Mélyég észlelések

Gyönyörű gömbhalmaz! 46x-sal inkább a külső régiók csillagait lehet elkülöníteni, 120x-sal már teljes a bontás. A halmaz maga kissé ellipszoid alakú, a magtól Ny-ÉNy felé kicsit eltolt, erre több csillag látható. A magrégió egyértelműen kivehető, a szélein elég hirtelen esik a fényesség, majd innentől kifelé a fényességcsökkenés kb. lineáris. Megkapóak a külsőbb régiókban felfedezhető csillagláncok, kisebb csoportosulások. Ceruzarajz negatívja.

Nagyítás: 35x Tisztán, teljesen fel tudom bontani 5-6 csillagra. Nagyon halványak a csillagok, fényességük egyforma, színük fehér. Az alak, amit ki veszek egy négyzetet megközelítő négyszög egy ötödik csillaggal, ami az egyik csúcs mellett van akkora távolságra, mint a többi egymástól.

35-szörös nagyításnál a halmaz teljesen felbontható csillagokra. A csillagok fényessége hasonló, kivéve három jóval fényesebbet, ők egy háromszögként határolják a halmazt a látómezőn belül. A háromszög majdnem szabályos. A csillagok fehéres-kékesek. A nyílthalmaz nem fér bele teljesen a látómezőbe.

A 35-szörös nagyításban és a ~60%-os átlátszóságnál nem látszik többnek ez a halmaz egy szmötyinél, de örülök, hogy megtaláltam a Nyíl csillagkép gömbhalmazát. Elég nehezen veszem észre, de ha sokáig nézem, elkezd derengeni a mélyégobjektum és ki tudom venni.

35-szörös nagyításban korong alakúnak látom a VCSE-n belül Almacsutka-ködnek nevezett planetáris ködöt. Csak egy homogén pacát tudok kivenni ebben a nagyításban, körvonalai halványak és központi csillagot nem látok.

35-szörös nagyításban nagyon nehezen veszek ki korongalakot, szinte csak pontnak látom egy kis homályos szegéllyel a halmazt. A peremét nem tudom kivenni. A halmaz fokozatosan olvad bele a háttérbe, a középső magot pedig csak egy csillagnyi pontnak látom. Az észlelést egy vékony fátyolfelhő nehezítette meg.

35-szörös nagyításban nem mutat eltérést a kör alaktól. A pereme halvány, nem látom. A központi magja hirtelen válik ki a halmazban, de a halmaz többi része fokozatosan halványodik kifelé, így mondhatni, hogy a háttérbe is fokozatosan olvad bele. Visszatérve a maghoz, az viszonylag nagy a gömbhalmaz egészéhez képest, nem tudom felbontani csillagokra.

A csillagalakzat 35-szörös nagyításban teljesen felbontható csillagokra. Fényességük hasonló, szinte egyformának látom. A látómező közepén kirajzolódik a jellegzetes trapéz alakzat, felette pedig egyvonalban további 6 csillag. Mind a 10 csillagot egyformán fehérnek látom.

A nem különösebben fényes galaxis É-D irányban megnyúlt, rudas galaxis. A mag enyhe dudurként jelentkezik a rúd közepén, de nincs koncentrált fényesedés. Elfordított látással kezdenek kibontakozni a spirálkarok. A rúd északi végéből kelet felé kanyarodó kar rövidebbnek látszik, mint az átellenes oldalon levő. A látómezőrajz átmérője 0.8°, 100x nagyítás.

300x nagyitasban már csillagaira bomlott, amikor a légkör épp megnyugodott pár másodpercre. Nagyjából homogén világos

Szerencsém volt, mert Zalát nem érintették a pénteki viharok, így szinte egész éjszaka gyönyörű volt az égbolt. Ki is használtam a lehetőséget és hadrendbe állítottam a nemrég megérkezett L-Enhance szűrőt.

Az egész szupernóva maradvány szépen belefér a látómezőbe. Érdekes így, egyben látni az egész objektumot vizuálisan. A két fényes ív a kis nagyítás ellenére is mutat részleteket. Ezeken kívül 6 db szabálytalan alakú foltot lehet látni a komplexumon belül.

