Hold észlelések

Február 17-én éjjel a Svábhegyi Csillagvizsgáló 30 centiméteres távcsövével az egyik kedvenc holdi régiómat tudtam lefotózni. Ez a Montes Alpes vidék, ami az első negyed után 1-2 nappal a leglátványosabb. Ezen vidéket a holdi Alpok hegység, illetve a fotó jobb harmadában található két kráter, az Aristoteles és alatta az Eudoxus kráterek határozzák meg leginkább. Az Montes Alpes-ben külön felhívnám a figyelmet a Vallis Alpes nevet viselő völgyre, melynek az alján a rianás is szépen kivehető. A kép készítésekor a Hold ún. terminátorvonala, tehát a holdi nappal és az éjszaka határa nem messze volt ettől a régiótól, így a kép bal oldalán nagyon szép árnyak is látszódnak.

Szeretem ezt a részt nagyon a holdon, fogyó holdat nem nagyon tudtam még fotózni de megérte kinn lenni egész éjjel :)

A Kopernikusz kráter az egyik legszebb kráter, nincsen párja a Holdon és még az egész Naprendszerben is kevés a konkurense. Érdekesség még a holdi Kárpátok vonulata illetve a Gambart dómok. Kopernikusz kráter adatai: Átmérője 93km mélysége 3760 méter. Sáncfala 900 méterre magasodik a síkság fölé. Központi csúcsa eléri az 1200 métert. A kép 10000 képkocka legjobb 30%százalèka.

Hold-észlelő hétvége révén nem hagyhattam el a tábor területét kráterrajz nélkül. Sokáig vacilláltam, melyik remek krátert vessem papírra, idővel Jandó Attila javaslatára a Hypatia mellett döntöttem. A kráter rendkívül egyedi, háromszög alakja félreismerhetetlenné teszi. Belseje és falai simák, így valószínűleg egy fiatal képződményről lehet szó. Környezetében ettől függetlenül több, a Hypatiánál is fiatalabb, apró kráter figyelhető meg. A keleti oldal határozottan törmelékesebb a nyugatinál.

Eszméletlen látvány volt, ahogy a Holdat pásztázva egyszer csak egy koponya nézett vissza rám. Szerintem leginkább egy kraken fejére hasonlít a kráteregyüttes, de sokan sokfélét láthatnak bele. A jobb seeing ritka pillanataiban mindenféle apó forma feltűnik: kráterek, mélyedések, árkok, törmelékmezők, sziklák, dómocskák tarkítják az űrlény-koponyát. A terület rendkívül változatos, ami nem is csoda, tekintve, hogy a megörökített terület kb. 100x150 km-es.

Első igazán részletesen sikerült holdfotóm.

0:57-kor volt újhold, de azért megpróbáltam az esti holdsarlót, hátha látszódik. Éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszém, de kb akkorába sikerült, hogy 21:16-ig hiába tudtam, hogy hol van, egyszerűen nem találtam meg a képeken. Később az értékeket maximálisra húzva már az első fotón is meglett, de annyi volt a porszemcse a szenzoron, hogy a spot removal jóbarátom lett. A kép erősen kontrasztolt, de azt már nem mondom meg, hogy hol a sarló, keressétek meg. :)

Canon EOS 800D + Sky-Watcher 150P Classic

Canon EOS 800D + Sky-Watcher 150P Classic + Miranda 2x telekonverter

2024.06.14-én az erkélyemen készült felvétel a Hold déli vidékéről. Sok borult éjszaka után végre volt egy kis holdfényes derült idő, egyből kitelepültem az erkélyemre. Vizuális megfigyeléssel kezdtem, de utána gyorsan felszereltem a bolygókamerát is, és készítettem egy 3000 képből álló videót, amiből 300 képet stackeltem. Felül a Purbach-Regiomontanus-Walther kráterek láthatóak, Középen a Stöffler, lefelé a Lilius egy nagy középső krátercsúccsal. Legalul még a Curtius látható, egy kis krátercsúccsal.

Érdekesmód a Tycho pont nem ennél a fázisnál a leglátványosabb, sőt talán inkább teliholdkor a legszebb, akárcsak a Kopernikusz. Mindkettő kráternél sugarak terünek szét minden irányban, ahogyan az ősidőben a becsapódás átütötte a sötétebb lávatengert, felszínre hozva a világosabb anyagot. Ezzel ellentétben a Clavius inkább akkor látványos, amikor a terminátor a közelben van.

Az Apolló 15 leszállóhelye kilóg a képből. A cél a kráterhármas megörökítése volt kompozícióban az Appennin hegységgel. Mivel itt magasabban van a Nap, ezért laposabbaknak látszódnak a kráterek és a felszín sem olyan plasztikus. Eme harmadik képnél már eléggé rossz volt a nyugodtság, mely fokozatosan romlott el az éjszaka előrehaladtával.

A Plato kráterhez közel látszódott a terminátor. Itt be lehet azonosítani bizonyos krátereket, melyek meg is lettek jelölve a képen. Érdekes, hogy az árnyékos oldala a Holdnak nem fekete... nem is lehet az, hiszen a Föld felhőzetéről visszaverődő napfény teljes erővel világítja meg azt, még akkoris, ha nem "teliföld" van a Holdnak az egén.

