyezett területekről.

Változtattam a képen de lecserélni nem lehet, igy ujra feltöltöm. Elnézést. Javitottam a szineken és a hátteret próbáltam nem tultolni és a ködöt sem. Elsőnek kicsit erős volt. Plusz kis zajtalanitás Graxpert program segitségével.

Változtattam a képen de lecserélni nem lehet, igy ujra feltöltöm. Elnézést. Javitottam a szineken és a hátteret próbáltam nem tultolni és a ködöt sem. Elsőnek kicsit erős volt. Plusz kis zajtalanitás Graxpert program segitségével.

A Nagy kutya csillagképben lévő Thor sisakja (NGC2359) emissziós köd 13000 fényévre van tőlünk. Nevét a skandináv mitológiából ismert Thor istenség sisakjának hasonló alakja miatt kapta. A világító gázfelhő kb. 30 fényév kiterjedésű, amelynek középpontjában egy fiatal, rendkívül forró úgynevezett "Wolf-Rayet WR7" csillag látható, ami a tudósok szerint néhány millió éven belül szupernóvaként fog felrobbanni! A fotón a buborék közepe felé erős kékes fénnyel látható. Folyamatosan kiáramló gázait a csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre. A köd általában buborék alakú, de összetett fonalas szerkezetét a több száz naptömegnyi ionizált csillagközi anyaga alkotja, amelyet a központi csillag "szelei fújnak" szerteszét! Magyarországról az objektum nehezen megfigyelhető mivel nagyon alacsonyan található a déli égbolton az év első hónapjaiban, és csak néhány órán keresztül látható az éjszaka folyamán. A fotó elkészítése többek közt ezért és persze a 45 órás expozíciós idő miatt is tartott 3 hónapig! Ezt az objektumot az asztrofotósok általában bikolor (HOO) feldolgozásban szokták lefotózni, mivel az ionizált kén (SII) rendkivül kis mértékben van jelen, de én mégis megpróbáltam az SII-t is 10 órás expozicióval megmutatni és szerintem lett is eredménye! Így SHO képként még több részlet vált láthatóvá az emissziós ködben.

Szintugy a 2 képet egyszerre szerkesztettem. Ami egyiknél sikerült ugy kezdtem a másikon is. Szinkronba. :)

Újradolgoztam a tavalyi felvételeimet. A héten kb 30 órát szerkesztettem Siril és ps ben együtt. Ismerkedtem a szinekkel sokféle paletta meg mindent kipróbáltam. Gyakoroltam a köd kiemelést. Iszonyat sok segitséget, iránymutatást kaptam, nagyon köszönöm azoknak akik itt is jelen vannak ;) Igyekeztem természetesben hatni, a régi képem valahogy nem tetszett ezért is estem neki ujra. Gyakorlásnak kellett ez mert van egy készülő meduza objektum ami még nem kapott elég expot. Rgb anyag csak a csillagokhoz volt magát a ködöt ki se adta igy csak keskenyből áll. De maga az rgb anyag szolgált utmutatónak hogy mik a szinek. Remélem elfogadható lett, a ködből sokkal több látszik ami a régin nem. Úgyhogy jöhet hideg meleg :) De tényleg várom a kritikákat is. Eszméletlen halós a filter, szoval nagyon sokat kellett retusálni.

A Messier 103 a Cassiopeia csillagképben, más néven NGC 581 10 000 fényév távolságra helyezkedik el a Földtől. Meglehetősen laza nyílthalmaz, beleolvad a csillagkörnyezetbe. Peter Méchain fedezte fel 1781-ben. Ez volt az utolsó objektum, amit Charles Messier felvett a híres katalógusába. Skywatcher 200/1000 pds Canon eos 1300d full spektrumra átalakítva Iso 800, 30 sec Átlátszóság:3 Nyugodtság: 6 Nádudvar, 2025.03.21. 20.15 perc

A múltkori feldolgozáshoz sikerült még nyerseket gyűjteni, és most a Hubble paletta feldolgozásával újra felteszem. Egy kiterjedt viszonylag fényes emissziós köd a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben. A Monoceros az Orion szomszédja, a Rozetta-köd pedig a két csillagkép határán található. A Földtől körülbelül négyszer nagyobb távolságra van, mint az Orion-köd (5200 fényév).A fiatal csillagok sugárzása gerjeszti a ködben lévő atomokat, amitől maguk is sugárzást bocsátanak ki, létrehozva az általunk látott emissziós ködöt. A köd középpontját egy fiatal, masszív O-típusú és B-típusú csillagokból álló halmaz (NGC 2244) alkotja. Ezek a csillagok, különösen a két O-típusú csillag, a HD 46223 és a HD 46150,(a kép közepén) egy üreget képeztek a köd belsejében. Az üregen kívül a köd még mindig aktív csillagkeletkezés helyszíne. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a ködnek lehet egy korongszerű geometriája, amely a Földről szemből nézve látható.