Mélyég észlelések

Még szeptember első felében közel 30 órát fotóztam az objektumot, aminek felét fel is tudtam használni (a képek nagy része azért került kidobásra, mert olyan éjszaka is el szoktam indítani a fotózást, mikor csak remény van a derült égre, jönnek mennek a felhők, és hát ha normális ég lesz pár óra erejéig, volt hogy egész éjszaka csak felhőket fotóztam. 😃 )

2025.05.28-06.03 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található, GUM 37 katalógusszámú ködösségről és a benne lévő "Déli Ebihalak-ködről". A felvételen látható még a ködösség fölötti NGC 3572 nyílthalmaz is. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A namíbiai expedicióm során ehhez az objektumkoz használtam fel a legtöbb expozíciós időt, mivel meglehetősen halvány volt. A népszerűbb Szabadságszobor-köd és Carina-köd közelében helyezkedik el, emiatt kevésbé ismert. Kissé amorf formája van, a belső, hidrogénben gazdag sárgásvörös térséget körbeveszi az oxigénben gazdag, türkízes színű burok. A ködösség tetején láthatóak az ebihalakhoz hasonló alakzatok, amik valójában sűrű, hűvös gázból és porból állnak, belsejükben csillagkeletkezés zajlik. Fejüket a környező csillagok szele formálja. 10 000 fényév távolságra van a Földtől, 100 fényév átmérőjű. Colin Gum katalogizálta a 37-es sorszámon. A kép tetején egy apró, fényes planetáris köd is található PN G290.7+00.2 katalógusszámmal.

Canon 450D-vel 120 másodperces expókkal 6,5h teljes expoziciós idővel készült a csoportkép

Képfeldolgozás: PixInsight (nullkép (bias) 45 db, sötétkép (dark) 12 db, mezősimító (flat) 90 db), helyi normálás (local normalization), automata háttér-levonás, gradiens-korrekció, fluxus- és színkalibrálás Gaia DR3 csillagokkal, BlurXTerminator (0,4-szeres csillagkicsinyítés), átviteli görbe-transzformáció. Erős holdfény mellett készült kép (2025. dec. 29.: 63%, 2025. dec. 30.: 74%). Az észlelés a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóból történt.

Az NGC 2264 – a Karácsonyfa-halmaz és a Kúp-köd – a Monoceros csillagkép egyik legösszetettebb csillagkeletkezési régiója, ahol az ionizált hidrogénfelhők és a fiatal csillagok látványos struktúrákat rajzolnak ki. Technika: ZWO ASI294MM Pro ZWO 7×36 EFW Mark II Touptek LRGB + SHO 4 nm (36 mm) szűrők Touptek OAG ZWO ASI120MM Mini vezetőkamera iOptron iEQ45 Pro mechanika ZWO ASIAIR Plus vezérlőegység Felvételi adatok: Helyszín: Baja, Magyarország Év: 2025 Ha: 100×300 s R: 90×60 s G: 120×60 s B: 95×60 s Bin 2, gain 150 Összesített expozíciós idő: 48 300 s (≈ 13 óra 25 perc) A fénykép a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj és a Szegedi Tudományegyetem Bajai Asztrofizikai Obszervatóriuma támogatásával valósulhatott meg.

5 perccel az észelés megkezdését követően beborult, de mivel nagyon érdekes a galaxis szerkezete, feldolgoztam a kevéske nyersanyagot.

Tovább kísérletezgettem az erősítés-expóidő kombinációkkal, és próbáltam a Trapézium környékét és a kissé halványabb porködöket is egyszerre megjeleníteni. A rossz nyugodtság miatt le kellett kicsinyítsem a végeredményt. Utólag jutott eszembe, hogy volt nálam egy ZWO duoband szűrő, amivel a holdfényt és a fényes csillagokat kicsit tompíthattam volna, legközelebb azt is kipróbálom.

