Mélyég észlelések

A Rejtett-galaxis (IC 342, Caldwell 5)! A harmadik hozzánk legközelebb eső galaxis az Androméda-galaxis és a Triangulim-galaxis után. A mérete és a közelsége miatt szabad szemmel is láthatnunk kellene, de még se látjuk mert rejtőzködik. 🙂 Hogyan is tud egy galaxis "elbújni"? Tőlünk nézve pont a Tejút síkjában helyezkedik el, ami annyit jelent, hogy a saját galaxisunk egy részén át kell nézni, ami viszont tele van porral, ezért sokat veszít a fényéből. Nagyon találó a neve hogy Rejtett-galaxis. 🙂 Érdemes megnézni az FB által le nem rontott verziót is: https://drive.google.com/file/d/14kFA41IVAVhJK2uHRZsk4NOFgOYrjieU/view?usp=drive_link Felnagyítva nagyon szépen láthatóak a spirálkarok, és a porsávok is. 2024 végén a a sok derült ég alkalmával, folyamatosan mentünk észlelni, fagyoskodni, a másik távcsövem viszont folyamatosan készítette a felvételeket, így sikerült több mint 37 órányi anyagot összeszedni. (pedig egy éjszaka ment a kukába a szél miatt, illetve a kikapcsolt windows update kétszer is újraindította a gépet, és így esett ki kétszer fél éjszaka, de ha minden igaz erre megtaláltam már a megoldást) Zalaszentgrót, 2024. december 21. 26. 27. 28. 29.

A képen a Bika és a Szekeres csillagképek határán található, 3 fok látszó méretű szupernova maradvány részlete látható. A robbanás körülbelül 40.000 éve történhetett, távolsága 3000 fényév. A vörös szín a hidrogén, a kékeszöld az oxigén fényléséből származik. A keskenysávú felvételek Zalaegerszegről, az LRGB képek a VCSE dobronhegyi 2024 évvégi észlelő estjén készültek.

23 mm SW SkyPanorama okulár (N=69x): nyílthalmaz a Cygnus-ban. 15-20 csillag gyűrű alakban, lyuk (üresesbb terület halványabb csilagokkal) a közepén. 8 ívperc méretűre becsülöm.

7 mm Nagler-okulár (N=229x): planetáris köd a Hattyúban. Nehéz objektum, nagyon pici. Szürkéskék színűnek látom, kisebb az NGC 7027-nél. Haloja van, és azonnal feltűnik a látómezőben nehézsége (pici) ellenére.

23 mm-es SW SkyPanorama okulár (N=69x): elsőre feltűnik, halványkékes színű. 7 mm-es Nagler-okulár (N=229x): türkizkék színű planetáris köd a Hattyúban. Élesen elválik a háttértől. Könnyű objektum, kerek, széle kissé csipkés. Én jó nagynak látom, akár 20 ívmásodpercesnek is.

23 mm SW SkyPanorama okulár (69x): nyílthalmaz az Aurigában. Teljesen kiemelkedik a szegényes háttérből, elnyúlt alakú. 25-30 fényes csillag csoportja. Teljesen bontott.

Igazából csak azért fogtam neki, hogy teljen az idő míg előbújik a fák közül a tervezett objektum. Aztán másnap megnéztem, mit ad az a 3 óra amíg sikerült róla fotonokat gyűjteni. A következő este már övé volt a főszerep. Az NGC 2264 egy gyönyörű objektum a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben, amely két fő elemet foglal magában: a Kúp-ködöt és a Karácsonyfa-halmazt. A Kúp-köd egy sötét, kúp alakú köd, amely sűrű gáz- és porfelhőkből áll. Ezek a felhők elnyelik és szétszórják a mögöttük lévő fényt, így alakítva ki az ikonikus, körülbelül 2,7 fényév hosszú kúp formát. A karácsonyfát mindenki a saját módján látja bele a képbe. Személy szerint nekem kis hunyorgással szépen előjön. 😊

A látómezőben néhány előtércsillag teszi érdekessé a látványt, nagyon szép spirálgalaxis. Érdekesség, hogy Charles Messier figyelmen kívül hagyta, pedig ezen a környéken látható néhány Messier objektum.

Nemrég beszereztem a nappali fotós szettembe egy kis 50mm-es Canon objektívet. Természetesen egyből felmerült a kérdés, hogy vajon alkalmas lehet-e asztrofotózásra. :) Ez volt a kis "nifty fifty" első tesztje. Teljesen nyitott rekesszel nem túl éles és a széleken erősen torzít, viszont F/3.2 - F/4-en megtáltosodik. Nagyon olcsón hozzá lehet jutni egy ilyen objektívhez, bátran ajánlom mindenkinek aki kevesebb pénzből szeretné elkezdeni ezt a csodás hobbit.

