Mélyég észlelések

19:09-19:40 UT 35 mm 56° -> 34x, 98' 80x: 19:09 UT-kor már mindkettő sejthető. 34x: az M 108 kicsit M 82-re emlékeztet. Az M 97 jóval fényesebb. Sok részletet még nem mutat, de a jellege nagyjából látszik: kör, benne egy fényes homokóra.

2024. május 10-11-én, a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Vadászebek csillagképben található, NGC 4631 katalógusszámú Bálna-galaxisról, és az NGC 4565 katalógusszámú Pajszer-galaxisról. A felvétel tetején a Bálna-galaxist láthatjuk, élével felénk fordulva. A galaxis nagy része kék színű, magja sárgás. Hosszanti irányban porsávok szabdalják, bal fele rövidebb és szélesebb, jobb oldala elnyúlt és vékony, így valóban hasonlít egy hosszúszárnyú bálnára. Bal oldalán mintha még a mellúszói is látszanának. A galaxist halvány haló veszi körül, illetve a csillagváros fölött még megfigyelhető az NGC 4624 is. A kép bal alsó részén láthatjuk a Pajszer-galaxist, amit hívnak még Hokiütő-galaxisnak is. Nevét jellegzetes formájának köszönheti, mivel egy hosszúkás "nyélhez" csatlakozik egy rövid, kampós terület. A Nyél lefele haladva lassan elhalványul, fölfelé haladva viszont még a kampós régiót elhagyva is folytatódik halványan. Az NGC 4631-et William Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist, 30 millió fényévre van tőlünk. Az NGC 4656 szintén küllős spirálgalaxis, de a Bálna-galaxis gravitációja eltorzította. Szintén 30 millió fényévre található tőlünk.

A Szűz csillagkép nálam mindig szégyenlősen mutatja meg magát, így az egyik kedvencemmel, a Messier 104-el nagyon ritkán van értelme próbálkoznom. Most megkíséreltem. Azt már több alkalommal láttam, hogy a kiterjedt és fényes haló alatt a galaxis szerkezetének is fel kellene sejlenie. Nem lehetetlen, de ahhoz ennek az időnek a többszörösét kellene rászánni. Magát a galaxist két képből illesztettem össze. Az egyik rétegről megpróbáltam eltüntetni a halot és a spirális szerkezetet erősítettem fel, a másik réteg pedig a kép eredeti változata volt. Kicsit megerőszakolva így is sejthető a lényeg.

2024. május 4-én, az ausztriai Trahütten melletti hegyen készült felvételem a Bereniké haja csillagképben található, NGC 4565 katalógusszámú Tű-galaxisról. A kedvezőtlen időjárás miatt közel fél év kihagyás után álltam neki a következő mély-ég felvételemnek. Eléggé kiestem a gyakorlatból, és sikerült bin2-t beállítanom bin1 helyett, így negyed felbontással rögzítettem a képeket. Igyekeztem menteni a helyzetet a feldolgozás során kétszeres drizzle segítségével, de ennyit sikerült kihoznom a két és fél megapixeles nyers képekből. A felvételen a spirálgalaxis teljesen az éléről látszik, középen hosszában egy porsáv választja ketté. A galaxis gömbölyded, kissé elliptikus magja szépen megfigyelhető, ahogy a csillagváros széleinek enyhe görbülete is. Míg a galaxis közepét az öregebb csillagok vörösesre festik, a széleknek a fiatalabb csillagok kék színt adnak. William Herschel fedezte fel 1785 április 6-án, távolsága a Földtől 42 millió fényév. Egymilliárd csillag alkotja, átmérője 100 000 fényév. A felvételen látható még a Tű-galaxisra merőlegesen az NGC 4559 galaxis is, aminek távolsága tőlünk hasonló, mint a Tű-galaxis távolsága. A kép tetején még két kisebb galaxist is láthatunk.

Íme a Rho Ophiuchi és az Antares-régió! Mindösszesen 2 és fél órányi adatból, a Hortobágy peremének csillagos ege alatt! Sok sebből vérzett az alapanyag, alacsony horizont közeli fátyol felhőzet, kezdődő Hold illumináció és a szintén horizont közeli városi fényszennyezés. De végülis sikerült elérnem, amit szerettem volna! Júniusban kimaxoljuk és megpróbálok még néhány órányi adatot gyűjteni, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám! Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó Expozíciós adatok: 17x180s Light, 6x Dark, 61x Bias, 40x Flat (2024.05.09.) 64x120s Light, 11x Dark, 45x Bias, 44x Flat (2024.05.12.) Szoftverek: AstroPixelProcessor, Siril, Adobe Photoshop CC 2024 (Beta) Helyszín, időpont: Balmazújváros határa, 2024.05.09-12.