Mindíg is lenyűgöztek ezek a ködök az Antares környékén és tudtam, hogyha veszek egy star tracker mechanikát ez a környék lesz az első célpontom! 😃 És így is lett! Péntek este egy kedves ismerősömmel elmentünk Zalaháshágyra a régi templomhoz és ott Bortle 3 a fényszennyezés és ott már le tudtam fotózni egész tűrhető minőségben. Hatalmas öröm számomra, hogy a legelső próbálkozás ilyen szépre sikerült. Nem is gondoltam volna. 🙂 Az Omegon Minitrack LX2 nagyon jól teljesített az első fotózás alkalmával, jóban leszünk mi úgy érzem. 😃 EXIF: Nikon D7200 & Sigma EX 50mm F/1.4 Omegon Minitrack LX2 11x120 másodperc ISO 1000 F/3.2 Deep Sky Stacker & Photoshop Astrometry.net: https://nova.astrometry.net/user_images/4755710#annotated

M8 "Lagúna-köd": Jellegzetes ovális alakja könnyen kivehető a fényes diffúz ködnek, néhány csillag fedezhető fel belsejében. Az egész nebulát kitöltő "T" alakú sötét sáv figyelhető meg belsejében. Bal alsó negyede valamivel fényesebb, mint a köd többi része. Az egész ködösségben halvány fényességkülönbségek, fluktuációk figyelhetőek meg.

A látómező teteje fele két fényes csillaga található, a halmaz közepén elfordított "H" alakban egymáshoz közeli, fényesebb csillagok helyezkednek el. Kb. 30 csillagot figyeltem meg a halmazban.

A teljes látóteret betölti az ovális alakú csillagmező, megszámolhatatlan mennyiségű tag látszik, a sűrű csillagfelhő tagjainak eloszlása közel homogén. A tagok fényességében nem láttam jelentős eltérést.

Az M81 széles-elliptikus alakú, a magja fényes, egyenletesen halványul a szélek felé. Az M82 nagyon halvány, keskeny-elliptikus alakú, közel homogén fényességű. Az M81 látszólagos hosszának fele, szélességének harmada-negyede. Spirálkarok nem látszanak ezen az átmérőn.

Szabályos kör alak. A mag, és a belső terület fényes, amit egy halványabb külső régió vesz körül, a kettő között éles határvonallal, A halmaz pereme élesen különül el a környezetétől. Ezen átmérőn nem bomlik fel csillagokra.

A Félhold-köd fotó egy kisérlet volt arra, hogy egy átalakítatlan fényképezőgéppel mit tudok kihozni ebből az objektumból. Először készítettem 31 db. 3 perces és 12 db 5 perces expót. A 3 perces képek közül az első 10-15 nyers kép háttere a nátriumlámpáknak köszönhetően világosbarna lett. Legalább 5 képen átment egy-egy műhold. A maradék feldolgozása után az eredmény meglehetősen gyenge lett. Az 5 perces képek feldolgozása "Siril & Gimp" után ez lett.

Az M101 egy kedvelt asztrofotós célpont a Göncölszekér rúdja felett. Talán azért mert viszonylag nagy és könnyen elérhetö célpont, meg azért is mert nagyon szép (és kissé töredezett) spirálszerkezettel rendelkezik, benne számos nagyon aktív csillagkeletkezési területtel. Az M101 valódi mérete a Tejútrendszer majdnem kétszerese, látszó méretét tekintve pedig a telihold kétharmada. Kis teleszkóppal fényképezve ugyan nem lehet a spirálkarok és a csillagkeletkezési területek finom részleteit megörökíteni, viszont jópár egyéb, halványabb galaxist is megfigyelhetünk körülötte (érdemes csillagtérképpel összehasonlítani a teljes méretű felvételt). Egyike ezeknek az NGC 5474, ami a kép alján látható. Ez az M101 egyik kísérőgalaxisa, amivel korábban összeütköztek. Számítógépes szimulációk fedték fel hogyan torzította el a korábbi találkozás a NGC5474 és (kisebb mértékben) az M101 alakját. Ezek az interakciók nagyon fontosak a galaxisok fejlődésében, felgyorsíthatják a csillagkeletkezés folyamatát, de beindíthatják a központi, szupernagy-tömegű fekete lyuk aktivitását is. Érdekesnek találod? Fogj egy távcsövet és nézd meg magad! Részletes leírás az angol nyelvű blogunkon: https://cities-and-skies.com/small-telescope-astrophotography-the-pinwheel-galaxy/