Mélyég észlelések

A VCSE 2026-os nyári táborában készítettük hárman a képet: Nagy-Eperjesi Richárd, Szalipszki Benedek és én; mindenki más tudást és felszerelést hozzáadva a kép elkészültéhez. A következő objektumokat találtam meg a képen (és vannak megjelölve): NGC7000 Észak-Amerika köd IC5070 Pelikán-köd IC5068 Elhanyagolt/elfelejtett köd Deneb Sadr ξ (kszí) Cygni IC1318 Pillangó-köd Sh2-119 Kagyló-köd NGC6962 Fátyol-köd keleti része IC5146 Selyemgubó-köd IC1396 emissziós köd Gránátcsillag; μ (mű) Cephei

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm a Messier 39 katalógusszámú nyílthalmazról. A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. A képre nézve egyből feltűnik a halmaz háromszög alakja, főleg kékes színű csillagokból áll. Környezetétől látványosan elkülönül, a Hattyú csillagképben található. Akár szabadszemmel is észrevehető halovány pacaként az égen. Guillaume Le Gentil fedezte fel 1750-ben szabad szemmel, majd Charles Messier 1764. október 24-én vette fel katalógusába. Mindössze 30 tagot számlál, nagyjából 200-300 millió éves, 1000 fényévre van tőlünk.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm az NGC 457 katalógusszámú "Bagoly-halmazról". A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. E.T. halmaznak is hívják, de Bagoly halmazként ismertebb. A két fényes csillag a kép teteje felé a bagoly szemei. A törzs könnyen kirajzolódik a fényes csillagok alkotta gerinccel. A szárnyak észrevétele már nehezebb, egy kicsit nézegetni kell hozzá a képet. A lábak még kevésbé feltűnőek, ahhoz már egy kis képzelőerő is kell :-) William Herschel fedezte fel 1787. október 18-án a 100 csillagból álló halmazt. Átmérője 30 fényév, 20 millió éves, 9000 fényév távolságban van tőlünk.

A Repülő Denevér-köd központi régiójában látható az Ou4, amelyet 2011-ben fedezett fel egy francia amatőrcsillagász, Nicolas Outters. Ez a különleges, kettős lebenyű, kék színű köd leginkább az OIII (kétszeresen ionizált oxigén) emisszióban ragyog. Bár a Földről nézve úgy tűnik, mintha az Sh2-129-en belül helyezkedne el, a csillagászati mérések szerint az Ou4 valószínűleg sokkal távolabb van tőlünk, és véletlenül pont egy vonalba esik a Repülő Denevér-köddel. Sok időt kellett beleölni a projektbe, mivel a Tintahal (OU4) rendkívül halvány. Sajnos az időjárás sem volt mindig kiszámítható. Hol derültnek indult az éjszaka, majd beborult. Ráadásul nyári napfordulókkor felértékelődött az a kevés sötét órák száma. A feldolgozásnak is tucatszor futottam neki, mivel ilyen halvány OIII képanyaggal még nem dolgoztam. Ditherelés mellett is keletkezett Walking noise. 68 órányi OIII, 13 órányi H-a (HOO paletta). Siril, Photoshop. 2026.június-július.

Az egyik kedvenc objektumomat észleltem a macskám társaságában :D

Az NGC6960 a fátyol-köd nyugati oldala azaz másnéven boszorkány seprű. A hattyú csillagkép szárnya alatt megbúvó kiterjedt ködösség, egy szupernovamaradvány. Az egyre táguló gázködöt a komplexum közepén lévő neutron csillag gerjeszti.

1200x5mp. AZ mód. Lakótelepi erkélyről. Sirilben feldolgozva.

A korábbi képem újrafeldolgozása, ezúttal drizzle eljárással stackeltem a nyers képeket, és igyekeztem figyelni a csillagok alakjára is. 2025.05.23-án és 24-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Páva (Pavo) csillagképben található NGC 6744 galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételről rögtön feltűnik, hogy egy küllős spirálgalaxist láthatunk, magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A felvételen a sárgás magot kék színű, "pelyhes" spirálkarok veszik körül, ahol gyors csillagkeletkezés folyik. A Tejút ikertestvérének is nevezik, mert az ismert galaxisok közül ez hasonlít a leginkább a Tejúthoz, szintén küllős spirálgalaxis. A Tejútnál viszont lényegesen nagyobb: átmérője 175 000 fényév. Van egy nagyobb kísérőgalaxisa is, a felvétel tetején látható, elnyúlt NGC 6744A. Számos kisebb, halványabb galaxis is megfigyelhető a képen: Bal oldalom az IC 4820, alul-jobbra iz IC 4823, a jobb alsó saroknál a PGC 62869, fölötte pedig a jobb oldalon a PGC 62847. Az NGC 6744 31 millió fényévre van a Földtől, James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án, Ausztráliából.

