Mélyég észlelések

Rendkívül nehezen jön az objektum, és az ég minősége is lehetne jobb. Mindenesetre UHC-szűrővel már látható a ködösség, feltűnnek fényességbeli különbségek és részletek. A legfényesebb területeken észlelhető némi fodrozódás, de a köd java része inkább homogén, diffúz. Mérete viszont megkapó, érdemes lesz még visszatérni hozzá.

Hűha! És megint, hűha! Akárhova néztem eddig a Fátyol-ködben, mindig elvarázsolt, és hosszú-hosszú percekre lekötötte a figyelmem. Ez a régió is gyönyörűen fodrozódik, hullámzik. A fősodort sok kisebb ködpamacs kíséri, szinte mint a bárányfelhők az égen. Hihetetlenül látványos, és egyre inkább a szívemhez nő.

Brutális látvány! Hatalmas, uralja a látómezőt, minden pénzt megérő látvány! Szűrővel szinte kiugrik a háttérből, még a középső régiók is inkább a gyűrűhöz vannak közelebb fényességben, mint a háttérhez. A gyűrű maga geometriailag és fényességeloszlását tekintve is aszimmetrikus, a kelet felé eső csúcs mellett a legfényesebb. A két csúcsnál észrevehető némi fodrozódás, ahogy a köd folyamatosan belevész az égi háttérbe.

Hűha! Nagyon vártam már, hogy végre teljes pompájában láthassam ezt az objektumot, és egy pillanatig sem csalódtam! Szűrő nélkül alig látszik, OIII szűrővel azonban mindenfelé fodrozódó karok nyúlnak ki. A legfényesebb szálakból egy szigonyra emlékeztető alakzat áll össze. Elbűvölő és részletgazdag látvány, mindenképpen visszatérek még hozzá!

Aranyos, formás nyílthalmaz. Három fényes halmaztag könnyen elkülöníthető, de ezeken túl a tagok fényessége homogén. A három fényes csillag alkotta háromszögből 3-4 irányba indulnak ki szép csillagláncok. Az összhatás ettől olyan, mintha egy polippal nézne farkasszemet az ember.

Aprócska gömbhalmaz a Kígyótartóban. Sajnos egyáltalán nem sikerült csillagaira bontani, még elfordított látással sem, mivel nagyon közel járt már a horizonthoz. A szélei ködösek, de még grízesség sem látszik. Mindenesetre egy fényesebb, koncentrált, csillagszerű mag azért elkülöníthető.

Gyönyörű látvány, mintha gyémántokkal szórták volna tele az eget. Elfordított látással teljesen bontott. A fénye viszonylag egyenletes, bár egy központi sűrűsödés azért felfedezhető. Alakja a megfigyeléskor leginkább egy könnycseppre emlékeztetett.

Különleges formájú gömbhalmaz, egyáltalán nem kör alakú. Szerintem is rászolgál a Medúza-halmaz elnevezésre. Magja csillagszerű és kerek, de a külső területek csápokként, farkincákként tekeregnek minden irányban. A halmaz elég lazának tűnik, bár a távcső messze nem bontja teljesen.

Életem első szupernóvája :) Aránylag nehezen találtuk meg a galaxist, de utána a szupernóva már könnyű célpont volt mind a 40, mind a 20 mm-es okulárban. Hosszú nézelődés után két spirálkar is kirajzolódott: az egyik rövidebb, de fényesebb, a másik hosszabb és szélesebb, viszont halványabb. Mint egy jó bor, az idővel csak egyre szebb arcát mutatta a galaxis és a szupernóva is.

Szinte tökéletesen kerek ködösség, kérdés nélkül egy rózsára emlékeztet. A rózsa fodros szirmait három porsáv határolja el. A köd közepe kicsit sötétebb, bár ez lehet, hogy csak a központi csillag torzító hatása. A nyílthalmaz feltűnő és fényes, de közel sem extravagáns. Cserébe egy pillangóra vagy tüdőre emlékeztet, mivel két lyuk is látható benne.

