Mélyég észlelések

Orion-köd: Nagy Orion-köd és De Marian köde / Kis Orion-köd. Közepe méregzöld sárgás foltokkal, a mag a szélén nagyon enyhén türkíz. A bajszok érezhetően más tónusúak, az elejük vörösebb, máshol lilásabb vagy kékesebb, legalábbis a szaturáció gyorsabban változik, mint a fényesség. A sötét félsziget bordó vagy bíbor. A bevágás csipkézett vagy recés. Az M42 fölött tovább folytatódik. Nagyon lágy derengés az M43 mögött. Két halvány szál középről kiindulva D és DNy felé. DNy és Ny között ritkás hosszabbítás, erőteljesebb, mint a másik oldalon. A magban foltok, egy sötétebb híd a Theta1 mögött, egy fényesebb domb mellette árkokkal. Megjegyzés: Átlátszóság a zenitre vonatkozik. A sűrű légkör kissé besárgította. Az okulárok és a szűrők rendesen bepárásodtak. Ha ez nem lett volna, akkor mindenképp ott lenne a TOP 5 észlelési élményeim között, de lehet, hogy így is. Ekkor már egyedül észleltem a réten, a végére világos lett az ég, a napfelkeltét elmentem megnézni, láttam sünit és őzeket. Már alig várom, amikor télen újra magasan lesz. Most kb. annyit mutatott, mint egy ~10 centis műszer, csak színesben. LM = 41'

Az M33 egyik fényes csillagkeletkezési régiója, a Lokális Csoport legnagyobb HII-zónája, átmérője 233 pc. Távolsága Földünktől 840 kpc. 78x: 400T-ben fényessége összemérhető az M33 magjával, főleg szűrővel. Két apró szálacska a szomszédos fényes csillag irányából egymással derékszögben, középen apró mag némi derengéssel. Az M33 rögös karjai sejthetőek. Középről gyorsan halványuló alap koronggradiens. Nagy, teleholdnyi galaxis, számos előtércsillag. Szabad szemmel simán látszik ~1,5:1 lapultsága is. LM = 63'

Részletrajz az előző észleléshez.

Embrió-köd / Magzat-köd. 273x: Közepesen fényes PL. ~2:1 arányban elnyúlt, gyűrűs, de keletre nyitott, ott halványabb a pereme. A belseje nagyon halvány. Körbe egyenletes, éles fénylés. Nagyobb nagyításon (508x, hasonló EP) előtűnik még néhány részlet, de kevésbé emelkedik ki. Fényes központi csillag, É–D \"karok\" nyúlnak felé. UHC-val kisebb nagyításon élesebb, a legfényesebb részek még tovább fényesednek, de többet nem látok. A nagyobban a pereme fényesebb, darabosabb. Szűrő nélkül kékesszürke. Délen több csillag, mint északon (LDN 1023). LM = 21'

E-köd / Sötét barlang-köd / Tripla barlang-köd / A Sas barlangja. Szabad szemmel is látszik, bár ekkor még nem fedezhető fel érdekes alakja. Olyan, mintha a lángfényű Gamma Aql (Tarazed) lyukat égetett volna a Tejútba. Binóban alapvetően egy L betű látszik, ami hosszabb szemlélődés után egyértelműen egy C-re kezd hasonlítani. A C belseje a kontraszt miatt a a mezőnél fényesebbnek látszik. Az alsó sávot nehéz észrevenni, ez egészíti ki az alakzatot egy görög kszire. Minél tovább vizsgálom, annál beljebb húzódik a Tejút sötét része. Megjegyzés: Az LM-rajz második próbálkozás. Először a Gamma Aql-ét állítottam középre, csak későn vettem észre, hogy a célpontom végig az LM szélén figyelt. A két rész közötti fényes csillag kissé keletebbre található az égen. A vázlatfüzetben 4-es átlátszóság szerepel. A valóságban ennél jóval kisebb lehetett. Ezt akkor becsültem meg, amikor még az LDN 703-mat néztem B 143-nak. Sokkal több csillagot kellett volna látnom négyes átlátszóságon. LM = 6,8°

LM folyamatosan egyre fényesebbnek látszik, de nem csak a párásodás miatt, hanem a Tejutat kezdem egyre jobban felfogni. Az M17 jóval nagyobb, mint ami kistávcsőben első ránézésre látszik. Ez az M24-ről is elmondható, bár túl sok részletet nem mutat. Szabad szemmel is jól látszik. Megnyúlt, majdnem grízes, de inkább márványos, középen foltos felszínű. Több kanyart is tesz a váza. Számos csillag az előtérben. A B312 házikó alakú sziluettje csak épphogy belép az LM-be. LM = 6,8°

