Mélyég észlelések

Elsőre, főleg kisebb nagyítást alkalmazva, gömbhalmaznak néztem, olyan sűrű és csillagokkal teli. 12x-os nagyításon már egyértelmű a névadó V-betű, melynek szárai közt mintha sötét sáv húzódna. A szárak találkozásánál különösen sűrű a csillagmező, és itt található egy fényes előtércsillag is. A fő alakzaton kívüli csoportosulások már gömbszimmetrikusabban helyezkednek el. Bár már 120x-os nagyítás is szinte teljesen bontja a halmazt, 300x-os nagyítással pedig már minden csillag megkülönböztethető, ekkora nagyítással és nagy látómezővel teljesedik ki igazán a halmaz.

A felvételt a VEGA '21 táborban, Őrimagyarósdon készítettem, hidrogén és oxigén szűrők segítségével, majd a "HOO eljárással" dolgoztam fel: a hidrogén szűrővel készült képek vörös színt kaptak, az oxigén pedig a kéket és a zöldet. Az így készült felvétel a Hubble-palettával ellentétben a valós színeket adja vissza. A vöröses hidrogén köd félkör alakban vesz körül egy világosabb, fehéres színű területet. A vöröses emissziós köd a kép közepe fele a legfényesebb, innen "balra" gyorsan csökken fényessége, viszont "jobb oldalt" lassabb az átmenet élénkvörösből teljesen feketébe. A hidrogénfelhőt számos nagy kiterjedésű sötétköd tagolja. A vöröses köd egy csuklyás, kámzsát viselő alakot formáz, innen származik elnevezése is. Csúcsos csuklyája a kép tetején halványan kivehető, mellkasa előtt helyezkedik el az említett világosabb terület. 1787.-ben fedezte fel Caroline Herschel, testvére, William Herschel katalogizálta a Cepheus csillagképben található ködösséget, melynek anyagából jelenleg egy nyílthalmaz alakul ki. Az így kialakuló csillagok "szele" néhány millió éven belül szétoszlatja a ködöt, viszont a nyílthalmaz csillagainak egy része túlélheti a Napot is.

Észak-Amerika köd (NGC 7000), Gamma Cygni köd (IC 1318) és a Fátyol köd (Caldwell 33 Caldwell 34) és még sok más ködösség a hattyú csillagképben. Jelenleg még mindíg a fejünk felett figyelhetjük meg az esti órákban és ezért egy derült estén Söjtörön egyik barátomnál sikerült is összegyüjtenem róla közel 2 órányi fotont amég vártam az igazi célpontra. 😃 Ha egy sötét helyről a fejünk fölé nézünk a derült égbolton szabad szemmel is elkülönülnek a világos és sötét területek a hattyúban. Korábban már volt róla egy fotóm, de akkor párás lucskos volt a légkör tele is volt fátyolfelhővel és fűtésem sem volt még az objektívre. 😃 Annyiból is jobban tetszik ez a kép, hogy sikerült rákomponálnom a fátyol ködöt is ami legnagyobb meglepetésemre egész szépen látszik is. A csillagmezővel itt is nagyon szevedek mint szinte minden asztrofotómmal. Adatok: Nikon D7200 & Sigma EX 50mm F/1.4 Omegon Minitrack LX2 Páramentesítő fűtés + 20000mAh akksi 102x60s (1 óra 42 perc integrációs idő) +20 dark +60 bias ISO 800 F/3.2 A képről csak a stack hibáját vágtam le. 2021 09 11 21:00-23:30 Söjtör

Három éjszaka eredménye 6, 8, 10-e.

