Mélyég észlelések

A tőlünk körülbelül 7000 fényévnyi távolságban lévő Varázsló-köd újfent egy szép példája annak a jelenségnek, amikor egy fiatal, mintegy 5 millió éves csillaghalmaz szétrombolja a bölcsőjét. Pedig ez a bölcső nem kicsi, mintegy 110 fényév kiterjedésű. Valamikor próbálkoztam RGB kamerával fotózni, de a sűrű csillagmezőben eléggé jellegtelennek mutatkozott akkor. A mostani sorozat keskenysávú szűrőkkel készült, de a csatornákat úgy variáltam, hogy az inkább egy hagyományos RGB képhez hasonlítson. Ezzel a módszerrel az R csatornát az SII és Ha, a G csatornát az OIII és Ha, valamint a B csatornát az OIII szűrővel készült sorozatok alkotják.

19:43-20:25 UT SW Apex 35 mm, 56° (34x, 99') Meglepően nagy, de a három fényes cillag körüli részéről eltekintve nagyon halvány. A csillagokkal párhuzamosan, közvetlenül É-ra egy sötét sáv, széle nem egyenes. Ez nem az egész hézag, még lehetne É felé tovább követni jobb ég alatt. Itt most az NGC 1975 foltja hiányzik, az 1973-ból valami (középső csomó) és 1977 (déli) van csak meg. Utóbbi sokszor az egész ködösséget jelenti. Hosszúkás, téglalap alakú. 80x-ban talán még jobban is látszik. UHC és OIII szűrők nem használnak. Az emissziós rész (amely fotókon leginkább a hasadásból látsziik ki) láthatatlan. Az Orion-köd, M 42 és 43 egyaránt sok részletet mutat kívül is, belül is, meglepő látványosságú ilyen körülmények között. Az NGC 1981 fényes, de laza halmaz. Jellegzetes formájú, a területet koronázza. A közeli látványosságok miatt kissé elhanyagolt.

19:07-19:37 UT SWA 15 mm 70° (80x, 53') Broken Heart cluster (NY Aur) Fényes, teljesen bontott, laza. Középen jól elkülönülő fényes rombusz, D és K csillaga kettős. Középről két szárny ível DK és É irányba, DK feltűnőbb, jobban kapcsolódik. Ahogy haladok az LM-mel, úgy vegyül el egyre jobban. Kis/közepes erőséggel koncentrálódik, halvány és közepes csillagok. Kb. 20-30 tag, határait nehéz megbecsülni. Együtt törött szív/félhold, a fantázianeve találó. Fényesebb mezőcsillagok határolják. Könnyű megtalálni, pedig nincs forgalmas helyen. Egyébként gazdag csillagmező. Megjegyzés: Okulár és észlelőszék felavatása. Előre kinéztem ezt az objektumot.

34x: Gyorsabban meglett, mint ugyanitt, ugyanezzel a felszereléssel egy évvel ezelőtt, könnyebb látvány is (jobb az ég + fejlődtem is azóta). Sokkal apróbb, mint a fotókon, de a kettő csillag a közepén, és a sötét ív az északi peremén jól kivehető. Félhold formájú, csak néhány ívpercig tudtam követni. Lovasberényben jóval nagyobb, bár részletet nem mutat sokkal többet, viszont látszik már az NGC 2071 is.

Eredetileg 850 db light kép készült, ebből 685-öt tartottam meg. A Trapézium régió 20mp-nél is beégett, talán lejjebb kellett volna mennem 15mp-s expókra, és azokból többet lőni, vagy pedig a gain-t jócskán lejjebb venni. Az előfeldolgozott eredményen látszott, hogy vagy a párásodás miatt, -vagy valamilyen a tubus lencséjére rakódott egyéb kosz miatt - a csillagok színes, muscilaszerű szárnyakat növesztettek, ill. némi bemozdulás is megfigyelhető volt, talán a vezetési pontatlanságom, vagy egyéb dolog miatt. Mindenesetre itt volt a remek alkalom, hogy kipróbáljak a Siril-ben egy scriptet, ami meghív egy külső alkalmazást (StarNet), amivel szépen redukálni lehet a csillagok méretét, akár le is lehet szedni őket a képről. Mondjuk egy kis plusz munkára így is szükség volt még a GIMP-ben is.

Elviekben ez lett volna az első vezetett felvételem, de a vezetés végül szoftveres gondok miatt akkor nem jött össze. Így 20 másodperces expókat lőttem. Viszont nagyon pozitív meglepetés volt, hogy az UHC szűrő teljesen eltűntette a CA-t (+ a Canon beépített, átalakítatlan UV/IR blokk szűrője). Viszont az ISO értéket jelentősen meg kellett növelni. Nagyjából ekkor döntöttem el, hogy refraktorokra váltok, mert sokkal könnyebben tudok dolgozni velük. Persze később ez még változhat...

