Összes észlelés

A kép Deep Sky Stacker és Photoshop programmal lett feldolgozva.

A kép Deep Sky Stacker és Photoshop programmal lett feldolgozva.

Közel 2 hónapnyi felhős idő után Hétfő este végre derült lett. Kezdetben mikor megérkeztem még hó is esett szóval sok esélyt nem adtam neki. Végül azért csak megvártam a sötétet és addigra a hózápor is levonult. Pakolom ki a felszerelést és nézem, hogy a csillagkövető mechanikám egyik alkatrészét otthon hagytam. 😃 Maradt a hagyományos módszer. A tó Pölöskén nagyon nyugodt volt szinte állt a víz. Tökéletes körülmények voltak, hogy tükröződjenek a csillagok. A képen a galaxisunk leghalványabb régióját láthatjuk illetve a Bika és Szekeres csillagképeket. A fotó tetején még a fiastyúkot is láthatjuk.

Hajnali Fogyóhold A fogyóholdat sokkal nehezebb elkapni mind a növőholdat. Legjobb láthatósága is késő éjszakákon és hajnalonként van. Éppen ezért felkeltem 3 órakor és kimentem a városszéli észlelőhelyemre a Kertvárosba. A légkör príma volt, csak rettentően hideg -8°C. Eredetileg az egész holdat szerettem volna lefotózni, de mivel nem fért a látómezőmbe ezért mozaikként fotóztam végig. Ezúttal figyelmetlen voltam és 2 elem kimaradt. Sebaj. Remélem így is tetszik nektek. Adatok: Kamera: ZWO ASI-120MC Távcső: Lzos MC-MTO-11CA 100/1000 Mechanika: Skywatcher Star Adventurer 2i Expozíció: 7 paneles mozaik Panelenként 2500 kép legjobb 500 képe stackelve PIPP/AS!3 programokban végül élesítés Photoshopban.

Eme érdekes ködösséghez nem épp egy Bortle 4-es ég a jó, de azért megpróbáltam. Nyilván az 1100D teljesítőképességének határán van. Folyamatosan gyűjtöm az expókat: szinte rutinszerűen megy a fotel asztrózás, mellette meg próbálok vizuzni, ám az nem igazán megy mostanában. A nyers felvételeken ebből a ködösségből nem sok látszódik egyébként. Talán egy 183-assal kellett volna ezt megpróbálni, ha esetleg valakinek lesz rá affinitása a jövő évben megfotózni ezt a Cygnusban, akkor hajrá. Vagy talán még most is lehet vele próbálkozni. :)

A Propeller-köd a Hattyú csillagképben, a Gamma Cygni-től észak-keleti irányban található, a Cygnus X nevű molekuláris felhőhöz tartozik. A köd főleg a Hidrogén alfa hullámhosszán sugároz, az oxigén III és kén II vonalak gyengék.

Ha Hercules csillagkép, akkor Messier 13, esetleg Messier 92. Pedig sok más mellett egy igazi kék gyöngyöt is rejt, az Abell 39-et. Tőlünk 6800 fényévnyire van, központi csillaga 15,5 magnitúdós, maga a köd 13,7 magnitúdó fényességű. 2,5 fényév átmérőjével egyike az eddig ismert legnagyobb, buborék alakot felvevő planetáris ködöknek. Azért a gömb alakzatba némi hiba csúszott, ugyanis a nyugati fele közel 50%-kal fényesebb a keletinél, valamint a központi csillag is kb 2"-el eltolódott a középponttól. Ezt egy kissé asszimmetrikus anyagkidobódás eredményezte, és mivel az intersztelláris térben nem ütközik semmibe, eredeti formájában tágul tovább a ledobott, mintegy 0,6 naptömegnyi gázburok.

November 22-én elkészítettem első hajnali holdsarló felvételem! Öröm volt újra sarlóra vadászni, rég nem volt rá alkalmam.

Nyár végi Androméda-galaxis fotóm Bortle 4-es területről fotózva. Kíváncsi voltam, mire képes mélyég-fotón a 100-400-as teleobjektívem, meglepett a végeredmény. Feldolgozás: DeepSkyStacker, Adobe Photoshop 2022

Videó, ahogy a Ceres kisbolygó 2021. októberében végigvándorolt a Hyadok csillaghalmaz csillagai között.

Nem volt egy akármilyen időszak, de a feldolgozásokkal annyira nem érek rá bíbelődni. Lassan kezdem kinőni a DSLR-t, de talán már nincs is olyan messze nálam a hűtöt CMOS korszak. Eme sötétködöket jobban lehetne csösszögtetni keskenysávval, hűtött cmossal, de sajnos egyelőre még nem volt lehetőségem szerezni olyat. A DSLR-ről nem fogok lemondani, de jobb ég alá rakom. Az R1-es Bortle 5 alatt van és néha telibeverik a fények. Talán jövőre már meglesz az R2 Bortle 3-ja is. Nyilván minél jobb az ég, annál kevesebbet kell exponálni adott témára és annál könnyebb a feldolgozás is.

