Mélyég észlelések

Sajnos az éjszaka semmi másra nem volt jó, mint nyílthalmazokat, kettősöket nézni, azokat is leginkább észak felé, így nem sok elérhető célpont maradt. Az M40 csillagai a környező csillagokhoz képest viszonylag halványak. Egyértelmű fényességkülönbség látható a pár nyugati tagja javára.

Meglehetősen elmaradt eme fotóm feltöltése. Sokat vaciláltam a kompozíción, mert igaz a célobjektum látványos, de körülötte a ködösség halvány, ráadásul az időjárás sem segített. :

A kép két, holdfényes, de tiszta éjszaka első felében készült a lenyugvó, Cepheus csillagképbeli M37 nyílthalmazról, holdfázis ~60%.

180x: Három, viszonylag fényes, hasonló kinézetű galaxis egy vonalban, egy fényes csillag szomszédságában. A legnyugatibb NGC 5794 halványabb a másik kettőnél.

180x: Meglehetősen halvány, megnyúlt galaxis. Megnyúltsága nagyjából észak-déli irányú, a látómezőben egy közeli csillag mellé mutat. Felülete inhomogénnek tűnik. (Észlelés utáni megjegyzés: valójában két galaxis, szorosan egymás mellett, köztük egy halvány csillaggal. Ezt érzékelhettem inhomogenitásnak.)

180x: Kis méretű galaxis. Viszonylag fényes, homogén folt.

180x: Kis méretű, közepesen fényes, kerek galaxis. Nem pont középen a legfényesebb.

180x: Két kisebb méretű, de viszonylag fényes galaxis látható szorosan egymás mellett. Alakjuk kerekded. Az M51 és kísérőjének kistávcsöves látványára emlékeztetnek.

A rendszer nem épp galaxisokra való, tehát elég kicsi a téma a képen, ám egy 120 millió fényévre lévő galaxistól nem várható el, hogy nagy legyen a 800mm-es látómezejében. A tél nem fenékig tejfel a csillagda környékén. A füstgázok meg a pára mindennapos jelenség volt errefelé, ám tesztelési célból egész jól vizsgázott a rendszer. Ebben az esetben a távcsőre magától ráforduló tubussapka problémája is meg lett oldva, noha az nem a tubuson, hanem a csillagda falán kapott helyet a súlycsökkentés céljából.

Messier 13 & NGC 2607 Az M13 egy gömbhalmaz a Herkules csillagképben. Távolságát 25,000 fényévre becsülik. Az északi égbolt egyik leglátványosabb gömbhalmaza. Az égbolton nem sokkal az M13 mellett figyelhetjük meg az NGC 6207 jelű spirálgalaxist ami a Földtől 30 millió fényévre helyezkedik el. Péntek éjszaka végre sikerült derült időben kijutnom fotózni és sikerült kipróbálni az autoguidert is. Célpontnak egy viszonylag fényes objektumot választottam a telihold miatt. Azon nagyon meglepődtem hogy még az NGC 6207 is látszik a képen a 12 magnitúdós fényesség ellenére. Jól sikerült a teszt, de mit ad isten... tönkrement a páramentesítő fűtésem és a tervezett 250 expó helyett csak 56 készült el. 🙁 A helyes színekkel nagyon bajban voltam a telihold miatt, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Felszerelés: Kamera: Canon 6D Távcső: LZOS MC-MTO-11CA 100/1000 F/10 Mechanika: Skywatcher Star Adventurer 2i Vezetés: Lacerta MGEN-II és 9x50 keresőtávcső Expozíció: 56x35s +20 dark,darkflat,bias,flat ISO-6400

2022.04.29-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 44 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, a szabadban kellemes hőmérséklettel. Fotózás közben volt lehetőségünk vizuális észlelésekre is. Éjfél után volt némi felhőátvonulás foltokban, az ég minősége is változó volt. Paul Hickson kanadai csillagász katalogizálta a galaxishalmazt, a 100 kompakt galaxishalmazt összefoglaló katalógusában, melyet 1982-ben véglegesített. Négy tagból áll, a jellegzetes porsávokkal tagolt NGC 3190-ből, az "S" alakú NGC 3189 galaxisból, az elliptikus és fényes NGC 3193-ból, továbbá a kisebb spirális NGC 3185-ből. A halmaz 80 millió fényévre van tőlünk. Az egyes galaxisokat eltorzította a többi tag gravitációja, jelenleg is az összeolvadás fázisában vannak, miközben egyetlen nagy csillagvárossá olvadnak össze. A kép hátterében számos távolabbi, halványabb galaxis is megfigyelhető.

Feldolgozva Siril-el és Photoshop-al.

EQ-5 mechanikára rögzített Altair 72/420 mm 102ed refractor , William Optics Flat6A III 0.8x Reducer / Flattener, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú távcsővel; a kép Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel készült. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. 40 db light (240sec), 20 dark (240sec)- iso3200, és 30 db flat (autoflat iso 100-on) kép készült. A képfeldolgozást Siril 0.99.8.1-es verzióval készítettem.

