Sziasztok!

Szilárd unszolásáa ez az első észlelésem itt. Fogadjátok sok szeretettel, derültet mindenkinek!

Az Egy Hét a Csillagok Alatt országos rendezvénysorozat alatt többször is meglátogattuk ezt az objektumot. Legszebben a dabasi obsziban láttam (azért a 300-as tükör nem viccelt), a gyáli bemutató alatt viszont egyáltalán nem - valami nem volt oké a légkörrel, mert iszonyat világos volt a háttér, ez pedig azért nem az a nyílthalmaz, ami csak úgy kiveri az ember szemét.

A héten a felhők és a hőn várt, áhított eső megérkezése előtt volt egy szép, derült esténk. Erre kerestem egy kvázi egyéjszakás célpontot.

A Caroline rózsája (NGC 7789) egy 7600 fényévre, a Cassiopeia csillagképben található, kinyílt rózsára emlékeztető, meglepően öreg nyílthalmaz: kb. 1,4–1,7 milliárd éves! Gondoljatok csak bele: a nyílthalmazok általában pár százmillió évig léteznek csak, a bennük keletkező masszív, fiatal csillagok viszonylag gyors és fényes karriert futnak be, a többiek pedig lassanként szétszélednek. Ugye a mi Napunk is 4,5 milliárd éves, és már vissza sem lehet követni sem a testvéreit, sem azt a csillagkeletkezési régiót, ahonnan származik. Nem véletlen, hogy színezete, kinézete inkább egy gömbhalmazhoz hasonlít: főleg öreg, de legalábbis átlagos fősorozatbeli csillagok alkotják és vörös óriások, bár érdekes módon a kék lemaradók is az átlagnál magasabb számban fordulnak elő benne.

A halmaz fennmaradása három fő tényezőre vezethető vissza: egyrészt a Tejút külsőbb régiójában kering, ahol jóval kevesebb az óriási molekulafelhő, amelyek közeli elhaladása gravitációs csúzliként szaggatná szét a halmazt, és a galaktikus korong árapályerői sem olyan agresszívak, mint a galaxis magja felé. Másrészt a kezdőtömege is sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos, pár száz csillaggal induló nyílthalmazé: a mai napig kb. 1500 csillag alkotja. Harmadrészt a tömegszegregáció miatt a masszívabb csillagok lassan a középpont felé migrálnak, és gravitációjuk a központosodás miatt az átlagnál jobban egyben tartja a halmazt.

Mindenképpen említésre méltó a halmaz névadója, aki nem más, mint Caroline Herschel: 1783-ban fedezte fel és katalogizálta a halmazt bátyja, William Herschel gyűjteményébe. Caroline egy gyerekkori betegség miatt kisnövésű volt, így nem várhatott rá fényes, klasszikus "polgári családanya" karrier. Fiatalon az éneklés és a zene érdekelte, aztán bátyja hatására a csillagászat felé fordult. Ebben viszont olyan sikeres lett, hogy ő volt az első nő, aki akadémiai fizetést kapott, és ebből meg is tudott élni - tulajdonképpen ő volt az első, nemzetközi szinten is elismert és tisztelt tudósnő a csillagászatban.