Mivel befelhősödött az idő, és mélyég fotózásra nem volt megfelelő, így én is lőttem 15db 3percest az NGC 2523 galaxisban található SN2024aeee szupernóva robbanásra. Shinichi Ono fedezte fel e hónap 17.-én. Távolsága 168 millió fényév.

Deneb Távolsága a Földtől 1412 fényév, a Vegával és az Altairral együtt alkotják a Nagy Nyári Háromszöget. Fényessége 1,25 magnitúdó, átmérője 200 szorosa a Napénak. Ha a Naprendszeren belülre helyeznénk a Föld pályájáig érne. Egyetlen éjszaka alatt több fényt sugároz, mint a Nap egy évszázad alatt. Skywatcher 200/1000 pds Canon eos 1300d full spektrumra átalakítva Iso 800 20 sec Svbony UV/IR Cut szűrő Nádudvar, 2024.12.26. 18.30 perc

Itt is van az új szupernóva!Az SN2024aeee az NGC 2523 galaxisban ma 2024.12.26-án este.203/1624 RC távcső,Lacerta M-Gen II vezetés,NEQ-6 Pro GOTO mechanika,Canon EOS 550D,ISO 3200,8X60 sec. expozíciós idő,Deep Sky Stacker és Photoshop feldolgozás.

NGC 1514 planetáris a Taurusban. Első alkalommal próbáltam olyan célpontot keresni, amire kevésbé optimalizált a felszerelésem, de azt hiszem, mutatósak ezek az apró ködök a nagyobb látómezőben. RGB-t ezúttal sem fotóztam a csillagokhoz, mert az iOptron mechanika nem úgy kommunikált az ASIair-rel, ahogyan elterveztem volna. Így 9 óra tervezett expó helyett közel 3.5 órából ennyit tudtam kifacsarni. Örülök, mert a külső, halványabb régiója is szépen látszódik.

Korrigálatlan, szimpla nyers, teszt eredmény.

Sajnos itt Nádudvaron a városban elég nagy a fényszennyezés, az ilyen objektumok szinte csak a fényképeken látszanak. Érdekes, hogy a fényes csillag elnyomja a halvány galaxis fényét. Nagyobb nagyításon segíthet az , hogy a csillagot kivisszük a látómező szélére.

01:43-01:59 UT SWA 15 mm 70° okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 2023 októberében 10x50 binokulár is meglepően jól mutatta, most főleg az erős párásodás miatt nem sikerült vele észrevennem. UHC-val is sok csillag, nem tudtam az összeset ábrázolni. OIII jobban mutatná, de nem volt nálam ehhez az okulárhoz passzoló (azóta az ilyen jellegű problémáim nagyrészt megoldódtak). Hiába fényes és érdekes körvonalú, a többnyire homogén felszínén nehéz részleteket észrevenni. Szűrő nélkül már inkább halvány, de azért még biztosan látszik.

00:00-00:30 UT Apex 35 mm 56° Kellner-okulár -> 34x nagyítás, 98' LM NGC 2264: Karácsonyfa-halmaz, LDN 1613: Kúp-köd, NGC 2261: Hubble változó köde Az LM nagyon gazdag, nem sikerült az összes látható csillagot ábrázolni, de a halmaz esetében továbbra is a teljességre törekedtem. NGC 2264: szabad szemmel is látszik. A 9x50-es keresőben valamiért a Bagoly-halmaz jut eszembe róla, talán a csillagsűrűség (itt még grízesség) és a legfényesebb csillag helyzete miatt. A fenyőfa már így is felismerhető. Maga a halmaz nem kifejezetten gazdag, alakja és a fényes csillagai teszik igazán széppé a látványt. Érdekes, hogy a körvonalon belül alig vannak csillagok, középen egy darab se. A fényes tagok zöme É-ÉNy peremre koncentrálódik. A halmaztól nem sokkal ÉNy-re van egy kísértetiesen hasonló körvonalú, de nagyobb csillagcsoport a HD 46089-nél. Sh 2-273: a háttér derengése rendkívül gyenge, szűrő nélkül alig látszik, de azzal sem könnyű feltérképezni. Nincsen elkülönülve az emissziós és reflexiós rész (ha utóbbi egyáltalán látszik), többé-kevésbé egybefüggő homogén massza az egész. Nagyjából a halmaz kontúrjait követi. 2023 októberében 10x50B a ködöt kiterjedtebbnek mutatta, ÉNy-re sokáig lehetett követni már jóval a halmaz határain túl. A mostani alkalommal a binokuláromat elkapta sajnos a párásodás. LDN 1613: csak OIII-mal láttam, de szinte hamarabb megjelent, mint a háttér derengése (nem biztos egyébként, hogy ez a legjobb szűrő hozzá). A halmaz déli csúcsánál található. A pontos helyét nem árt tudni, de azt könnyű beazonosítani. A rajzon nem pont ez látszik, de a sötét köd kontrasztja inkább olyan, mint az azt tartalmazó, és az attól északra lévő ködfolt közötti hézag, annál valamivel élesebb. Az emissziós köd OIII szűrővel itt a legfényesebb. Ezen az éjszakán sokkal könnyebben meg tudtam figyelni, mint a Lófej-ködöt, igaz nem volt nálam H-béta szűrő. A kettő láthatóságát úgy lehetett volna összehasonlítani, hogy a Kúp-ködöt is megpróbálom szűrő nélkül, ez azonban kimaradt, rögtön a szűrőn keresztül kezdtem vizsgálni. NGC 2261: az LM DNy peremén ül az égbolt (szerintem) legszebb reflexiós köde, olyan mint egy üstökös.

