Mélyég észlelések

Ha már a galaxisok szezonja van, akkor indulásképpen nézzünk meg egy igencsak közeli szomszédot, ami nem is annyira szomszéd, hiszen "birtokon belül lakik". A Leo I törpegalaxis (más néven Regulus törpegalaxis) a Tejútrendszer kísérő galaxisa és nevéhez híven szerényen megbúvik a Királycsillag hatalmas fényözönében. Albert George Wilson amerikai csillagász fedezte fel 1950-ben, miközben a Palomar Obszervatórium 48 hüvelykes Schmidt teleszkópjával készített fényképfelvételt vizsgálta. A Leo I mintegy 830 000 fényévnyi távolságban van, így a Tejútrendszer negyedik legtávolabbi kísérője. Átmérője 2000 fényév, tömege pedig nagyjából 25 millió Naptömeg. A csillagászok úgy gondolják, hogy a Leo I lehet a Tejútrendszer legfiatalabb kísérő galaxisa. Csillagainak nagy része úgy tűnik, hogy 2-6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és az elmúlt egymilliárd évben nem alakultak ki csillagok, mert ekkortájt közel járt a Tejútrendszerhez, amely valószínűleg megfosztotta a csillagkeletkezéshez rendelkezésre álló összes gáztól. Rendkívül meglepő, hogy a Tejútrendszernél 100 ezerszer kisebb tömegű Leo I központjában a csillagászok felfedeztek egy fekete lyukat, ami majdnem akkora, mint a galaxisunk magjában lévő szupernagy tömegű fekete lyuk.

22:09-22:24 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: aránylag sűrű. Rövid póklábak. Néhány hézag a belsejében. Sok kitűnő csillag. Megjegyzés: 40,5T-vel spirál vagy polip formájú.

19:56-20:12 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: kompakt, fényes, először nehezen bomlik, de könnyen megszokható. Többnyire szabályos, mégis jellegzetes alakú. Halvány haló. Mindenhol vannak rajta csillagok. Középen szinte csillagszerűvé koncentrálódik. Felismerhető csillagalakzatok. Megjegyzés: Jó, hogy van egy kis szellő, hogy elvigye a párásodás egy részét, de a közepes seeing miatt nem nagyon lehet 436x-ra menni.

19:23-19:42 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' A megkeresése valamiért mindig megakaszt. 218x: fényes, de apró. Közepe felé fényesedik, de nem látszik mag (éléről látszó GX, porsáv mögött van). Nagyon elnyúlt, tengelyén kontrasztos fénysáv. Lencse alakú. Mellette egy fényesebb és egy halványabb csillag

18:46-19:09 UT 35 mm 56° -> 34x, 98' 34x: így galaxisos rajzok után még vissza kell rázódni a gazdag LM-hez, néhány rész kissé elcsúszott. Sok fényes kettő/hármas. Nem tudom, hol a vége, de úgy kb. LM méretű? Mindenesetre van egy fényes csillagokból álló centruma, ahol az izgalmas dolgok történnek, ez olyan teliholdnyi. A halmaz formája nehezen megfogható.

21:29-21:40 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: csillag közvetlenül mellette (K). Elnyúlt É-D irányban.

20:58-21:14 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' M51A+B 114x: sok csillag az LM-ben (pl. az M 66 környékéhez képest), a korongon is. Lyukak, ívek, csomók. A híd (?) csak félig van meg, az is nagyon halványan. A többi GX-észlelés után érzi az ember igazán, mekkora ez az objektum.

20:31-20:44 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: korongja szinte pontosan K-Ny irányú. minél tovább nézi az ember, annál lenyűgözőbb és ismerősebb a látvány. A Pothier 11 AS egy LM-vel arrébb rámutat.

20:12-20:27 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: azonnal látszik a sötét folt, ezúttal gyűrűként. Fényessége az M 63 és M 94 között. EL-lel halvány haló. A lyuk sokszor ugrálni látszik a közepe körül, de valójában mindkét oldalán megfigyelhető egy-egy. Az északi néha nagynak és diffúznak, máskor kicsinek és élesen látszik.

19:51-20:03 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: Sokkal fényesebb, mint az M63, szinte megijedtem először. Elsőre üstökösszerű, aztán kereszt alakú, mintha két merőleges irányban is elnyúlna. A magrész nem tűnik teljesen csillagszerűnek, de határozottan koncentrálódik. Csak kicsit elnyúlt. Van valami küllő, meg egy szakadt gyűrű is.

19:20-19:44 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 34x: könnyen megtalálható és észrevehető. 218x: van neki csillagszerű magja, ezt azonban az átlagosnál nehezebb észrevenni. É: belső korong határozottan felfényesedik. A magja körül kellemesen homogén, kivéve egy-két sejtelmes részletet.