Boldog Új Évet Kívánok a VCSE csapatának ezzel a H-alfa szűrővel készült égboltfotóval. Afrika se semmi, de azért a hazai ég is tartogatott látványosságokat, üstököstől, Vénusz-fedésen át egészen együttállásokig bőven. Szóval BÚÉK! :)

1 hónappal ezelőtt lett vezetés a távcsövemhez, ám kipróbálni nem volt lehetőségem a kegyetlen időjárás miatt. Most pedig a növekvő Hold teszi kedvezőtlenné az annyira várt derült éjszakákat, de halmazokat ilyenkor is jól lehet fotózni. Tőlünk mintegy 7000 fényévre lévő, fiatal (12-14millió éves) csillagokból álló kettős halmazt fotóztam.

Elsőfény az új felszereléssel. A fénykép a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Első tesztem a Canon ef objektivvel,végre valahára tiszta az égbolt,bár a sok füst nem igazán kedvez a fotózásnak.Kedvenc nyilthalmazomra esett a választás,kezd megtetszeni a kis obi :-DD

Tegnap este végre ismét tesztelhettem az uj objektivem,a téli csillagképem eme egyik legszebb régiójára esett a választásom.Pólusra állás után inditottam is a gépet,a fűtőszalagom ki-ki kapcsolt ugyhogy sok képet sajnos ki kellett dobnom,de még igy is elégedett vagyok a kis optikával.

Az NGC 6820 (más néven Sharpless 2-86) egy emissziós köd a Kisróka (Vulpecula) csillagképben, amely körülbelül 6000 fényév távolságra található a Földtől. A köd egy csillagkeletkezési régió része, és szorosan kapcsolódik az NGC 6823 jelű fiatal nyílthalmazhoz, amelyet körülölel. Leglátványosabb jellegzetességei a gázból és porból álló sötét, ujjszerű oszlopok (úgynevezett "elefántormányok"), amelyeket a nyílthalmaz forró, fiatal csillagainak sugárzása és csillagszele formált. A ködben számos "Bok-globula" (sűrű por- és gázfelhő) található, amelyekben jelenleg is új protocsillagok születnek. A köd átmérője körülbelül 50-55 fényév. Bár kiterjedt objektum, halványsága miatt vizuálisan nehezen észlelhető; leginkább asztrofotókon, különösen H-alfa szűrővel készített felvételeken mutatkozik meg részletesen.

Sok erőfeszítéssel, kihasználva az elmúlt pár jónak indult éjszakát, sikerült befejeznem egy újabb fotót a Cygnus csillagkép egy kevéssé ismert területéről, nevezetesen az Sh2-115 emissziós ködről. Mivel eléggé halvány, így 10 perces expozícióval készítettem a nyers képeket, amit nehezített az időnként átvonuló fátyolfelhő. Ezért összesen 4 éjszakán át fotóztam a területet. A Sharpless 115 a, a Hattyú csillagkép alfacsillagától északra és nyugatra terül el. Stewart Sharpless csillagász 1959-es katalógusában (Sh2-115 néven) megjegyezte, hogy az emissziós köd a Tejútrendszer egyik külső óriási molekulafelhőjének szélén fekszik, körülbelül 7,500 fényévnyire. A Berkeley 90 csillaghalmaz forró csillagai táplálják a köd ragyogását. A halmazcsillagok valószínűleg csak 100 millió évesek, és még mindig beágyazódnak a Sharpless 115-be.

Az éjszaka befejezéseként, mivel a nagy projekt objektuma az SH2-132 a látóhatár alá süllyedt, egy gyors M45 Plejádok, vagy a magyar ismertebb nevén Fiastyúk fotó.