Egyike a kisebb, jellegtelenebb halmazoknak. É-D irányban kissé megnyúlt. Fénye viszonylag egyenletesen csökken a középponttól kifelé haladva, de látható egy kisebb magrégió is. Sajnos egyáltalán nem bontott, még grízességet sem mutat (elfordított látással sem).

Az egyik legegyedibb gömbhalmaz a katalógusban, nagyon megkedveltem. Sűrű, bontott, és mintha minden csillaga egzaktul ugyanolyan fényes lenne. Magrégiót egyáltalán nem lehet elkülöníteni, fényessége rendkívül egységes. Ezen felül alakja is nagyon szabályos, szimmetrikus.

Olyan, mintha két, egymásba ágyazott halmazt látnék, szinte gyűrűs szerkezetet eredményezve. A belső, kompakt mag fényesebb, mint a külső gyűrű. Ránézésre abszolút bontatlan, és elfordított látással is csak néha tűnik fel egy kis grízesség.

Icipici, de nagyon aranyos gömbhalmaz a felbonthatóság határán. Halovány, a lemenő Nyilasban nem volt egyszerű megtalálni. Grízességével, alakjával az M79-re emlékeztet. Fénye a középponttól kifele haladva egyenletesen csökken, nem tudok magrégiót elkülöníteni.

Nem bontott halmaz, és grízességet is csak elfordított látással vélek felfedezni. Alakja K-Ny irányban kisség elnyúlt. Egyértelműen elkülöníthető egy magrégió. Szélei diffúzak, kicsit üstökösszerű benyomást kelt.

Nagyon alacsonyan volt már a megfigyelés idején, így elég nehéz volt megtalálni, a keresőben alig tűnt ki a háttérből. Inkább felhős, mint grízes. Szimmetrikus, kifelé egyenletesen halványuló. Szép dísze viszont egy, a középpont mellett látszó előtércsillag.

Bontatlan, de egyértelmű grízesedést mutató halmaz. Szinte tökéletesen szimmetrikusnak látszik. A középponttól kifele haladva egyenletesen halványodik, magrégiót nem tudok elkülöníteni.

Ugyan nem a legnagyobb, de mindenképpen az egyik legszebb gömbhalmaz a katalógusban. Tökéletesen bontott, rengeteg csillagot lehet elkülöníteni. A fényessége viszonylag egyenletesen növekszik a középpont felé. Magja kicsi és koncentrált. Alakja leginkább egy nyíló virágra emlékeztet.

Kis gömbhalmaz, melyet sajnos nem sikerült felbontani. Egyértelműen érzékelhető azonban grízesség, illetve jól elkülöníthető egy kiterjedtebb magrégió is. A mag kerek, a halmaz maga azonban K-Ny irányban elnyúlt, és a mag sem ennek az ellipszisnek a középpontjában látszik.

Nagy kiterjedésű, a ritka háttértől jól elkülönülő halmaz. Tulajdonképpen az egész halmaz csillagláncok együttese, mindenféle sűrűsödés vagy középpont nélkül. Hurkok, láncok, tekergőző csillagsorok jellemzik. A halmaztagok fényessége viszonylag egyenletes, inkább a halmaz szélén látható pár fényesebb csillag, amik viszont lehet, hogy csak előtércsillagok.

Számomra kicsit jellegtelen, viszonylag nagy kiterjedésű halmaz. A közepén néhány csillag egy szinte tökéletesen szabályos háromszöget alkot. Ebből indulnak ki mindenfelé csillagláncok, mintha egy polip karjai lennének. Alakját legjobban talán az írja le, hogy szövevényes.

Viszonylag nagy kiterjedésű halmaz. Laza, tagjai nem mutatnak csoportosulást, a csillagok inkább laza szálak mentén helyezkednek el. A halmaztagos színe és fényessége azonban elég változatos.

Rendkívül nehezen jön az objektum, és az ég minősége is lehetne jobb. Mindenesetre UHC-szűrővel már látható a ködösség, feltűnnek fényességbeli különbségek és részletek. A legfényesebb területeken észlelhető némi fodrozódás, de a köd java része inkább homogén, diffúz. Mérete viszont megkapó, érdemes lesz még visszatérni hozzá.

Hűha! És megint, hűha! Akárhova néztem eddig a Fátyol-ködben, mindig elvarázsolt, és hosszú-hosszú percekre lekötötte a figyelmem. Ez a régió is gyönyörűen fodrozódik, hullámzik. A fősodort sok kisebb ködpamacs kíséri, szinte mint a bárányfelhők az égen. Hihetetlenül látványos, és egyre inkább a szívemhez nő.