Május elején a galaxisok után a tavaszi égen található gömbhalmazokat észleltem végig. A Messier 3-as katalógusszámú gömbhalmaz volt az, ami különösen tetszett, ezért le is fotóztam. A gömbhalmaz az Ökörhajcsár csillagképben található és mintegy 34 ezer fényév távolságra található a Földtől. A Messier 3 körülbelül félmillió csillagot tartalmaz.

2025 utolsó derült éjszakáin egy érdekes emissziós ködösséget fotóztam az Orion csillagképben. A Majomfej-ködnek is nevezett Sh2-252 egy szép fényes célpontnak bizonyult, keskenysávú szűrőt használva igen szép részletek jöttek elő benne. A köd központi régiójában nemcsak a domináns hidrogén vöröses fénye jelenik meg, hanem az ionizált oxigén kékes árnyalatai is feltűnnek, szép színkontrasztot adva az objektumnak. A köd belsejében egy nyílthalmaz is megbújik, amely a megfigyelések szerint fizikailag is kapcsolatban áll a ködösséggel.

A nyílthalmazok önmagukban is szép látványt nyújtanak távcsőben és fotókon egyaránt. A kamerák előnye azonban, hogy olyan részleteket is megmutatnak, amelyeket szabad szemmel, távcsövön keresztül nem látunk. Ilyen halmaz a Messier 38 katalógusszámú nyílthalmaz is a Szekeres csillagképben. A halmaz mellett egy viszonylag fényes hidrogén-alfa felhő vöröslik. A mellette található NGC 1907 nyílthalmaz pedig különösen látványos a mögötte húzódó vörös foszlányokkal.

Egy régóta tervezett objektumot sikerült megörökítenem 2025 végén. A Pacman-köd (NGC 281) különösen érdekes célpont, elsősorban a benne található sűrű ködstruktúrák miatt. Az úgynevezett Bok-globulák – kis méretű, hideg és nagy sűrűségű molekulafelhők – ebben a régióban jól megfigyelhetők, és jelenleg is aktív csillagkeletkezési helyszínek. A köd elnevezése a jellegzetes, a klasszikus videojáték-karakterre emlékeztető alakjából ered. Fényét a benne található IC 1590 nyílthalmaz legfényesebb tagjának köszönheti, ugyanis ez a csillag ionizálja a gázt, így válik számunkra láthatóvá.

Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer hibátlanul kezelné a fényerő állítgatását, ezért telejsen lenyűgözött amikor ilyen szép képet sikerült készítenie. Holdészlelésre kétségen kívül nagyon jó a seestar. Nyilván nem a legjobb felbontással lő fotókat, de nem is az a cél hogy felérjen a profi asztrofotókkal. Látványosnak pedig mindenesetre látványos. (Soós Patrícia)

A Nagy Medvében látható galaxis teljesen lenyűgözte a kisgyerekeket, ahogyan a Seestar egyre több expozícióval egyre szebben kihozta a galaxis spirálkarjait. Persze hosszabb expozíciós idővel minden bizonnyal sokkal többet is kihozhatott volna belőle a műszer, de nekem inkább az észlelés élménye volt a fontos, hogy minél több objektumot megtekinthessek egy este alatt, mintsem a végeredény látványossága. (Soós Patrícia)

A Nagy Medve csillagképben található galaxis, ami hosszúkás szivar alakjáról kapta a nevét. Sötét ég alól, megfelelő nagyítással vizuálisan észlelve is ki szoktak rajzolódni a sötét csíkok a galaxis közepe felé, amitől annyira különleges ez az objektum, de képen még lenyűgözőbben megjelennek. (Soós Patrícia)

