Mélyég észlelések

Hoztam nektek egy IC1848-at. Fogadjátok szeretettel :)

Hosszú keresés után, de megvan! Egyértelműen a színéről ismerhető fel, ami gyönyörűen látszik már első pillantásra is. Világoskék, zöldes- és némi ciánkékes beütéssel. Struktúra is felfedezhető, a karimája, külső gyűrűje egyértelműen fényesebb a belső részeknél, a keleti oldalon pedig egy szál is feltűnik, amint az objektum közepe felé mutat. Ezen felül az ovális fő struktúrán kívül is látszik anyagfelhő, halvány, háromszögletű csúcsokként tűnnek fel a K-Ny tengely mentén. Érezhető, miért adták neki a Macskaszem-köd nevet. :)

Kifejezetten szépen hozza a távcső, bár igen alacsonyan jár. A két galaxismag tökéletesen kivehető, a galaxisok komplett méreteivel arányosak. Az összekötő híd nem egyértelmű, csak sejlik, viszont a fő galaxisban EL-sal szépen látszik egy fényesebb spirálkar kelet felé.

Az őrimagyarósdi párás éjjel után itt végre nem babrált ki velem (annyira) a légkör. Több csillagot bontott, és előjött a gömbhalmaz aszimmetrikus alakja is, bár még némi ködösséggel kísérve. A fényességcsökkenés belülről kb. egyenletes. Nagyobb nagyítással sikerül ugyan több csillagot bontani, de jelentősen veszít a fényességéből. A halmaz K-Ny irányban némileg elnyúlt, de néhány más helyen is látszanak "csillagnyúlványok".

Jövök én is egy Szív-köddel ,hogy ne maradjak ki a sorból. Tudom-tudom, jó sokat fotózott objektum, de még mindig elragad szépsége. 🙂

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett. A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév. Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt. 1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait. 1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát. A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova. Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.

A Helping Hand ködöt az LBN objektum után az éjszaka második felében kezdtem el fotózni. A fotózás végeztével a távcső automatán leparkolt, megelőzve az esetleges ütközést... ha netán elaludnék. :)

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem az NGC 7662 Kék hógolyó-ködről, most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett a kamera magas felbontású Bin1 módjával apró objektumokat fényképezni. Mivel egyetlen nyers képet is sokáig tartott letöltenie az Asiair-nek a kameráról, nem készült igazán sok expozíció sajnos, illetve a kisebb méretű ROI mód is hiányzik a készülékből. (legközelebb simán Sharpcappal fogom vezérelni a kamerát) Az NGC 7662 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Végül a csillagból csak a fehér törpévé zsugorodott mag maradt, amit a ködösség közepén láthatunk. A fehér törpét egy világos hurok veszi körül, amit egy zöldes-türkizes réteg övez. William Herschel fedezte fel 1784-ben a 2500 fényévre található, 0,8 fényév átmérőjű ködösséget.

A most feltöltött fotóm neve megintcsak a saját fantáziám szüleménye. Nem találtam máshol megfelelő megnevezést az objektumra az azonosítón kívül. A kép érdekessége a technikai részletekben rejlik. Ez volt az első olyan felvételsorozat, ahol távolról indítottam a csillagdát. A tetőmozgatás még nincs megoldva, így azt segítettek lehúzni egy-egy telefonhívásra. A többit már tableten, mobilinternet segítségével intéztem. Teljes függetlenséget egyelőre nem szeretnék kiépíteni a távcsöves rendszernek, de a tetőmozgatás távvezérlésével egy olyan probléma oldódhat majd meg, hogy igazából akár ki is telepíthetem még sötétebb égboltra az egész csillagvizsgálót. A hely igazából megvan hozzá. Annak ellenére, hogy távolról indítottam, vagy épp annyira mentem ki a csillagdához, hogy én magam toljam elő a tetőt, azonkívül nagyon hangulatos és izgalmas volt, ahogy a képek gyűlnek és nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan sikerül ez a felvétel. Szerény véleményem szerint nem lett rossz. Azthiszem 2-3 képet kellett kidobni, valamint a legrosszabb 20%-ot a program nem vette figyelembe az átlagolásnál.

