A húsvéti hajrában nem nagyon volt időm fotózni bármit is, illetve lett volna az üstökös, ami elhaladt volna a Nap korongja előtt, azon fotometriát végezni, de sajnos az szétesett. Ám van még egy üstökös, amit már terveztem lefotózni, de annak a nehézségét a hajnali elhelyezkedése adja és a hosszú éjszakázások után nem éppen előnyös még fentmaradni hajnalig.

A fotó készülte előtti estén többen is találkoztunk az észlelőréten, beszélgettünk, fotóztunk is jókat, de mivel másnap korán jönni kellett, ezért az egészéjszakás ébrenlét nem jöhetett szóba, így az összeállított 135mm-es szettel fotóztam le az üstököst előre felprogramozva, mivel ha korán megyek másnap, úgyis beszedem a rendszert és nem fogja érni a napsugárzás sokáig. Esélyt adtam a rendszernek, de azért számoltam vele, hogy a technika ördöge bármikor beüthet. Végül reggel a számítógépre felcsatlakozva láttam, hogy megvan az üstökös, igaz a forgásszög nem az volt, ami kellett volna, de nem veszítettem vele semmit.

Lehetett volna valami nagyon ütős kompozíciót készíteni, fával, heggyel, akármivel, ám szerintem ígyis sikerült egy "utolsó pillanatban" féle képet készíteni, ahogy bújik ki a magas horizontból az égi vándor. Az üstökös látványa megdöbbentő a képeken. A csóvát ismét terelgeti a napszél akárcsak az őszi vendégnél.

A fotónak jellegzetes kék monokróm színt adtam, kivétel a fáknak. A gradiens erős volt már a világosodás miatt és a Hold sem volt a barátom ekkor.