Szép galaxis a Vadászebek csillagképben. A képen megjelent két kisebb galaxis is, a Napraforgó-galaxis nagytengelyét meghosszabbítva mindkét irányba a kép két szélén láthatóak. A kép a demjéni Piramis Fürdő és Üdülőpark kertjéből készült. (Soós Patrícia)

Nagyon megtetszett ez a régió a térképen, a Hattyú csillagképnél, ezért a tavaszi szezon után úgygondoltam felprogramozom a távcsövet, hogy forduljon erre az objektumra. A nyers fotók tulajdonképpen április-májusban készültek a hajnali órák előtt. Nem találtam becenevet erre az objektumra, ezért én egy olyan címet választottam a képnek, ami reflektár arra, hogy valaha sok milliárd évvel ezelőtt mi is egy hasonló ködösségben kezdtük a létezést. :) A feldolgozásnál most nem az SII aranyszínű blendézésével próbálkoztam, hanem a normál kombinálással SHO-ban, majd a zöld levonásával. Természetesen a csillagokat külön kezeltem, noha azok az SHO szűrős képekből lettek kikeverve, mert nem bajlódok RGB szűrőkészlettel, amíg nincs szűrőváltó. 90°-os forgásszögnél nagyon szépen jön a kompozíció, ahogy a sötétködök "felfele kapaszkodnak" az ionizáció derengésében, valamint van egy átlós elválasztás is a képaránynál. Az expómennyiség nem éppen a legtöbb, de amikor készült a sorozat, akkor holdfény ellenére igen jó egek voltak átlátszóságban a folyamatos északi áramlás miatt.

A Messier 27 (Súlyzó-köd, NGC 6853) egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben, mintegy 1200 fényév távolságra található. A központjában található egy 13,5m látszólagos fényességű fehér törpe, amelynek ledobott gázburkából alakult ki a köd. Fényes központi részének „súlyzó” alakja már kisebb távcsövekkel is megfigyelhető a nyári égbolton. A ködösség a kezdők egyik kedvelt célpontja. A képet 2026 júniusában készítettem, és 30 órányi nyers képet használtam fel hozzá.

Az Elefántormány-köd (hivatalos nevén IC 1396A) egy sűrű gáz- és porköd a Cepheus csillagképben, amely a Földtől mintegy 2400 fényévre helyezkedik el. Lenyűgöző, több mint 20 fényév hosszú formája aktív csillagkeletkezési régió, amely sötét sziluettként emelkedik ki a környező világító gázfelhőből. Fényképezést megnehezítette a kiszámíthatatlan időjárás. Ennek ellenére sikerült több képet rögzítenem, ha nem is volt egyszerű. Szép színvilágot teremt a keskensávú szűrőkkel történő fotózás. ~ 25 órányi kép jött össze. Lacerta 80/500 + 0,79x reduktor HEQ5 pro 50 mm-es vezetőtávcső + Touptek 462m Touptek AAF, AFW Siril, Photoshop 2026.május-június., Süttő

A namíbiai utazásom második célpontja volt a Vela szupernóvamaradvány, amit rögtön az első derült éjszaka során, a Nagy Magellán-felhő fotózása után el is kezdtem fényképezni. Az átalakított Canon 6D fényképezőgépen és a Samyang 135mm-es objektíven kívül Rafitól kölcsönkapott Astronomik UHC klipszűrőt is használtam. Ez egyben a 2025-ös namíb képeim záró felvétele is, mivel sajnos elfogytak a feldolgozatlan fotóim. Meglehetősen nagy kiterjedésű és halvány objektum, a nyers felvételeken egy halovány vöröses paca látszott csak. A feldolgozás során szerencsére előkerült a zöldeskék, oxigénben gazdag "töviskoszorú" is, számos más érdekes formával együtt. A hidrogénben gazdag vöröses gázok mintha a háttérben maradtak volna. A Vela (Vitorlás) csillagképben található, eredete egy 11 000 évvel ezelőtt történt kettes típusú szupernóva-robbanás volt, ami 900 fényévre található tőlünk. A felvételen észrevehető még az NGC 2736 "Ceruza-köd" is a kép alján. Egy fényes, hosszúkás gázcsík ami zöldeskék fényben világít. A szupernóva-maradványhoz tartozik a Vela-pulzár is, ezek kapcsolatát 1968-ban fedezték fel a Sydney Egyetemen. Kifejezetten erős röntgenforrás és az egyik legközelebbi pulzár.