2024.04.30 éjjelén életemben először fotóztam az M65 -M66 – NGC3628 galaxisokat. Az előrejelzések kecsegtetőek voltak, legalábbis az éjszaka első felére vonatkozóan. Szerettem volna egy kb. 3 órás nyersanyagot összeszedni. Ennél többre nem is lett volna lehetőség, mivel a galaxishármas már túljutott a delelésén mire el tudtam kezdeni fotózni. Az ég azonban fokozatosan befelhősödött, egyre sűrűbben haladtak el tejszerű felhőfoszlányok az égi objektumok előtt, amelyek egyrészt tönkretették az aktuálisan készülő képeket, másrészt vezetési hibákat, bemozdulásokat okoztak. Rengetegszer kellett újraindítanom a vezetést. Végül kínkeservesen összejött 132 db 1 perces expó, utána már csak a korrekciós képeket elkészítésén dolgoztam. A 132-ből 72-t tartottam meg, ezeket fel tudtam dolgozni. A vezetési hibák, bemozdulások hatása így is megmutatkozik, de tulajdonképpen ennél sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként szintén ez volt az első alkalom, hogy 0.5x reduktor nélkül használtam a ZWO ASI 585 MC kamerámat. Korábban csak ezzel próbálkoztam, egyrészt azért, mert nagyobb látómezőt szerettem volna, másrészt pedig azért, mert nem kaptam nélküle fókuszt. De most kiderült, hogy megvan a fókusz, ha használom a zenittükröt is, és abba teszem be a kamerát.

Mostanában a ZWO ASI 585MC kamerámmal próbálkoztam az asztrofotózással, a kamera érzékelője előtt 1,25” szűrőkkel (Scopium UHC, GSO 0.5x fókusz reduktor, Baader Semi-APO szűrő). Rá kellett azonban jönnöm, hogy a ZWO ASI 585MC érzékelőjéhez nem jó az 1,25” reduktor, a kép középpontjától kifelé haladva nagyon csúnyán megnyúlnak, deformálódnak a csillagok, ill. némely esetben muslicaszerű „szárnyakat” is növesztenek, persze ennek lehet valamiféle koszolódás is az oka (vagy mégsem, mert akkor a flat-ekkel ki lehetne venni az eredményből?). Vélhetőleg megoldaná a problémát, ha 2” szűrőket használnék, vagy pedig a 80/400-as tubusommal dolgoznék a 120/600 helyett, ha nagyobb látómezőt szeretnék. Mindenesetre most kipróbáltam, milyen eredményt tudok elérni a Canon EOS 600D-mel, a 120/600-as akromátra szerelve. Az M81 és M82 galaxisok voltak a célpontok, amelyeket már régóta szerettem volna fotózni. Egészen biztosan még jócskán van hova fejlődnöm, de engem már ez az eredmény is boldoggá tett, amikor elkészültem vele.

20:07-20:43 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: nehezebb látvány, mint az M 3, de megéri türelemmel lenni. É: fényes csillag. Középső régió nincs felbontva, de szabálytalan alakú. Néha egészen jól látható a széle meg a csillagláncok. Gyűrűszerű, láncok koncentrikusan is. Közepén is egy kiálló csillag. 436x: középen is fodros, több darabból áll, mint 218x-on.

19:17-19:57 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 34x: egy LM-ben az NGC 3628-cal. 114x: El-lel több csillag sejlik. M 66 (keletre) a fényesebb (legutóbb összekevertem a kettőt). Csillagszerű magok, ez az M 66-nál feltűnőbb. Elnyúltak, nem teljesen párhuzamosak. Az M 66 mutat valami struktúrát, É markánsabb. 218x: nem mutatnak sokkal többet.

19:52-20:17 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: a 3389 is látszik, de alig különbözik egy halvány csillagtól. Apró, EL-lel is nehezen jön. A 3384 majdnem olyan fényes, mint középen az M 105. Csillagszerű magok. EL-lel látszó külső rész nélkül nem nagyon lehet megmondani, milyen irányban elnyúltak. A rossz seeing bezavart, az M 105 is valamennyire elnyúltnak mutatkozott, de azért nem annyira, mint az NGC 3384.

21:57-22:37 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 80x: már vannak szélén csillagok, beljebb csak grízes. 218x: LM negyede bőven megvan. Befelé már könnyű elveszni. Könnyen bomlik, csillagok az egész felületen, még középen is grízes. ÉNy: markáns sötét sáv, két szélén fényes sor, kettévágja még egy merőlegesen (sugárirányban). Nagyon hosszú póklábak (ennél a távcsőnél). 436x: megszámlálhatatlanul sok csillag.

A mai nap zárásaként (18 másik Messier-objektum lerajzolása, és kb. 40 megfigyelése után - sok szempontból remek estét zártunk), még egy utolsó, jellegtelen, halvány galaxis. :) A galaxis tökéletesen kerek, szimmetrikus. Közepe felé mutat némi fényesedést, egy nagyon diffúz magvidéket, ami alig fényesebb a galaxis külsőbb régióinál.

Az M59 és M60 egészen mutatós párost alkot. Az NGC4638 picike és nagyon halvány, az ember csak akkor tudja, mit lát, ha felkészült, hosszan megfigyeli a területet és nyitott szemmel jár. Egy negyedik galaxisnak is kellene lennie a közelben, ezt azonban nem sikerült észlelni. Az M59 és M60 galaxisok rendkívül hasonlóak, mind alakban, orientációban, méretben és fényességben. Alakjuk ovális, magjuk kompakt, de diffúz, nem csillagszerű.

Újabb rendkívül halvány, diffúz, részleteket nem mutató, részlettelen galaxis. Ez is inkább egy üstököshöz hasonlítható. Magja diffúz és kiterjedt, alakja szinte tökéletes kör, szélei fokozatosan vesznek bele az égi háttérbe.