A rövid nyári éjszakákon a Hattyú csillagképben található, fényes Észak-Amerika-ködöt (NGC 7000) és a mellette található Pelikán-ködöt (IC 5070) kerestem fel újra. Előbbi a nevére ténylegesen hasonlít: a Mexikói-öböl része (és az ott húzódó, aktív csillagkeletkezési régió, a Cygnus-fal) könnyedén felismerhető, innentől pedig a kontinens jól kirajzolja magát. A köd területe tekintélyes, több mint 4 teliholdnyi égterületet fed le. Tőle jobbra található a Pelikán-köd, mellyel együtt egy közös ionizált molekulafelhő része a két ködösség. Fényüket a környező csillagoknak köszönhetik, ugyanis az ő sugárzásuk ionizálja a ködben található hidrogént, ez adja az asztrofotókon látható jellegzetes vöröses (H-alfa) színt.