Az NGC 2403 spirálgalaxis a Zsiráf csillagkép irányában látható a tavaszi égbolton. Az objektum Caldwell 7 néven is ismert. A mintegy 10 millió fényév távolságra lévő galaxist először William Herschel azonosította 1788-ban. Az M 81 csoport egyik távolabbi tagjaként tarják nyilván. A képen megfigyelhetőek a galaxis jellegzetes spirálkarjai, melyek alakja egészen hasonlatos a jól ismert M 33 galaxis spirálkarjainak alakjához. A képet APM 1,5x kómakorrigáló Barlow 2"-al készítettem, így a távcső eredeti 800 mm-es fókusztávolságát 1200 mm-re növeltem. Sajnos ezzel együtt a rendszer fényereje f/4-ről f/6-ra csökkent. Éppen ezért eredetileg sokkal több anyagot szerettem volna gyűjteni, de sajnos csak 7 és fél órányi nyersanyag gyűlt össze két kitelepülés alkalmával. (A második alakalommal mindössze 30 perc fotózást követően befelhősödött.) Az NGC 2403 fotózását tulajdonképpen kameraváltás miatt nem folytatom, legfeljebb egyszer majd újrakezdem azt. Úgyhogy az ASI 294MC Pro kamerámmal ez volt az utolsóként megörökített mélyég objektum.

Őrimagyarósdi VCSE észlelő hétvége eredménye ... feldolgozást megnehezítette az erős aurora borealis piros fénye közel zeniten :-)

Ha már a galaxisok szezonja van, akkor indulásképpen nézzünk meg egy igencsak közeli szomszédot, ami nem is annyira szomszéd, hiszen "birtokon belül lakik". A Leo I törpegalaxis (más néven Regulus törpegalaxis) a Tejútrendszer kísérő galaxisa és nevéhez híven szerényen megbúvik a Királycsillag hatalmas fényözönében. Albert George Wilson amerikai csillagász fedezte fel 1950-ben, miközben a Palomar Obszervatórium 48 hüvelykes Schmidt teleszkópjával készített fényképfelvételt vizsgálta. A Leo I mintegy 830 000 fényévnyi távolságban van, így a Tejútrendszer negyedik legtávolabbi kísérője. Átmérője 2000 fényév, tömege pedig nagyjából 25 millió Naptömeg. A csillagászok úgy gondolják, hogy a Leo I lehet a Tejútrendszer legfiatalabb kísérő galaxisa. Csillagainak nagy része úgy tűnik, hogy 2-6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és az elmúlt egymilliárd évben nem alakultak ki csillagok, mert ekkortájt közel járt a Tejútrendszerhez, amely valószínűleg megfosztotta a csillagkeletkezéshez rendelkezésre álló összes gáztól. Rendkívül meglepő, hogy a Tejútrendszernél 100 ezerszer kisebb tömegű Leo I központjában a csillagászok felfedeztek egy fekete lyukat, ami majdnem akkora, mint a galaxisunk magjában lévő szupernagy tömegű fekete lyuk.

22:09-22:24 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: aránylag sűrű. Rövid póklábak. Néhány hézag a belsejében. Sok kitűnő csillag. Megjegyzés: 40,5T-vel spirál vagy polip formájú.

19:56-20:12 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: kompakt, fényes, először nehezen bomlik, de könnyen megszokható. Többnyire szabályos, mégis jellegzetes alakú. Halvány haló. Mindenhol vannak rajta csillagok. Középen szinte csillagszerűvé koncentrálódik. Felismerhető csillagalakzatok. Megjegyzés: Jó, hogy van egy kis szellő, hogy elvigye a párásodás egy részét, de a közepes seeing miatt nem nagyon lehet 436x-ra menni.

19:23-19:42 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' A megkeresése valamiért mindig megakaszt. 218x: fényes, de apró. Közepe felé fényesedik, de nem látszik mag (éléről látszó GX, porsáv mögött van). Nagyon elnyúlt, tengelyén kontrasztos fénysáv. Lencse alakú. Mellette egy fényesebb és egy halványabb csillag

18:46-19:09 UT 35 mm 56° -> 34x, 98' 34x: így galaxisos rajzok után még vissza kell rázódni a gazdag LM-hez, néhány rész kissé elcsúszott. Sok fényes kettő/hármas. Nem tudom, hol a vége, de úgy kb. LM méretű? Mindenesetre van egy fényes csillagokból álló centruma, ahol az izgalmas dolgok történnek, ez olyan teliholdnyi. A halmaz formája nehezen megfogható.

