Összes észlelés

Showing 2,221-2,240 of 2,983 items.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
Sh2-103 Hattyú-hurok (Fátyol-köd régió)
2020-08-19
2020. augusztus 19-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételeim, mely a Fátyol-köd régióról (angol nyelvterületen: Cygnus loop = Hattyú-hurok) készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 53×300 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A ködkomplexum részeit több NGC számon is számon tartják, a kép bal felén látható a Fátyol-köd, NGC 6995 és NGC 6992 számon, bonyolult, viszont látványos szálas szerkezete van, hasonlít egy szablyára. 1784-ben fedezte fel William Herschel. A kép tetején a Pickering-háromszög látható. Ék alakú, szintén finom, szálas belső szerkezettel. 1904-ben fedezte fel Williamina Fleming a Harvard-csillagvizsgálóban, a nevét a csillagvizsgáló igazgatójáról, Edward Pickeringről kapta. A felvétel jobb szélén az NGC 6960 “Boszorkányseprű-köd” látszik, szálai hosszúkásak, és egymással párhuzamosak, megjelenése hasonlít egy régi vesszőseprűhöz. Szintén Herschel fedezte fel. Egy fényes csillag, az 52 Cygni figyelhető meg a ködösség mellett (a képen jobbra). A térség részei még a Pickering háromszögtől balra-fent látható kisebb és halványabb NGC 6979 és NGC 6974 ködösségek is. A ködhurok egy kb. 20 000 évvel ezelőtt bekövetkezett szupernóva-robbanás maradványa. Jelenlegi átmérője 130 fényév, míg távolsága tőlünk a legújabb mérések szerint 2600 fényév. A ködösség jelenleg is erős röntgenforrás, ebben a tartományban kirajzolódik az objektum teljes hurok alakja. Az óriáscsillag életciklusának vége felé jelentős mennyiségű gázt fújt le magáról, majd később, a szupernóva-robbanás lökéshulláma a gázt nagy sebességgel utolérve felhevítette és felgyorsította azt. A felhevült gázok gerjesztett állapotba kerültek, és a többletenergiájukat az egyes gázokra (főként hidrogén és oxigén) jellemző hullámhosszon, látható fényben sugározzák ki. Az észlelőhétvégén az egyesület 46 cm átmérőjű Newton távcsövével és UHC, OIII szűrőkkel részletesen megfigyelhető volt a ködösség vituálisan is, az összetett szálas szerkezetével együtt.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
Sh2-101 Tulipán-köd és a Cygnus X-1 fekete lyuk lökéshullámfrontja
2020-07-17
2020. július 18-án és 19-én, az Őrimagyarósdon megrendezett VEGA ’20 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban felvételem, mely az Sh2-101 Tulipán-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 65×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest. A kép közepén látható az Sh2-101 katalógusszámú Tulipán-köd, mely nevét félbevágott tulipánhoz hasonló megjelenéséről kapta. Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk, egy O színképű csillag erős sugárzása gerjeszti fény kibocsátására. A Tulipán-köd jobb oldalán két fényes csillagot figyelhetünk meg egymás közelében, közülük az alsó a HD 226868. A csillag közelében évtizedekkel ezelőtt erős röntgenforrást fedeztek fel űrtávcsövekkel, de látható fényben nem találták nyomát a jel forrásának. Ezenkívül a csillag öt napos periódussal keringett egy kis méretű, nagy tömegű, láthatatlan objektum körül. Ezen megfigyelések alapján arra következtettek a csillagászok, hogy egy korábban csak elméleti szinten számon tartott fekete lyuk körül keringhet a csillag, ami lassan elnyeli a csillag anyagát. A fekete lyuk anyagbefogási korongjába került felhevült anyag erős röntgensugárzást bocsát ki, illetve a csillaganyag egy része a fénysebességhez közeli sebességgel, nyalábokban hagyja el az anyagbefogási korongot. A Cygnus X-1 esetén a nyaláb sűrű csillagközi gázzal ütközött, íves lökéshullámfrontot kialakítva. A hullámfront ionizált állapotba került, és látható fényt bocsát ki, amit a felvételen megfigyelhetünk a Tulipán-ködtől jobbra-fent. 2011-es méréseknek köszönhetően már tudjuk, hogy a Cygnus X-1 röntgenforrás távolsága 6000 fényév, tömege 15 naptömeg, átmérője pedig mindössze kb. 44 km. A Cyg X-1 rövidítéssle is ismert röntgenforrás az egyik legjobban tanulmányozott csillagászati objektum, és az egyik első, amelyikben bizonyítottan fekete lyuk fordul elő.