Mélyég észlelések

Nagy, fényes halmaz, rendkívül könnyen kereshető. Csillagainak fényessége változatos. Konkrét alakzatokat nem tudok belelátni, csak néhány csillagláncot tudnék kiemelni. A legszebb a halmaz közepén áthaladva köti össze a három legfényesebb csillagot. Az összhatás vonzza a tekintetet, mindenképpen egyike a figyelemre méltóbb nyílthalmazoknak.

Kifejezetten halvány nyílthalmaz. Csillagai meglepően egyenletes fényességűek, mind ugyanolyan halványak. Ennek a halmaznak a kellős közepén is egy lyuk tátong. Ezen a lyukon kívül a csillagok elrendeződése homogén, szinte gömbszimmetrikus. Arra emlékeztet, mintha valaki lisztet hintett volna az égre.

Nagy, kifejezetten fényes halmaz, mely szintén lyukas. Csillagainak fényessége rendkívül változatos, sokuk vörösen világít. A fényesebb csillagokat összekötve leginkább egy hajóorra emlékeztet. A halmaz közepe kifejezetten sűrű, a fényes csillagok ötszög-formában keretezik.

Vettem egy nagy levegőt, és végigszaladtam az összes téli Messier-nyílthalmazon. Fényszennyezett égen, a horizonthoz közel történtek a megfigyelések. Az M93 nem lett a kedvencem, bár valószínű, hogy kisebb nagyításon megkapóbb látványt nyújtott volna. Ha nyugat felől nézem, egy pillangót látok kirajzolódni. Sok társához hasonlóan ez is egy "lyukas" nyílthalmaz, ez esetben a lyukak alkotják a pillangó szárnyait.

Kicsi, sajnos felbontatlan halmaz. Grízessége szembetűnő, de egyedi csillagokra nem tudtam bontani. Ennek ellenére kifejezetten megkedveltem, de igazi nyuszipamacs. Igaz, közel volt a horizonthoz, pont a város fényei felett, illetve a távcsövem sem volt tökéletesen kollimálva. Magrégiót el lehetett ugyan különíteni, azon kívül azonban egyenletes az átmenet az égi háttérbe.

Megérkezett a galaxis szezon és én egy nagyon ismert galaxis csoportal kezdem a tavaszi sorozatomat! Megpróbáltam jó mélyre fotózni 25 óra összexpo idővel, mert kiváncsi voltam meddig "látok" el a távcsövemmel! Nem csalódtam hiszen a rengeteg távoli galaxis között néhány 2 milliárd fényévnél is távolabbi objektum azonosítható....köztük a legtávolabbi PGC169380 számú a feliratozott kép alján középtől balra található galaxis amelynek a fénye nagyjából 2.4 milliárd évvel ezelőtt indult el felénk, hogy fotonjai mostanra érjenek a kamerám szenzorába! Sajnos a 750mm-es fókusz és az ASI294MC szenzora ilyen szűk látómezőt engedett ami miatt alig vágtam a képből. de a teljes lánc még igy sem fért bele.

A tavaszi égbolt egyik legszebb látványossága a 13 galaxisból álló "Markarjan lánc" (Benjamin Markarjan örmény asztrofizikusról elnevezve). A csoportban láncolatba rendeződő galaxisoknak egyirányú a sajátmozgásuk, a távolságuk a Földtől pedig 52 millió fényév. A fotón a hosszú összexpozíciós időnek (25 óra) köszönhetően több mint 100 nagyon távoli galaxis is láthatóvá vált! Néhányuk 2 milliárd !!! fényévnél is távolabbi.....közüttük a fotón a "csúcstartó" a PGC169380 számú, amely megközelitőleg 2.4 milliárd fényév távolságban van!

Tű-galaxis. Messier-maraton üresjáratában lett megtekintve. ~200-300x: Nem fér bele a látómezőbe, nagyon keskeny, közepén kidudorodik. Vége felé nagyon enyhén keskenyedik. A porsáv is kivehető, igazából csak a korong szegélyeinél igazán fényes.

Örvény-köd. Olyan 200x körüli nagyításon a látómezőben már nem egy apró távoli foltocska, mintha felette lebegnénk. Gyönyörű látvány, a két spirálkar több, mint egy teljes kört megtesz a mag körül, ilyet ritkán látni. Felszínükön a különböző fényességű csomók láncokba rendeződnek. Az anyaghíd az egyik kar folytatása. A kísérő érintkező fele recés, felszíne inhomogén, magja csillagszerű, környezete halványan dereng. A nagy spirálgalaxis közepe ennél kiterjedtebb.

Sombrero-galaxis. 34x: Messier-maraton során lett felkeresve, a Virgo–Coma-halmaz fő tömbjének végigészlelése után. Egy szoros, alig nagyobb érdekes csillagsor rámutat, egy látómezőben található vele. 120x: Az égbolt legszebb galaxisa a Tű- és Örvény-galaxis mellett. Kitűnően látszik az eszméletlen vékony és borotvaéles porsáv, valamint a haló derengése. Csillagszerű mag, lencse alakú széles korong. 35,6SC-ben még nagyobb nagyításon a túlsó porsáv is megfigyelhető volt. Kedvenc Messier-objektumom.