Mivel a hold 50%-os töltöttségű, így terv szerint csak csillaghalmazok fotózása jöhet szóba. A bagolyhalmazt már régen szerettem volna a saját asztrofotós gyűjteményemben tudni, így a terv az volt, hogy kb. 250db 1 perces expóval megörökítem. Az időjárás természetesen közbe szólt, mert 140 után jöttek a felhők. Ennek ellenére elkészítettem a végső képet, ami úgy gondolom elég jó lett. Maga a halmaz egyébként több mint 7,900 fényévre fekszik a Naptól. Becsült életkora 21 millió év. A halmazt az amatőr csillagászok néha Bagolyhalmaznak vagy E.T.-nek nevezik. Két fényes csillag, a Phi Cassiopeiae (5-ös magnitúdó) és a HD 7902 (7-es magnitúdó) szemként képzelhető el. Összehasonlításképpen, ha a Nap a Phi Cassiopeiae-vel azonos távolságban lenne, mindössze 17,3 magnitúdóval ragyogna. Ez azt jelenti, hogy minimum egy 250/1000-es tükrös távcső kellene az észleléséhez.

Az IC 63, a Cassiopeia szelleme, egy köd a Cassiopeia csillagképben, amely körülbelül 550 fényévnyire található a Földtől. A gázból és porból álló ködösséget a közeli Gamma Cassiopeia (más néven Navi) csillag világítja meg, amely körülbelül 8 millió éves, és az energia sugárzása 19 ezerszerese a Napnak . A köd 2 fényévnyi területet foglal el, ami körülbelül 1,89x10 a 13.-on. kilométer. Kimondva (tizennyolcbillió-kilencszázmilliárd km). Bár a köd pontos kora nincs jól dokumentálva, a csillag ultraibolya sugárzása erozálja, és valószínűleg több ezer vagy millió év alatt eloszlik, bár a sűrűbb részek összenyomódnak, hogy új csillagokat képezzenek. A kép elkészítésében rendkívüli kihívást jelentett számomra a képen látható Navi csillag, melynek tömege 17-szerese a Napnak.

Az elmúlt hetekre jellemző ködös időszak lehetővé teszi az elmúlt évek nyers felvételeinek újra feldolgozását. Így került sor a Spirálfürt-nek is nevezett M34 (NGC1039) nyílt csillaghalmazra. A Perszeuszban található, körülbelül 1500 fényévre. A halmaz hozzávetőlegesen 400 csillagot tartalmaz, és 7 fényévnyi távolságra terjed ki. Becsült kora 180 millió év.

Az "Oroszlán-köd" (SH2-132) egy halvány, de csillagászok számára érdekes diffúz csillagköd a Cepheus (Cepheusz) csillagképben, melyet asztrofotósok is előszeretettel örökítenek meg. Nagyjából 10 400 fényévre van tőlünk. A rejtőzködő oroszlánt egy speciális technikával, keskeny sávú szűrőkkel sikerült megörökítenem. Az Oroszlán-köd szépsége abban is rejlik, hogy a vöröses-narancsos, hidrogénben gazdag régió mellé társul egy ionizált oxigénben gazdag, kékes terület is, amely egy speciális színpalettát (Hubble-paletta) alkalmazva láthatóvá is válik.

A felvételt az NGC-7635 jelű emissziós ködről készítettem,amelyen látható a kép alsó részén a Messier 52 nyílthalmaz is. A ködösség központjában a Napunknál körülbelül negyvenszer nagyobb tömegű szuperóriás található. Az óriás csillagszele hihetetlen erővel fújja szét a körülötte található csillagközi anyagot, ami részben a csillag által kidobott anyag. A csillag nagy energiájú sugárzása világításra gerjeszti az őt körülvevő hidrogénből álló gázfelhőt, ami 656,2 nm-es H-alfa vonal hullámhosszán nagyon erősen sugároz. A ködösség közepén látszódó buborék 7 millió km/h-s sebességgel tágul. Központi csillaga valószínűleg néhány millió éven belül szupernóvaként fogja végezni. Átmérője 6 fényév (5,67·1016 m) A felvételeket monokróm kamerával készítettem hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén felvételek vörös, az oxigén kék és a hidrogén zöld színt kapott. A felvételeket a kertemben készültek és Siril illetve Photoshop szoftverrel dolgoztam fel.