A Lynds Bright Nebula katalógusban 878-as számú, ív alakú ködösség az Orion csillagképben, körülbelül 3 fokra Betelgeuse-től található (RA: 05h 45m 06.088s Dec: +09° 11' 06.542"). A mezőt uraló vörös és barna ködkomplexum emissziós és sötét ködök kombinációja. Az ív alsó szárán egy kis kiterjedésű, sárgás fényű terület látható - számomra egy üvegkehely alján egy fényes gyöngyszem. Természetesen az esztétikumon kívül ez más szempontból is érdekes objektum. Az "üvegkehely" az LBN 879 katalógusjelű reflexiós köd. A "gyöngyszem" pedig a FU Orionis nevezetű csillag. Különlegességét az adja, hogy az eredetileg 16,5 magnitúdós csillag 1937-ben hirtelen 9,5 magnitúdósra fényesedett. Azóta lassan 8,99 magnitudóra növekedett a fényessége. A FU Orionis a csillagfejlődés korai szakaszában, a fősorozat előtti állapotban van. A csillagfejlődés ezen szakaszában a gravitáció hatására összegyűlt a csillag anyaga és elkezd felizzani, miközben az anyag külső részei korongot alkotnak a megszülető csillag körül. Ennek a születő csillagnak a fényét veri vissza az LBN 879 ködösség.

A Kassziopeia -Cepheus csillagképek határán található C11, NGC7635 Sh2-162 katalógus nevekkel jelzett emissziós köd komplexumról készült. A kép készítése részben egy kísérlet volt, ugyanis a cmos kamerákról olvasottak szerint a sok rövid expozíciós idejű képekkel is jó eredmény érhető el. A gain beállítást úgy választottam meg, hogy az érzékelőből kiolvasott 1 elektron a jel digitálissá átalakításnál egy analóg - digitális (ADU) értéknek feleljen meg, ez a kamera "unity gain"-je. A rövid expozíciók haszna annyi biztosan volt, hogy soha nem voltak ilyen szép kerek csillagaim. A kép jobb alsó sarkában a GN23.15.3 katalógusszámú reflexiós köd látható. A felvételek szeptember 13-14-17-23-25-26-30 és október 1-3.-i éjszakákon készültek.

Az utóbbi időben az építkezés miatt alig-alig érek rá, noha a nyerseket tudom gyűjteni, hála a félautomata rendszernek. Hatalmas segítség ez a Kstars-EKOS rendszer. Ha nem lenne, bizony fele ennyi expó se lett volna, igaz megkésve álltam rá erre az objektumra. A téma nagyon megtetszett a sötétködök miatt, ahogy azok az ionizált hidrogén előtt vannak, viszont a közeli fényes csillag nagyon megnehezítette a komponálást. 2022-04-11 19:30 A fényes csillag mellett jobboldalt a Medúza-köd se segített igazán a komponálásba, így maradt ez az instás megoldás. Bár nekem tetszik az 1:1, meg a közösségi oldalak is képesek megbírkózni vele, ráadásul szerintem az 533-nak is ilyen a képaránya. Lehet egy UHC réteg nem lett volna rossz, mely csillagkicsinyítőfunkciót látott volna, el, így erősebb csillagkicsinyítést alkalmaztam. H-alfa szűrővel viszont jól jártam, ahogy főleg a sötétködök mögött kiemelte a hidrogénködöket. A rendszer nem épp jó ég alatt van. Van fényszenny, valamint megülő füstgázok. Ezen lassan, remélhetőleg a nyáron próbálok változtatni, de a növekvő anyagárak nincsenek a segítségemre. :D

2022.03.04-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem, az NGC 3521 galaxisról. A felvételek készítése során folyamatosan jöttek-mentek a felhők, ezért jóval kevesebb nyers felvételt tudtam készíteni, mint amit szerettem volna. Az NGC 3521 egy "pelyhes" spirálgalaxis, karjai szakadozottnak látszanak a forró, fiatal csillaghalmazok által gerjesztett, halványan fénylő gázanyag miatt. A galaxist halvány halo veszi körül, amibe messzire belenyúlik néhány spirálkar. William Herschel fedezte fel 1784-ben a Földtől 26 millió fényévre található galaxist.

A VdB 152 egy reflexiós köd a B175 sötétköd egyik csücskén. A képen részben kivehető a reflexiós köd melletti HH451 Herbig-Haro objektum, illetve a képet keresztülszelő SNR 110.3+11.3 vörös filamentjei. A kép nagyrészt a VCSE Ausztriai észlelőhétvégéjén készült, 2021 szeptemberében.

Messier 35 és az NGC 2158 nyílthalmazok Az M35 egy nyílthalmaz és az Ikrek csillagkép lábában helyezkedik el az égen. Hozzá nagyon közel az égbolton találjuk az NGC 2158-as nyílthalmazt. Nagyon megtetszett ez a 2 csillaghalmaz az eltérő színű csillagjaik miatt. Már Január óta tervezem, hogy lefotózom és most Hétfőn sikerült egy VCSE tagtársammal szervezett közös észlelés során. 🙂 Szokásos könnyű objektumos észlelőhelyemre települtünk ki Zalaegerszeg szélére Kertvárosba. Meglepő módon az expók több mint kétharmadát fel tudtam használni amire a mozsárágyúval eddig még nem volt példa. 😃 A képen előjön az extrém magas ISO takarításának apró nyomai szóval nagyítani nem ér! 😃 Adatok: Canon 6D & LZOS MC-MTO-11CA 1000mm F/10 Skywatcher Star Adventurer 2i 222x10s + dark,flat,bias,darkflat ISO 10000 F/10 2022 04 04 21:20-23:00 Zalaegerszeg-Kertváros

Első M101-em. A hűtőtt kamerából végre sikerült egy kis színt is előcsalni. Flat nem készült, sajnos valamiért nem sikerül ezzel a kamerával normális flat-et készíteni.