21:29-21:40 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: csillag közvetlenül mellette (K). Elnyúlt É-D irányban.

20:58-21:14 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' M51A+B 114x: sok csillag az LM-ben (pl. az M 66 környékéhez képest), a korongon is. Lyukak, ívek, csomók. A híd (?) csak félig van meg, az is nagyon halványan. A többi GX-észlelés után érzi az ember igazán, mekkora ez az objektum.

20:31-20:44 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: korongja szinte pontosan K-Ny irányú. minél tovább nézi az ember, annál lenyűgözőbb és ismerősebb a látvány. A Pothier 11 AS egy LM-vel arrébb rámutat.

20:12-20:27 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: azonnal látszik a sötét folt, ezúttal gyűrűként. Fényessége az M 63 és M 94 között. EL-lel halvány haló. A lyuk sokszor ugrálni látszik a közepe körül, de valójában mindkét oldalán megfigyelhető egy-egy. Az északi néha nagynak és diffúznak, máskor kicsinek és élesen látszik.

19:51-20:03 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: Sokkal fényesebb, mint az M63, szinte megijedtem először. Elsőre üstökösszerű, aztán kereszt alakú, mintha két merőleges irányban is elnyúlna. A magrész nem tűnik teljesen csillagszerűnek, de határozottan koncentrálódik. Csak kicsit elnyúlt. Van valami küllő, meg egy szakadt gyűrű is.

19:20-19:44 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 34x: könnyen megtalálható és észrevehető. 218x: van neki csillagszerű magja, ezt azonban az átlagosnál nehezebb észrevenni. É: belső korong határozottan felfényesedik. A magja körül kellemesen homogén, kivéve egy-két sejtelmes részletet.

2024.04.30 éjjelén életemben először fotóztam az M65 -M66 – NGC3628 galaxisokat. Az előrejelzések kecsegtetőek voltak, legalábbis az éjszaka első felére vonatkozóan. Szerettem volna egy kb. 3 órás nyersanyagot összeszedni. Ennél többre nem is lett volna lehetőség, mivel a galaxishármas már túljutott a delelésén mire el tudtam kezdeni fotózni. Az ég azonban fokozatosan befelhősödött, egyre sűrűbben haladtak el tejszerű felhőfoszlányok az égi objektumok előtt, amelyek egyrészt tönkretették az aktuálisan készülő képeket, másrészt vezetési hibákat, bemozdulásokat okoztak. Rengetegszer kellett újraindítanom a vezetést. Végül kínkeservesen összejött 132 db 1 perces expó, utána már csak a korrekciós képeket elkészítésén dolgoztam. A 132-ből 72-t tartottam meg, ezeket fel tudtam dolgozni. A vezetési hibák, bemozdulások hatása így is megmutatkozik, de tulajdonképpen ennél sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként szintén ez volt az első alkalom, hogy 0.5x reduktor nélkül használtam a ZWO ASI 585 MC kamerámat. Korábban csak ezzel próbálkoztam, egyrészt azért, mert nagyobb látómezőt szerettem volna, másrészt pedig azért, mert nem kaptam nélküle fókuszt. De most kiderült, hogy megvan a fókusz, ha használom a zenittükröt is, és abba teszem be a kamerát.

Mostanában a ZWO ASI 585MC kamerámmal próbálkoztam az asztrofotózással, a kamera érzékelője előtt 1,25” szűrőkkel (Scopium UHC, GSO 0.5x fókusz reduktor, Baader Semi-APO szűrő). Rá kellett azonban jönnöm, hogy a ZWO ASI 585MC érzékelőjéhez nem jó az 1,25” reduktor, a kép középpontjától kifelé haladva nagyon csúnyán megnyúlnak, deformálódnak a csillagok, ill. némely esetben muslicaszerű „szárnyakat” is növesztenek, persze ennek lehet valamiféle koszolódás is az oka (vagy mégsem, mert akkor a flat-ekkel ki lehetne venni az eredményből?). Vélhetőleg megoldaná a problémát, ha 2” szűrőket használnék, vagy pedig a 80/400-as tubusommal dolgoznék a 120/600 helyett, ha nagyobb látómezőt szeretnék. Mindenesetre most kipróbáltam, milyen eredményt tudok elérni a Canon EOS 600D-mel, a 120/600-as akromátra szerelve. Az M81 és M82 galaxisok voltak a célpontok, amelyeket már régóta szerettem volna fotózni. Egészen biztosan még jócskán van hova fejlődnöm, de engem már ez az eredmény is boldoggá tett, amikor elkészültem vele.