Az M106 és környéke fényképet Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel készítettem. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. Képfeldolgozást SIRIL 0.99.8.1 végeztem.

A fotózás helyszíne Őrimagyarósd (tiszta ég, 22 fok celsius ). Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. A képfeldolgozást Siril szerkesztővel készítettem.

Fiastyúk, M45, Plejádok, Pleiades A Söjtörön töltött éjszakám második eredménye egy Fiastyúk lett. A Fiastyúk egy nyílthalmaz a Bika csillagképben 443 fényév távolságra. Az égbolton már késő este megfigyelhetjük az Északkeleti égbolton. Erősebb fényszennyezés mellett is könnyen ki lehet szúrni 1,2-es látszólagos magnitúdója miatt. A tél egyik igazi hírnöke. 😃 Adatok: Nikon D7200 & Tamron 70-300mm @70mm Omegon Minitrack LX2 Páramentesítő fűtés + akksi 140x 30 másodperc +50 dark +100 bias 1 óra 10 perc össz integrációs idő F/5 ISO 3200 Helyszín és idő: Söjtör 2021 10 03 0:50 - 2:30

Múlt hétvégén sikerült megint kijutnom Söjtörre ahol kiváló égbolt van az asztrofotózáshoz. Az éjszaka első felét inkább egy-kis kísérletre adtam ezért 2 és fél órányi fotonnal elkészítettem a Sarkcsillag környezetében lévő IFN-ről (Integrated Flux Nebula) ezt a zajtengert. 😃 Kíváncsi voltam, hogy számomra lehetséges-e lefotózni egy ilyen nehéz képződményt. Mivel szerintem ez lehetséges, ezért folytatni fogom ezt a projektet és 10-20 órányi képet fogok készíteni. Vigyázat! A képen elképesztő mennyiségű zaj is található. 😃 😃 A galaxisunk szélén lévő gázfelhőket a Tejút csillagainak együttes fénye kicsit megvilágítja és ezért lesz észlelhető a képződmény. Ezt nevezzük Integrated Flux Nebula-nak röviden IFN.

A fotózás helyszíne Őrimagyarósd (tiszta ég, 20 fok celsius ). Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. A képfeldolgozást Siril szerkesztővel készítettem.

Az SH2-157 emissziós köd a nevével bajban voltam. Varga Gyuri szerint kézfej, mások szerint Homár olló, én Rozsdás Rákollónak fogom nevezni SpongyaBob után. Bocsánat, ha nem tudományos, de nekem ennyi humor belefér. :-) Az ollója majdnem rozsdás a képen. A kép Trahütten, Ausztriában készült hasonlóan a Szív-ködhöz. Ami ennél a képnél érdekes és egyben bosszantó volt az a képfeldolgozás. Amíg a Szív-köd feldolgozásánál semmilyen problémám nem volt a 0.99.10.1 Siril verziójánál, addig a Rákolló megtornásztatott rendesen. Először a pre-process folyamatnál kellett a csillagok küszöb és referencia értékeit állítani, majd photometrikus szín kalibrációval gyűlt meg a bajom (plate solving failed). Segítséget kértem hát tagtársaktól, mit lehetne megpróbálni. A megoldás az lett, hogy a feldolgozó programmal visszaléptem egy verziót = v0.99.8.1-re, ahol már minden probléma nélkül megtörtént a feldolgozás.