A tél közeleg és már hajnalban előjönnek a téli csillagképek. Éppen ezért kihasználtam a szép tiszta hajnalt és csináltam egy képet a Fiastyúkról és a Kaliforna ködről. A Fiastyúk (M45, Pleájdok) egy nyílthalmaz a Bika csillagképben tőlünk 443 fényév távolságra. Érdekessége, hogy szinte kiszúrja az elmber szemét az égbolton olyan fényes és még városi fényszennyezés mellett is észre lehet venni. A Kalifornia köd egy emissziós köd a Perseus csillagképben tőlönk 1000 fényév távolságra. Nevét az érdekes alakjáról kapta hiszen eléggé hasonlít az Amerikán belüli Kaliforniára. Fénylésének az oka, hogy a közeli Menkib csillag gerjeszti a csillagközi port. Adatok: Nikon D7200 & Sigma EX 50mm F/1.4 Omegon Minitrack LX2 Páramentesítő fűtés + 20000mAh akksi 120x60s + 15 Dark + 60 Bias 2 óra integrációs idő ISO 800 F/3.2 Szoftverek: DSS,Photoshop

NGC891 Galaxis Egy éléről látszó, 10 magnitúdós és 12ˊ látszólagos méretű spirál galaxis az Androméda csillagképben. Távolsága 27 Millió fényév.

A képen látható reflexiós köd nevét az általa kirajzolt integető szellem-alakú képződményekről kapta. A Cepheus flare kiterjedt molekuláris felhő része, a sokkal nagyobb és fényesebb Írisz-köd közelében található. A porfelhőt az abba ágyazott csillagok fénye világítja meg. Az LDN1435 (sötét-köd a VdB 141-től jobbra), egy valószínűleg kialakulófélben lévő kettőscsillag-rendszert magában foglaló Herbig-Haro objektum, a HH 157. Először 2018-ban próbáltam megörökíteni, akkor még DSLR-el. Ebbe a mélységbe akkor sajnos nem tudtam elérni, így nem is publikáltam a kéopet. A mostani képen inkább a leképezés problémáival gyűlt meg a bajom, sajnos nem tudok rájönni, hogy mi okoz a csillagok körül ekkora fénytörést.

Újabb bakancslistás objektum került kipipálásra. Sajnos a széleken húznak a csillagok, mert nem használtam flattenert, hogy a teljes fókusztáv rendelkezésre álljon. Így is erősen croppolt!

A kiváló hangulatú, Őrimagyarósdon megrendezett táborozás során fordítottam a tubusom a "Pacman-ködként" is ismert emissziós köd irányába. A felvételt hamisszínes eljárással, a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A szabálytalan kör alakú, főként hidrogénből és oxigénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk. A nebula peremén láthatóak a Bok globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek. Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.

2021. 08.09-én, a VEGA '21 Nyári Amatőr csillagászati megfigyelőtáborban készült fénykép a fátyol köd Ny-i részéről. Középen látható fényes csillag az 52 Cyg 5.29 magnitudójú csillag. Az Északi irányt balról kell értelmezni.

2021. 08. 12-13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőr csillagászati megfigyelőtáborban készül fénykép a fátyol ködről. Az IC1340 a Cygnus (Hattyú) csillagképben található. Látszólagos magnitúdó (V) 7.0 az Északi irányt balról kell értelmezni. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva-kitörés maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. Abszolút fényessége nem magas, fényességét méretének köszönheti, ezért szabad szemmel nem könnyű megfigyelni, sötét, fényszennyezettségtől mentes eget kíván. Gyakran használnak szűrőt a megfigyelésre, amely keskeny sávban engedi át a fényt. Így gyakorlatilag minden zavaró tényezőt ki lehet szűrni. Ráadásul a szűrő a kétszeresen ionizált oxigén fényét átengedi, ami igen jellemző a Fátyol-köd-re. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén a domináló.

Sajnos hamar hazakellett jönnünk a táborból, mert várt ránk egy ötnapos Perseidás roham, amikor azért a látogatószám magasabb volt, mint az észlelt meteorok száma. Minden este több százan voltak az épület előtt és minden nap több mint 200 embernek tudtam megmutatni az égbolt látványosságait távcsövön keresztül. Jövőre nincs menekvés. Teliholdas Perseidák lesznek szerencsére, szóval biztos nem kell majd annyira sietve hazajönnünk. :)

2021. 08. 12-13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem a Messier 16 jelű emissziós ködről, más néven a Sas-ködről. Most először próbáltam ki monokróm kamerával történő keskenysávú asztrofotózást, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. Az emissziós köd világos, központi területén könnyen észrevehető a "Teremtés oszlopaiként" ismert hosszúkás, sötét ködfelhő, ami jelenleg is aktív csillagkeletkezési régió. Még egy hozzá hasonló "felhő" nyúlik a Sas-köd széléről befele. A középső világos térséget halvány, sárgás régió vesz körül, ez alkotja a sas szárnyait, a világos, kékes terület a törzs, a látómező közepe felé eső sárgás köd a fej lehet. A Kígyó csillagképben található, Philippe Loys de Chéseaux fedezte fel 1745 során, Messier 1764-ben katalogizálta. 7000 fényévre található a Földtől, egy nyílthalmaz ionizálja a 70 fényév sugarú, 1-2 millió éves ködöt.