Rozetta-köd. 34x: OIII szűrővel a köd feltűnő, egyből feltűnik. Egy nagyon vastag, valahol görbe, valahol szögletes homogén ív, amely délkeleten érintkezik a már önmagában is érdekes látványt nyújtó halmazzal. Délre egy hosszú, nyílegyenes csillagsor húz át az objektum felett. Ezenkívül más nem látszik.

Egy őrült ötletből fakadóan, először irdatlan mennyiségű 30 másodperces képből oldom meg ezt a feladatot. Az első két órás etap után azonban rá kellett jönnöm, bár nagyon szépen látszanak a fényesebb elemek a halvány régiók csöppet sem. A jelen állapot nagyjából félidő, tervezem a folytatást.

Cirkumpoláris objektumok, így sikerült egy éjszaka alatt összegyűjtenem 100db 5 perces felvételt. A nyugodtság pocsék volt, de megpróbáltam azért valami értékelhetőt kihozni a projektből. Ez az első felvételem, ahol a galaxisok között a fluxusköd is megjelenik

Karácsonyfa-halmaz, Fox fur nebula (Rókabunda-köd), Kúp-köd. 34x: A Lófej-köd után a Kúp-köd nem okoz nehézséget, nagyon feltűnő, mégis határesetnek szokták mondani. Nem is kell hozzá szűrő. Fekete nyújtott trapéz. Igazából ha nem lenne, az emissziós ködöt észre sem veszem. Az ionizációs frontjának megfigyelése azonban minden bizonnyal a legnehezebb feladat lenne. A látómezőben van még az NGC 2261 csóvája. Ezzel megvan vizuálisan az égbolt négy nagy, elefántormányt tartalmazó területe: Teremtés oszlopai a Sas-ködben, a névadó alakzat az Elefántormány-ködben, Lófej-köd és Kúp-köd.

Láng-köd (NGC 2024) és Lófej-köd (Barnard 33, B33). 34x: Egyik se jelenik meg azonnal a látómezőben, valójában a B33-tól keletre lévő csillagot körülvevő, egy-két részletet mutató NGC 2023 a legfeltűnőbb. Az NGC 2024 kettévágva bukkan fel, nagyon halvány. Csak később látszik egybefüggve. Az IC 434 nem látszik igazán, ha az Alnitak is a látómezőben van. A sötét köd csak sokára válik észrevehető, először csak szakaszosan, majd egyre kisebb szünetekkel. Nagyobb, mint amekkorára számítottam. 25T-ben látszik az orra. A látómező mérete 100'.

240x: Fényes, de apró. Elkülönül egy belső és egy külső részre. Belül háromszög alakú, egyik csúcsa a központi csillagtól a szomszédos fényes csillagra mutat. Ennél a szélénél található egy fényesebb folt, valójában itt lenne még egy 11 magnitúdós csillag. Szűrő csak keveset javít. A köd mérete 45'.

Kulcslyuk-köd (északi). 120x: Halvány és apró, szürke, szabálytalan kör alakú folt egy nehezen észrevehető csillag körül (V380 Ori). UHC szűrő egyáltalán nem segít. A csillag "korongja" pont a keleti szélén van egy hihetetlenül apró kis sötétebb nagyon enyhén görbült csíknak. Látványa hasonló az M64-éhez, de még annál is kisebb.

Sas-köd. Lenyűgöző részletességű, betölti a látómezőt (~150-200x?). Nem kell sokáig nézelődni, délen máris megjelenik két apró, fekete pálcika, keresni sem kell. Amíg nem látom a Lófej-ködöt, addig ez marad a Top 1 észlelési élményem, bár a hosszú sor miatt nem néztem sokáig.

34x, 48x, 120x: Elsőre nem fogott meg, de hamar előbukkantak a többséget alkotó halványabb tagok, látványos. Széttárt szárnyú madárra emlékeztet. Egy lazább külső, és egy erre kb. merőleges elnyúltságú sűrű belső régió. A környék többi látványos nyílthalmazához képest közepes fényességű csillagok alkotják, közepén egyvonalbam három fényesebb található. A halmaz szélét nem egyértelmű meghatározni, a csillagláncokat még sokáig meg lehet hosszabbítani a háttérbe.

34x, 48x, 120x: Delelésekor észleltem. Könnyű megtalálni, két hasonló fényességű csillag között félútonhelyezkedik el. Elég délen van és meglehetősen halvány, közepes méretű. Határozottan grízes felszínű, kis és erősebb nagyításon egyaránt. Az átlagosnál (M13 és társai) több, de rövidebb pókláb. 240x: Már követhetetlen, annyira halvány.