Ezt a tőlünk 7500 fényévre lévő ködöt már régen le szerettem volna fényképezni, de vártam egy jó alkalomra, azaz megfelelő égboltra. A fotózás helyszíne Trahütten, Ausztria (tiszta ég, 16 fok celsius ) VCSE észlelőhétvégén, gyönyörű környezetben. A felszerelésem Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI 120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. Képfeldolgozást SIRIL 0.99.10.1 végeztem. ‎A köd legfényesebb része (egy csomó a nyugati szélén) külön-külön NGC 896-nak minősül, mert ez volt a köd első felfedezett része. A köd intenzív ‎‎vörös‎‎ kimenetét és morfológiáját a köd középpontja közelében lévő csillagok egy kis csoportjából származó sugárzás okozza. Ez ‎‎a nyílt csillaghalmaz,‎‎ az úgynevezett ‎‎Collinder‎‎ 26 vagy ‎‎Melotte‎‎ 15, tartalmaz néhány fényes csillag közel 50-szerese a tömeg a Napunk, és még sok más homályos csillagok, amelyek csak egy töredéke a Mi Napunk tömegét. 1787 novemberében fedezte fel William Herschel (forrás wikipédia)

2021 - VCSE Ausztriai észlelőhétvégére tervezett asztrofotó: Végül elkészült, noha a feldolgozás sajnos időbe telt és nem is értem rá nagyon, valamint kimaradtak a flatek, amit itthon csináltam meg. Mivel a flatbox hagy maga után kívánnivalót, ami nekem van, ezért skyflatet csináltam a szomszéd orra előtt hadonászva a távcsővel csak. :D A fotó saját véleményem szerint remekre sikeredett. Csupán kicsit a csillagkicsinyítésnél lett túlhúzva picit a felvétel, de itt talán nem olyan nagy bűn ez. A nyersek gyűjtése nem volt zökkenőmentes az áramingadozás, valamint a mechanika gyengeségei miatt. Nem is a teherbírás volt a gond, hanem szerintem szét kéne burítani ezt a mechanikát és kitisztítani, valamint egy csapágyazás se ártana... Agyon van használva az egész, de mégis remekül vitte a rendszert. A tubus átépített, egész pontosan a segédtükörtartó lábak ki vannak cserélve, ráadásul pontosan be vannak állítva. A kihuzat alap, de szintén be lett állítva, valamint a tökéletes egyensúly érdekében levettem a keresőtávcső papucsot és a prizmasínnel ellentétes irányba raktam és fúrtam fel, így elég volt egy 9x50-es Springload kerestávcső a fehér tartókájával... Rögtönözni kellett na. Általában flip után kicsit gyengébben teljesített a rendszer, de azthiszem 2-3 képet kellett csak kidobni. Ha ezt tudom, hogy ennyire jó az ég, akkor fele expóval két téma is sikerült volna... sőt talán egy harmadik is... Na de majd legközelebb. :)

2021. 08. 09-én, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 7635 jelű emissziós ködről, más néven a Buborék-ködről. A felvételen látható a Messier 52 nyílthalmaz és a Nova Cas 2021 jelű nóva is. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A Buborék-köd közepén rögtön feltűnik a ködösség nevét adó buborékszerű alakzat, amit a közepében elhelyezkedő óriáscsillag szele alakított ki. Átmérője 3-5 fényév, távolságát tőlünk 7.000 - 11.000 fényévre becsülik. William Herschel fedezte fel 1787-ben. A kép bal felső sarkában az M52 nyílthalmaz figyelhető meg, csillagokban gazdag halmaz, a tagjai között nagyobb távolság figyelhető meg, fényességben és sűrűségben homogén elrendezésű. 10 fényév átmérőjű és 160 millió éves, 4.600 fényévre van a Földtől. Charles Messier fedezte fel 1774-ben. A felvételen látható még a Nova Cas 2021 nóva is, ami 2021. márciusában hirtelen felfényesedett, azóta is látható. A jelenséget az okozza, hogy egy kettőscsillag-rendszerben, ahol az egyik tag egy fehér törpe, elszívja a másik tag csillaganyagát. A nagy sebességgel lezuhanó, forró hidrogéngázban robbanásszerűen termonukleáris reakció indul el a fehér törpe felszínén, ezt a robbanást láthatjuk. A jobb alsó sarokban még van egy kis felhőszerű alakzat egy csillag mellett, amit nem tudtam beazonosítani.

A 2021. aug. 13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x31x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perszeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz ikerhalmaz közelében. Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7.500 fényévre található a Földtől.