Eme két ékszerdoboz a Perseus csillagképben található és távolságuk kb. 7600 fényév. Kiemelkedően fényesek. Akár szabad szemmel is megpillanthatjuk a Perseus és a Cassiopeia között. Kistávcsővel már parádés látványt nyújtanak. A kép készítése közben rettentő hideg, de nagyon tiszta éjszaka volt. Már amikor elkezdtem fotózni is -5°C volt, de amikor bepakoltam közel járt a -10°C-hoz a fagy. Sajnos a színeket nem sikerült a hold miatt olyan jól eltalálnom.

Az IC 443, vagy más néven Medúza-köd egy 30 000-35 000 évvel ezelőtt keletkezett szupernóva maradványa, mely körülbelül 5000 fényévnyire található és 70 fényév széles. Bár ismert, hogy a köd tartalmaz egy neutroncsillagot , amely az őscsillag összeomlott maradványa, a ködöt körülvevő furcsa szerkezet és kibocsátás továbbra is rejtély marad.

A Tű galaxis egy spirálgalaxis és mintegy 40 millió fényévre található tőlünk. Átmérője kb. 100 000 fényév. Ezt a csillagvárost szinte pontosan az éléről látjuk és neve is innen ered hiszen látszólag egy tűre hasonlít az égbolton. A képen a galaxistól balra láthatjuk az NGC 4562 galaxist ami a Tű galaxis egyik kísérője. A felvételhez másfél órán át gyűjtöttem a képeket szombat hajnalban közel -10°C-os hidegben. Minden szó szerint kifagyott a légkörből szóval kirstálytiszta ég fogadott holdlemente után.

Csizmadia Gerda, Léda és Szilárd észlelték az M45-Hold együttállást fotóállványra adapterrel rögzített Scopium binokulárral, gyenge égen, vékony, vonuló felhők között. A 7 éves Gerda négy, a kilencéves Léda és apjuk, Szilárd 7 csillagot látott az M45-ben a binokulárral a kb. 70%-os Hold mellett. (Nyilván az erős holdfény okozta nagy háttér miatt látszódott a szokottnál kevesebb csillag az M45-ből.) A binokulárban jól látszódtak tehát a Fiastyúk fényesebb csillagai, valamint a holdtengerek és a legnagyobb kráterek. A binokulár látómezejében szépen elfért mindkét objektum, a Hold is, a Fiastyúk is. Távolságuk este hatkor kb. 3 látszó holdátmérő volt vagy talán több innen nézve. A lányoknak nagyon tetszett a látvány, de a hideg miatt panaszkodtak.

A Selyemgubó-köd egy közel 15 fényév kiterjedésű reflexiós és emissziós régió, amely körülbelül 4000 fényévnyire található a Cygnus csillagképben. Az NGC 5146, IC 5146, Sh 2-125 és Caldwell 19 néven is katalógusba vett köd egy aktív csillagképző régió. A róla közzétett felvételek majdnem mindegyikén csupán az emissziós terület ábrázolódik, a peremvidékén csupán sejttetve a sötét molekulafelhőt, amibe beágyazódik. Pedig gyönyörű a körülvevő porköd is.

A kép elsősorban egy saját feldolgozási metódus kialakításának az eredménye. Már csak legalább 2 jó éjszaka kell hozzá és végre nekem is lesz egy olyan Orionom, amilyet szeretnék.

A vonuló felhők által okozott problémából előnyt kovácsoltam. Igaz voltak tiszta rések, de pont, hogy a vékonyka felhőzettel sikerült koszorút és pártát előidézni. 400mm-es felbontáson előjönnek a Jupiter holdjai, valamint a terminátor sávja is.

Emissziós köd, mely mintegy 12000 fényév távolságra található a Canis Major (Nagy kutya) csillagképben. Nevét viking sisakra emlékeztető formájáról kapta. Feldolgozás: SIRIL + Gimp

Miután végeztem a távcső első tesztjeivel gondoltam ránézek bolygókamerán keresztül, hogy mit mutat. Gyűjtöttem 25 percnyi fotont az objektumról tesztképpen és eléggé meggyőzött.

Idei első fotóm, megtetszett ez a kis nebula a közepén a dínó fejjel :-)