Alternatív verzió az előző rajzhoz, valós látvány hangulatát próbálja idézni. A Newton-teleszkópban egyébként a fényesebb csillagok korongjai közel akkorák voltak, mint itt a rajzon. 22:49-23:17 UT Premium Flat Field 5,5 mm 60° okulár + 2x Barlow -> 436x nagyítás, 8' LM Orion-köd/Huygens-régió, Trapézium

22:49-23:17 UT Premium Flat Field 5,5 mm 60° okulár + 2x Barlow -> 436x nagyítás, 8' LM Orion-köd/Huygens-régió, Trapézium Nincs is annyira nagy különbség a 40,5T-vel látottakhoz képest. A Trapézium E és F tagjai itt is csak a kellő türelemmel mutatták meg magukat (18MC-ben és 35,6SC-ben viszont szinte azonnal). 150/1200L ED-ben a látvány ennél szebb volt, a csillagok színeit is könnyebb volt érzékelni. A köd azért a reflektorban is mutatott már színbeli eltéréseket. A magvidék szürkészöld enyhe türkiz beütéssel, nem annyire élénk, mint a többi megemlített műszerben. A keleti "bajusz" még ezzel a nagyítással is sejthetően bíbor. A Trapézium körüli régió halványabb, mint a mag más fényes területei, egy darabos gyűrű veszi körül. Az ettől közvetlenül keletre eső hosszúkásabb terület is olyan, hogy közepe mentén halványabb. A legfényesebb rész a gyűrű délnyugati szegmense és a keleti ionizációs front bizonyos foltjai. A Theta2 Ori mellett a két HH-objektum foltja csak némi EL-sal történő körültekintgetés után ismerhető fel. A déli és északkeleti sötét sávok rajzban nehezen visszaadható, szédítő térhatást keltenek most is. Az UHC nem ad már sokat hozzá, az észlelés során csak egy kis ideig nézegettem ezzel. Megjegyzés: A rajzot számozott intenzitásvázlat alapján dolgoztam ki. A tónusrajz papíron még úgy-ahogy jól néz ki, a mesterkélés nélküli digitalizált verzió valahogy nem akar ugyanúgy tetszeni. A "nagyszerű" satírozásomat elfedő elhomályosított színes kép a távcsőben látottat próbálja valahogy ügyeskedve visszaadni (ide most az egyszerű befotózás negatívját teszem fel).

22:12-22:31 UT Premium Flat Field 19 mm 65° okulár -> 63x nagyítás, 62' LM Az M 78 a reflexiós ködök között igen fényes, beállítani mégsem jön olyan gyorsan össze, mint sok másikat. A csillagmező itt igen gyér. Először csak a benne található kettős szeparációjával összemérhető kiterjedés észlelhető félkör alakban. Minél tovább nézem, annál tovább nyúlik D felé, folyamatosan halványul a háttérbe. Az É felén nem változik, itt egy sötét ív egy éles határt képez, amely túloldalán egy leheletfinom, a rajzon ábrázoltnál halványabb folt tűnik fel néha EL-sal (NGC 2067). Az M 78 felszínén apró szabálytalanságok. A kettős két komponense hasonló fényességű. Az NGC 2071 az LM É részén ennél jóval könnyebb, EL-sal szinte folyamatosan látható. Ennek megvilágító csillaga fényesebb, mint az egyébként könnyebben észrevehető M 78-ban lévő kettős csillagai. Az NGC 2064-et szerintem most nem láttam. Később visszanéztem a területre, akkor valamivel több csillag volt az LM-ben, lehet, hogy még megérte volna folytatni a rajzot.