Kis Sagittarius-csillagfelhő. Majdnem betölti a 6,8° LM-t! Elméletileg csak 1,5°. Kanyarok, foltok, öblök, csillagmezők szabják egymást. Még talán az IC 1284 is ott derengett. Alatta a Tejút hasonló fényességű, fotószerű. Felette az M17 eléri a maximális méretét, a hattyúforma szinte elveszik benne. Az északabbi Sh2-54 már önálló tejútfolt. A B312 alakja ránézésre kivehető. A szúnyogok, az allergia, a szék hiánya és az ehhez már túl fényes észlelőlámpám miatt nem tudtam lerajzolni.

Őrségben megrendezett nyári táborában gyűjtöttem a fotonokat erről az objektumról, gyönyörű szép ég alatt. A munkát csak a magas pára és némi vezetési hiba nehezítette.

Buborék köd Az NGC7635 Buborék köd egy emissziós köd, amely 6 fényév átmérőjű és 7000 fényévre található a Cassiopeia csillagképben. A "buborékot" egy hatalmas, forró, fiatal csillag csillagszele hozza létre egy óriási molekulafelhő közelében. Tágulási sebessége 7 millió km/h! A központi csillag körülbelül 4 millió éves, és 10-20 millió év múlva valószínűleg szupernóvaként fog felrobbanni. A fotó keskenysávú szűrők segítségével készült a Hubble űrtávcső által is alkalmazott színvilágban!

218x: Apró, nem sok csillag. Minden nagyításon feltűnő. A legtöbb tag túl halvány, amúgy egy sokkal gazadagabb halmaz. LM = 16,5'

218x: Y alakú, apró, fényes. Gamma Cygni köde mellett, található, nagyon feltűnő. Nagy nagyításon ahogy egyre több csillagot pillantok meg, annál inkább beleolvad a háttérbe. Közepesen sűrű, a szegélynél egy kicsit több komponensm nagy szórás a fényességek között. A tengelyek között alig akad egy-egy csillag. Sok a keleti fényes tag köré csoportosul. LM = 16,5'

Cygnus-fal. 111x: Egy tavalyi távcsöves élményt próbáltam rekonstruálni. Még nem az igazi. Ezt a műszert a határig húztam ezzel az objektummal, a múltkori látványhoz nagyobb távcső kell. LM = 36'

Súlyzó-/Almacsutka-köd. 222x: Erősen türkíz színű, kicsit még szűrőn át is. Látszik a központi csillag, ez meglepetésként ért. Többnyire a megszokott részleteket mutatta. LM = 18'

Cygnus-fal. 40x: Részletesebb, de nem lett olyan szép a rajz, mint tavaly. LM = 78'

114/500T és 40x nagyítás is besegített. Androméda-köd. 29x: Nem fér bele az LM-be, de nem is nyúlik sokkal tovább. Az alapvető részletek mind ott vannk. A mag körüli rész után az elülső porsáv jelenik meg, a két fényes kísérő közben végig az LM-ben ragyog. Az M32-t könnyebb tanulmányozni, mint az M110-et, pedig ez az egyszerűbb felépítésű. A porsáv először csak egy egyenes határ, aztán bukkan elő a túloldalon egy halvány ív (én ezt számítom a porsáv észlelésének). Ez a csík csak néha jön elő, elég nehéz, ez az a részlet, ami 20T-ben könnyebb. A körvonalai ennek a résznek elég érdekesek, éles váltások után enyhe gradiensek váltják egymást. Az ívből leszakadt egy kisebb darab. Az M110 felé nem tudtam tovább követni, kisebb nagyítás kéne. A fő fényes csík egész LM-es. A két szélső ív az M17 külső gyűrűjére emlékeztet, 114T-ben az LM szélét súrolják. Halványak,de nagyok, a közepe felé való folytatásukat trükkös végigkövetni. Az M32-t épphogy elkerülik. Az NGC 206 se könnyű. Egy kanyar mentén látható, de nehezen megfogható, ritkán villan be. Most a közepére voltam inkább kíváncsi, de megpróbálnám nagyobb LM-ben. A G1 130T-vel is látszott. LM = 122'

Egy régebbi sorozatomat egészítettem ki.

Akartam, s még talán folytatom is.

A hatalmas párában csak fűtött objektívvel mertem nekiállni fotózni, így maradt a jól bevált 135mm-es objektív.

Elég gyorsan haladt, így a magas ISO miatt elég zajosak is voltak az alap képek.

Még sosem fotóztam.