Tegnap éjszaka derült idő lett telihold estéjén. Munka után nem is késlekedtem sokat és elindultam a kertvárosi észlelőhelyemre Zalaegerszeg szélére. Több szempontból is különleges számomra ez a kép. Legfőképpen azért, mert a ZWO ASI120 kamerámmal most csináltam először színes holdat és meg vagyok lepődve az eredményen. 😮 A másik amiért különleges az az, hogy már 3-4 hónapja nem tudtam kijutni lefotózni az égi kísérőnket. A légkör príma volt leszámítva a leheletvékony fátyolfelhőzetet.

A napfogyatkozás egyik csúcspontja volt, mikor a Hold elfedett egy napfoltot. Szerencsésen sikerült a be- és kilépést is megörökítenem.

Utólagos szerencsémre itthonról volt lehetőségem nézni a fogyatkozást. Reggel szikrázó napsütésre ébredtem, majd cirka két órányi szitkozódás következett, míg végre dél körül már meg-meg lehetett pillantani a felhők közt az akkorra rég fogyatkozó napot. Az első kontaktus észlelése így esélytelen volt, akár távcsővel, akár szabad szemmel. Aztán déltől fokozatosan kiderült, a felhőzet elvonult, és a továbbiakban semmi sem zavarta a tökéletes kilátást. A tervem az volt, hogy ötpercenként készítek egy-egy fotót, ez javarészt sikerült is. Közben hol a távcsőben, okulárral, hol a fényképezőm képernyőjén keresztül mutogattam a családomnak is az eseményt, illetve sokszor magam is csak gyönyörködtem a látványban, legjobban a Hold hegyei-völgyei ragadtak meg, ahogy vándoroltak a napkorong előtt.

Wow! Elképesztően gyönyörű látvány, igazi fodrozódó, hullámzó ködösség, szinte meg tudom érinteni. Rengeteg szálat, filamentumot látni, majd minden rész különböző fényességű. A legnagyobb összefüggő részben szálas szerkezetet látni, rengeteg hullámot lehet elkülöníteni, így olyan a hatása, mintha a viharos óceán partján állnék. Jó lenne egyszer a teljes ködöt egy látómezőben vizsgálni, órákig elnézegetném (melegebb időben...).

Ismét gyönyörű, felemelő látvány! Mindenképpen fényesebb, és talán nagyobb is, mint Őrimagyarósdról. Az is biztos, hogy lényegesen több részlet látszik, főleg a magzat fejénél tűnik fel egy-egy fényesebb anyagcsomó. A köd szélei habosak, felhősek, szinte csomósak.

Hatalmas, gyönyörű planetáris! Teljesen kerek, semmi szál, kilógó anyagcsomó nem töri meg a szimmetriát. Nyugati pereme a legfényesebb, de a köd belsejében is felsejlik néhány részlet. A nyugati ív amilyen fényes, olyan keskeny, mindig vissza-visszavonzza a tekintetem. A köd környezete is igen megkapó, szép csillagmezőben láthatjuk.

Mit tehet az amatőr, ha felhőlyukakra vár, s azok alig-alig akadnak? Keres valami fényes nyílthalmazt! Az M73 sem a legnagyobb, sem a legrészletgazdagabb, sem a legmegkapóbb objektum. Inkább azt mondanám rá, hogy aranyos. Három csillaga kifejezetten fényes, szépen kiemelkedik a környező, egyébként sem túl sűrű csillagmezőből.

Apró planetáris. Mégis, hihetetlenül színes, abszolút megkapó látvány, azonnal kitűnik a környező csillagmezőből. Mindig vissza-visszatérünk hozzá, ilyen jó ég alól egy éjszaka sem lehet kihagyni. A déli része valamivel fényesebb. A színe igazi türkiz, mint a haragos tenger.

Szikrázóan derült égen készítettem el életem első naprajzát. Remek élmény volt, a Nap tele foltokkal, volt mit megfigyelni. Az egyik napfolt leginkább egy szőlőre, esetleg cápafogra hasonlít, egy másik gyöngyök láncolata, a harmadik mint egy hegycsúcs. Kicsit olyan ez a játék, mint a felhőket nézegetni a fűben fekve, ki milyen alakzatot lát bele? Néhány foltnál remekül megfigyelhető bipolaritás, illetve a legtöbb körül kiterjedt fáklyamezők is feltűnnek.