Mélyég észlelések

00:12-00:20 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: az M 60 korongján két ív. Látványos GX. A két látható kísérő/háttérobjektum közül az NGC 4292 az északabbi. 40,5T-ben szédületes látvány a spirálkarokkal és kontrasztos hézagokkal. Megjegyzés: Elsőre valamiért az NGC 4303A-t a 4301-gyel azonosítottam. Ezzel letudva a Virgo-halmaz Messier-objektumok tekintetében (49 és 104 még áprilisban lett meg). Az éjszaka utolsó rajza. Említésre méltó aznapi zsákmány 40,5T-ben: M 16, 57; NGC 2392, 6520; B 86, 88, 89, 296, 298; Holmberg IX. 15T-ben: B 64, 92, 93, NGC 6144, 6357, 6522, 6528, 6543, 6603; IC 4706. Binokulárral Pipa-köd, Antares-régió.

23:52-23:59 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: az M 60 a legfényesebb, a peremén lévő NGC 4647 könnyen megfigyelhető. Középen az NGC 4638 virít. A rajzon a kompakt IC 809 van legészakabbra. Fél LM-mel arrébb (ÉNy) két éléről látszó GX figyelhető meg, egymással majdnem párhuzamos, de eltérő szélességű és fényességű sávok.

23:45-23:52 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x nagyítás, 17' LM 218x: belseje látszik. Van neki küllője, de nem túl kontrasztos. A többi hasonló felépítésű objektummal ellentétben nem tartalmaz lyukat a magja két oldalán.

23:33-23:41 UT 35 mm 56° Kellner -> 34x nagyítás, 98' LM 34x: részlettelenek, de látványos párt alkotnak, közöttük W (Cassiopeia) alakú csillagcsoport. Az IC 3450 kompaktabb, mint az M 88 melletti NGC 4516. A rajzon az M 89 látható felül. Egyik GX sem mutat részletet, pedig az egyik amúgy spirális.

23:14-23:26 UT 34 mm 56° Kellner -> 35x nagyítás, 98' LM 34x: jól mutat a 2 fényes GX 1 LM-ben. Az M 88 jóval fényesebb. Az M 91 mutat valami részletet is. Az apró NGC 4516-ot először 218x-on vettem észre, 34x-on határeset.

23:01-23:11 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: 5 GX 1 LM-ben, bár nem tűnik fel magától mindegyik, kell ide-oda járatni a tekintetet. A végére azért szépen mutatnak együtt. Az M 87 messze legfényesebb, az NGC 4478 még egészen könnyű. A rajzon középen látható M 87, északra az NGC 4486B (ugye az M 87 maga az NGC 4486, de nem szokás a másikat M 87B-nek, hívni, nem Messier vagy Méchain fedezte fel). Nyugatra az M 87-hez közelebb az NGC 4478, aztán a 4476, végül délre a 4486A tűnik fel. Nagyobb távcsővel még észre lehetne venni további objektumokat egy ugyanekkora látómezőben.

22:44-23:00 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: fényesek, önmagukban jellegtelenek (talán a 4438 kivételével), a környezet izgalmas. Az M 86 fényesebb, nagyobb és elnyúltabb, mint az M 84.

22:37-22:41 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 114x: fényes, de részlettelen. Egyenletesen fényesedik közepe felé. A rajta lévő csillag és a közeli kisebb, de nem sokkal halványabb NGC 4394 feldobja valamelyest a látványt.

21:05-21:12 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 114x: csillagszerű mag (fényes). Enyhén elnyúlt. Egy-két folt. "Kísérőkkel" nem foglalkoztam, ezért lehet, jövőre újrapróbálom, hátha mégis látszik valamelyik (ha van neki).

20:44-21:04 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 114x: fényesebb az M 98-nál. Aszimmetrikus.

110 Messier-objektum 110 rajzban megörökítve. Egy cirka négyéves projekt vége. Nem siettettem semmit, de a végén már nagyon rápörögtem, hogy 2024-ben kész legyen. Elég elképesztő érzés. Készült: Pápa, Őrimagyarósd, Bárdudvarnok, Ispánk, Dobronhegy, Piszkéstető, Hortobágy, Trahütten, Emberger Alm Használt távcsövek: 50/200 L, 200/1200 dobson, 250/1200 dobson, 355/1600 dobson, 400/1800 dobson, 458/1900 dobson Első: M56, 2020. 06. 28. Utolsó: M94, 2024. 07. 12. Hatalmas köszönet: Vega Csillagászati Egyesület, CSFK Piszkéstetői Obszervatórium, Csizmadia Szilárd, Jandó Attila, Regály Zsolt, Varga György, Vámosi Flórián, Horváth Zsóka PS. lesz majd giga-file hiper-felbontással, egyelőre csak gyorsan összeszedtem.