A táborban sokszor volt téma, hogy na de majd jövőre, amikor már csak el kell indítani a Zselicben a rendszereket... Nos ez a jövő újabb lépéssel közelebb került. A tegnapi estén be lettek állítva a mechanikák, hogy dolguk végeztével a távcsöveket fordítsák be a tető síkja alá, valamint ha esetleg elaludnék, akkor a rendszerek biztonságból parkoljanak. Eme fotó már a távvezérelt rendszerrel készült. A Kunkori nevet én találtam ki. Remélem a NASA nem kerget meg érte

Sajnos csak 10db 5 perces expo jött össze, pedig minden előrejelzés derültet mutatott. Próbáltam ebből a kevés anyagból kihozni a maximumot. Remélem sikerül folytatnom ezt a projektet.

Múlt héten a Vega Csillagászati Egyesület nyári amatőrcsillagászati táborában voltam, ahol több éjszakát is ennek a csillagködnek a fotózásával töltöttem. A végső képhez végül 1 óra 55 percnyi felvételt használtam fel.

Az eddigi leghosszabb expó idejű képek készítésébe kezdtem bele az én kis gyenge mechanikámmal a táborban. Majd tábor utáni napon tudtam folytatni. Sajnos a képek kb 40%-át ki kellett dobnom a rengeteg bemozdulás miatt, az 5 perc expó idő nagyon sok a mechanikámnak, hiába van M-gen vezetés. Végre a táborban tanultak után készítettem dark képet aminek most már látom az értelmét. A flat képek még hiányoznak, amit PS-ben kompenzáltam amennyire tudtam. Szándékomban áll még folytatni persze jó lenne nagyobb hatékonysággal - szerintem nem rajtam múlik.

Párásodással nagyban küzdve lett megfigyelve. Sajnos 46x-on nem bontja, és 120x-on is csak a mag környékén tűnik fel néhány egyedi csillag. Szinte tökéletesen gömb alakú halmaz. Nincs egyértelműen elkülönülő magrégió, a fényesség teljesen egyenletesen csökken kifelé haladva, a halmaz szélei folyamatosan mennek át az égi háttér sötétjébe. Szárazabb időben mindenképp visszalátogatok, látszik, hogy nagyon szép, de most nem alkalmas az idő a további részletek felfedezésére. Ceruzarajz negatívja.

Új, nagylátószögű okulár tökéletes próbája. Most teljesedett ki igazából az objektum, most volt igazán érdemes lerajzolni. Teljességgel uralja a látómezőt. Feltűnt az M32 is egy egyértelműen kivehető, viszonylag fényes, magjától kifelé szépen halványodó pacaként. Az Androméda magrégiója nagyon fényes, ilyen jó égen azonban a külsőbb részek adják a legtöbb csemegét: a galaxis végignyújtózik a látómezőn, több porsáv struktúrája pedig kifejezetten jól látszik. EL-sal még inkább feltűnnek a részletek. Ceruzarajz negatívja.

Gyönyörűen rajzolódik ki a köd struktúrája, még szűrő nélkül is. UHC szűrővel feltűnőbbé válnak a súlyzóformán kívüli régiók, illetve a súlyzó két végén lévő anyagcsoportosulások. A nagyjából kerek ködösség külső része valamivel fényesebbnek hat a belsőnél, míg a súlyzóforma egyértelműen elkülöníthető, uralja a látómezőt. A súlyzóforma határai élesek, míg a kerek ködösséget diffúzság jellemzi. Remek látvány, amely idővel egyre javul. Ceruzarajz negatívja, szűrő nélkül örökíti meg az objektumot.