Összes észlelés

Három üstökös egy éjszaka! Há erre nem számítottam. A 62P volt talán szemre a legfényesebb a három közül, viszont mindenképpen ez volt a legkülönlegesebb. Kerek, de egyenetlen szélű, mint egy pamacs. Magja nincs, de tele van apróbb, fényesebb részekkel, a legfeltűnőbb fényes rész szinte kettévágja az üstököst. Megérte kivárni a hajnalt a hatalmas széllökések közepette.

Alakja tökéletesen szimmetrikus, viszont fényességben feltűnően inhomogén. A keleti oldalon egy sarló alakban fényesebb, mint bárhol máshol. Az üstökös közepén szintén felfedezhető egy íves formájú felfényesedés, azonban igazi magot nem tudok elkülöníteni, a teljes kóma nagyon diffúz.

Szuper kis üstökös! Nyugat felé szép, csúcsos csóvát mutat, ami majdnem akkora, mint az üstökös kómája. A kóma maga is kiterjedt, szélei diffúzak. Ezzel szemben a mag fényes, kifejezetten csillagszerű és kompakt, határozottan elválik a kóma többi részétől. Nagy köszönet Sárneczky Krisztiánnak az értesítésért és a segítségért a megtalálásban.

Hát... tudom, hogy nem a legjobb égen és nem is a legjobb időpontban figyeltem meg, de ennél azért többre számítottam. Viszont megértettem, miért hívják fantom galaxisnak. Nem volt egyszerű megtalálni a fátyolfelhős, nyugati égen. Sokéig kellett vizslatnom a területet, hogy megbizonyosodjam afelől, hogy tényleg a galaxist látom, és nem csak odaképzelem. Inkább csak az égi háttértől való elütést lehetett látni, részleteket felfedezni esélytelen volt.

Szép lassan tűnnek fel egymás után a ködösségek, részletek. A látómezőt kicsit arrébb tolva további ködösségeket lehet megfigyelni. Az összhatás valamiért egy kicsit a vdB1-re emlékeztet. A ködök rendkívül változatosak, a fodrostól a szálasig, a szögletes, határozott, élesen elkülönülő formáktól a diffúz, kerekded pacákig mindenfélét láthatunk a térségben.

Hatalmas, brilliáns! Sokáig kellett ugyan vizslatnom, mire előtűntek a részletek, de a hosszú várakozás minden percét megérte a látvány. Mintha egy felhőt néznék, ami vattacukorból van: fodros, hullámos szélek; vagy egy rózsát: egymást váltó világos és sötét szirmok egymásutánja. A közepén szépen látszik a felgyülemlett por kitakarása, illetve maga a központi csillag is könnyen észlelhető.

Halovány, de fodros, komplex ködök összessége. A fő ív inhomogén, felhőszerű, déli oldala jelentőseb kiterjedt, és egy seprű fejére emlékeztet. Ettől a fősodortól keletre és nyugatra is egy-egy szimmetrikus, igen halvány, ovális ködöcske mutatja még meg magát. A három köd együttes látványa olyan élményt kölcsönöz, mint ha egy szárnyaló madarat figyelhetnék meg repülés közben.

Nagyon érdekes, és felettébb izgalmas látvány. A köd közepét ketté szelő sáv azonnal felismerhető, illetve erre merőlegesen egy apróbb bemetszés is kivehető. Hamar megérti az ember, honnan kapta a köd a Mercedes-köd nevet. A köd emittáló részei sem homogének, az egyik oldala határozottan fényesebb a másiknál. 2026 update: megvan az NGC száma! Köszi Szilárd! :)

A Kis Pac-Man köd. Nagyon aranyos ködöcske, szinte szabályos háromszög alakú. (Ezen a ponton teszem fel a kérdést, vajon hol hasonlít a köd Pac-Man-re?) Leginkább egy kukoricaszemre emlékeztet. Fényességben jelentősen aszimmetrikus, a keleti, csúcsos része sokkal halványabb a nyugatinál. Fodrozódás, vagy a háromszögön belüli részletek sajnos nem figyelhetők meg.

Hűha! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi részletet fogok tudni megfigyelni ebben a galaxisban, viszont ez a távcső és okulár páros hihetetlen élményt nyújtott. A galaxis egyáltalán nem szimmetrikus, a dudor a délnyugati oldal felé sokkal jobban kiemelkedik a galaxis síkjából, és az északnyugati lebeny is sokkal nagyobb, kiterjedtebb, prominensebb, mint a másik oldalon. A mag szépen elkülönül, egy-egy jobb pillanatban fodrozódónak tűnik.

M1 Rák köd A Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát, aminek a maradványa a Rák-köd. 6500 fényév távolságra található a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. A 30 órás összexpozíciós felvétel elkészülte 3 hónapig tartott, mivel nagyon kevés Hold mentes derült éjszaka volt az év elején.

Nagy hatalmas napfoltcsoport látszott a Nap felszínén rengeteg apró kiegészítő folttal.Szabadszemmel kis ovális szürkeségként láttam.

A Taurusban járó 13P/Olberson üstököst a 12P/Pons-Brooks üstökös után fényképeztem le.Ez már halvány csóvát nem mutató üstökös,szineket a fotón nem látni.A telihold fénye itt is zavart.

A 12P/Pons-Brooks üstökös az esti alokonyat után még elég magasan volt az észlelés idején,hogy megcsodálhassan s lefényképezhessem.A felkelt tekihold kissé zavarta a fotózást így csak maximum 35 másodpercet engedett meg.Nagyon fényes magközeli kóma és szép hosszú csóva látszik a fotón.A távcső kis keresőjében is kiválóan látszott az üstökös.

Hát a 75%os Hold fénye nem tett jót a képnek. :(

Feltöltöm ezt a verziót is, itt a csillagok mozdultak el látszólagosan az üstököshöz képest, de az üstökös csóvája több részletet mutat.

Sajnos itt sem sikerült a hosszabb exponálás, de azért tetszett az eredmény.

Többszöri nekifutás eredménye lett ez a félbehagyott planetáris köd.

A kevés tiszta etapok miatt több rövidebb nekifutásból lett az eredmény.

Még egy próba sajna még mindig a fényszennyezésben voltam.