Viszonylag nagy kiterjedésű, utólag feltűnőnek mondható galaxis. Ennek ellenére első pillantásra csillagnak néztem, csillagszerű magja annyira uralja ugyanis a látványt. A galaxis külső régiói és a halo csak több percnyi nézegetés után jöttek elő, a keleti széle könnyebben volt megfigyelhető, árnyalatnyival fényesebbnek mondanám a nyugati széleknél. Ezzel a kis galaxissal lett teljes a 110 db-os Messier-rajz katalógusom. :,)

Hatalmas, a teljes látómezőt betöltő, fényes csillagokból álló nyílthalmaz. Sok szép csillagláncból áll, középen azonban (sok más nyílthalmazhoz hasonlóan) ürességet, lyukat lehet megfigyelni. Emlékezetes a keleti oldalon az a csillaglánc, amely egy teljesen szabályos, egyenes keresztet formáz, illetve a halmaz tetején csoportosuló öt csillag sorozata is igen megkapó látvány.

Méltán kapta ez a csinos kis csillagcsoport a Pillangó-halmaz elnevezést. Szépen látszik a pillangó két szárnya és a teste is elkülönül. A fényesebb csillagok tulajdonképpen egyetlen hosszú, tekergős csillagláncba rendeződnek. A csillagok színükben változatosak. A legtöbb halmaztag kékes, de az északkeleti oldal legfényesebb csillaga jól elkülönül élénk narancssárga színével.

A tegnap este nem volt kedvező a fotózásra, így az előző esti képeket dolgoztam fel. Szükség leenne még Hidrogén-Alfa, és OIII szűrővel készíteni 15-20 képet. Na majd ma este! A Gamma Cygni szuperóriáscsillag, ismertebb nevén Sadr, ennek a gyönyörű hidrogén-II-kibocsátási régiónak a közepén található, valamint csillagokból, porfelhőkből és izzó ködökből álló komplexum Tejútrendszerünk síkja mentén. A látómező több mint 3 fokos (hat telihold) az égen. Az IC 1318 népszerű neve Pillangó-köd, mint két izzó kozmikus szárny, amelyeket egy hosszú, sötét porsikátor választ el egymástól. A becsült távolság a Sadr esetében körülbelül 1800 fényév, míg az IC 1318 becslések szerint 2000 és 5000 fényév között van.

Az SH2-105 (más néven NGC 6888 vagy Félhold Köd) egy emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, amelyet a Wolf-Rayet WR 136 csillag ionizált. A gáz legalább egy része kilökődött, amikor a csillag vörös óriássá vált. Körülbelül 5600 fé. távolságra fekszik a Földtől. A Wolf-Rayet WR 136 csillagának gyors csillagszéléből jött létre, amely ütközik a lassabban mozgó széllel, amelyet a csillag lökött ki, amikor vörös óriássá vált. körülbelül 250 000 és 400 000 évvel ezelőtt. Az ütközés eredménye egy héj és két lökéshullám , az egyik kifelé, a másik pedig befelé. A befelé mozgó lökéshullám a csillagszelet röntgensugárzást kibocsátó hőmérsékletre melegíti. Mivel nagyon sok csillag látható a képen, ezért csökkentettem a csillagok átmérőjét, hogy jobban érvényesüljön a ködösség.

A nagy fejlesztés előtti utolsó kép a 150quattroval...

Nagy látómezős fotó az Orion csillagkép közepéről.

Ez a gázból és porból álló fantazmagórikus szobor olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha egy sor robbanást figyelne meg mélyen egy tiszta víz felszíne alatt. A Caldwell 6, más néven NGC 6543, és általában Macskaszem-ködnek is nevezik, éppoly ismert, mint rejtélyes. A táguló gázfelhők, melyeket egy öregedő csillag bocsát ki a lassú halála során, amikor megöregszik, és a hidrogén üzemanyaga elfogy, magja összeomlik, és a külső rétegei felpuffadnak. Ahogy az összeomló mag felforrósodik és sűrűbbé válik, a héliumfúzió meggyullad, és kifelé irányuló energialöketet hoz létre, amely a gáz külső rétegeit az űrbe löki, és egy ködöt képez. Ez a ciklus megismétlődhet, és egy sor gáznemű gyűrűt hozhat létre a központi csillag körül. A körülbelül 3000 fényévre található Caldwell 6 a Draco (Sárkány) csillagképben található, és nyáron látható a legjobban. Mivel 30%-os holdfázisban készültek a képek, nem adja ki a teljes terjedelmét, de ha sikerül újholdkor gyüjtök még képeket hozzá.

Két teljes éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. A 100db. 5 perces képből, végül 77db-ot sikerült integrálnom az elkészült képbe. Sajnos a ködösség környékének űrporát nem sikerült tökéletesen feldolgozni, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, és nem ábrázolható keskeny sávban, ezért a fényképezéshez el kell kerülni a fényszennyezést. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévre terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévnyire fekszik, és egy kis teleszkóppal a Cepheus csillagkép felé található.