Ez volt az első alkalom kipróbálni az új szűrőt. Itt még kék volt az ég és jobb volt a nyugodtság is. Ez a 807-es szűrő jóval erősebb mint a 685-ös, szabályosan nem lehet átlátni rajta. Ez pont olyan szűrő, ami a nagytávcsövekhez való. A plato kráter környéke igazi klasszikus célpont fotózáskor. Az Alpesi hegységben futó szakadék közepén a kisebb repedés igazi műszert légköri nyugodtságot és műszert próbáló feladat.

18:39-19:32 UT 5,5 mm 60° +2x Barlow: 436x Aristarchus-ban (balra) gyűrődések, alján valami piszok. A belső fal most a legfényesebb az egész Holdon. Belül-kívül recézett. Vallis Schröteri tele cikk-cakkal, látszik a megvilágított fala, az alja végig árnyékban van. A Herodotos-ból kiindul egy hosszúkás árnyék, de az alsó felénél már nehezen látszik, mi is okozza ezt. A nyugati dombságból időnként "homokszemcsényi" finomságú részletek jönnek elő. Volt egy hűha-seeing is néhány másodpercre. Halvány sávok Aristarchus-ból. Északra valami hatalmas dóm van. Colongitudo: 54,58°

20:22-20:53 UT 5,5 mm 60° +2x Barlow: 436x Érdekes egyenes hegygerinc. Sok kis darabból áll. Krátert mintha felismernék egyet-kettőt rajta. Nincsenek már benne nagy árnyékok, csak a legszélén. Gyönyörű szerencsés seeingnél, a darabok hihetetlenül élesen elválnak, a közöttük lévő rések is megnyílnak. Egyes sziklák felülete sem homogén. Úgy néz ki, mintha egy felirat lenne vagy egy őslény csontváza, de gabonapelyhet is bele lehet látni. Van a közelében (a Plato környékén) még több hasonló kiemelkedésű, de kevésbé tagoltabb képződmény. Colongitudo: 43,27°

Van egy időszak, amikor horizontnál van a Nap, picit később akár, csudajó nyugodtság van. A kijelzőn látni olyankor, hogy alig libbenek a részletek. Na ezt sikerült kihagynom... Amikor megindul a kisugárzás, akkor eléggé elromlik a seeing. Kell az az egyensúlyi állapot, hogy ez a nagytávcső jól működjön. Addig, addig piszkáltam a beállításokat a Fornax 150/200ason, amíg tulajdonképpen a 20 ezer képkockáig a Hold így bennemaradt a látómezőbe. Próbáltam autoguiderrel, de egyszerűen ez önmagában lesz így jó. Az autoguidernek valamiért nem tetszett az a hurka, így szanaszét ütötte, löködte a látómezőt. :) Valószínűleg a kupola is beleszól a seeingbe, illetve az is, hogy tolja fel a meleget alul az épület de ez a naplementés nyugodtság elég használható lenne, de itt meg a szűrő nem vág le eleget a világosban. Nem lett olyan hűde éles felvétel, de nem tudtam kihagyni eme szép sarlót.

Próbálgattam egy kistelés távvezérelt rendszert a mostanság már tesztállomásnak használt első csillagdámból. A célpont éppen mártózott a falevelek között, ám ez adja a hangulatát szerintem. Fura egy kicsit, hisz készültem egy kézi kompozícióval, ahol semmi nincs "útban", de az kissé unalmas lett. Itt pont ez adja a hangulatát, hogy nem a kopasz fák közé bújik az égi páros, hanem már a falevelek közé, ahol viszont a Holdnak bőven szóródik már a fénye, valamint az egész beérkező fény deformálódik már. Hát meg kell hagyni, egy holdsarló mindig elég baró látvány.

17:32-17:57 UT. Premium Flat Field 5,5 mm 60° (218x). Viszonylag simának érződő talaj. Az egész egy feltöltött kráter közepén látszik. Azonnal szemet szúrt, nem kellett válogatni. A Rima Birt egy vágásnak látszik a felszínen, nem feltűnő. Van egy-két dóm a környéken. A faltól keletre egy gerinc ágazik le.

De régen rajzoltam a Holdat... nem is értem miért (ja, hogy rengeteg időbe telik a kidolgozás, ha az ember perfekcionista...), hiszen most is eszméletlen élményt nyújtott a barangolás és a különböző felszínformák felderítése. Alig tudtam betelni ezzel a komplexummal, nagy kár, hogy már ment le a Hold, és fátyolfelhős volt az ég alja, mert így elromlott a seeing, és rengeteg részlet maradt felfedezetlen vagy kidolgozatlan. A Janssenben feltűnő kiemelkedések, és a környező, szinte szimmetrikusan elhelyezkedő kráterek miatt nem tudok nem egy macska-pofit belelátni.... Érdekes megfigyelni azt is, hogy milyen sok dombocska lóg át a Hold már megvilágítatlan részére, és hogy milyen sok apró kráter figyelhető meg a nagyobb testvéreik között.