Összes észlelés

A -1 magnitudós meteor nagy valószínűséggel a Júliusi Pegazidák (JPE) kis intenzitású meteorrajhoz tartozik, igazi ritka fogásnak mondható. A viszonylag alacsonyan elhelyezkedő radiánstól felfelé haladt az égen. A meteor időpontja: 2022.07.02. 23:07:07 UT

Végre sikerült elcsípnem ezt a párost. Régóta terveztem, de nagyon alacsonyan járnak, valahogy mindig elmaradt. A színvilág kicsit sárgás lett, de nekem így jobban tetszik :) Utómunka : Siril & PS

Ilyen kristálytiszta égboltot nagyon ritkán lehet kifogni. Délelőtt jött egy gyenge hidegfront és mindent kipucolt a levegőből. Éjjelre derült lett szóval kerékpárra ültem és letekertem az egyik észlelőtársamhoz Kemendollárra akivel megcsodáltuk az igazán tiszta égbolt látványát. Szabályosan virított a Tejút centruma. Elindítottam a fotós oldalamat. Ha tetszenek a munkáim szeretettel várlak az oldalam követői között: https://www.facebook.com/makardavid8

Igyekeztem a képnél minden tudásomat latbavetni, mégpedig az előtér esetében, mely egyszerű, de mint tudjuk ezeknek a nagyfényerejű nagylátóknak a mélységélességük kicsi, tehát ezt meg kellett oldani fókuszeltolásos módszerrel, mely meg rendesen megizzasztott, hisz az előtéren nagyon sok a részlet, melyek nagyon aprók is, így illeszteni nehéz volt. Ám az eredmény ledöbbentett. Szinte érzem az árpa illatát, melyet másnap le is arattak. :D Természetesen míg fotóztam, addig ott ültek a veteményesben az őzikék. (:

46x: Szép objektum. Kompakt halmaz, a közepe fényes. Bontás ekkora nagyításnál nincs.

A tavaszi idény második felében gömbhalmazoztam az adott szezonban. Eme kisrendszer egy az Ökörhajcsár csillagképben látható kevésbé ismert Hógömb halmaz felé fordult. Véleményem szerint ezek a gömbhalmazok a tavaszi idényben nagyon fotogének és nemcsak hossz expókkal lehet látványos eredményt elérni, hanem rövidekkel, ha csak a halmaz megörökítése a cél. Annyi hátránya lehet, hogy kényesek a nyugodtságra, valamint néhány hirtelen fényesedik fel, ezáltal beég a közepe, stb. A távcső az M92-re ment volna tovább, de annyira rossz volt az utána érkező szezon, hogy nem sok expó gyűlt össze, így az az égboltrész kimarad idénre nekem. Flippelés után nem működik jól a rendszer, merthát ott kéne lenni változtatni a terhelésen. Ez helyben okés, de távvezérlésnél nem elfogadható, így már lassan két hónapja készül az a fajta döntött oszlop, mely befogadja az EQ6os mechanikát és így ezáltal flip nélkül is lehet fotózni majd. Lehetett volna olyan, hogy a korong rajta az oszlopon és úgy lesz döntött, ám úgygondoltam, hogy kicsit nehezítek a sorsomon és megpróbálok egy ilyen blokkrendszerűt építeni. :D Majdnem kész de a 35°C-ban úgydöntöttem elég a jóból. :D

Ellátogattam az egyik klasszikus helyemre a zalaháshágyi Sibrik Kápolnához. Szeretek ide járni a derült éjszakákon lenyűgőző és sötét égboltja miatt. Mivel minden irányban jó az ég minősége ezért a teljes nyári tejutat komponáltam a képre. Északkeleten emelkednek fel a Cassiopeia és Perseus tartományok amelyek kissé sötétebbek és Délen látszik a Tejút centruma és a Nyilas csillagkép. A kápolnától balra még az Androméda Galaxis is beköszön amely keleti irányból emelkedik a horizont fölé. Azon az éjszakán nagyon trutyis volt a légkör és a távolban még a zivatarok is villogtatták az eget amit a kápolnától balra még látni is lehet. A légkörfény is nagyon erős volt és adott a képnek egy zöldes beütést.

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala-folyó völgyébe megfigyelni a 2022-es bolygófüzért. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7x50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk, és hazaindultunk.

Június 18-a hajnalban, 03:30 és 04:10 között figyeltem meg a bolygófüzért, a Zalaegerszeg melletti Gébárti-tó partjáról. A máskor horgászokkal és strandolókkal teli tó csaknem kihalt volt, csak néhány álmatlan kacsa úszott a tó felszínén. :) Csak a helyszínre érkezésemet követően jöttem rá, hogy a Hold már a tavat övező fák takarásában van, a Szaturnusztól "jobbra". A Jupiter feltűnően fényes volt, mellette a Mars jellegzetesen vöröses színben ragyogott. A Szaturnusz kissé halvány volt, a Vénusz fénye viszont túlvilágította az egyre fényesedő ég alját. A Merkúr sajnos elég későn kelt fel, elveszett a kelő Nap fényében. Négy óra után összepakoltam, és hazaindultam. A fénykép készítéséhez Sony A7s fényképezőgépet és Samyang 14 mm f/2,8 objektívet használtam, ISO 400 érzékenységgel és 2 s záridővel, f/4 rekeszen.

Ha a csillagos égboltról van szó akkor nekem a nyár a kedvenc évszakom. Éjszakánként a Tejút centruma lenyűgöző látványt nyújt sötét ég alól és fagyoskodni sem kell. A látványt csak fokozták ezek a Botfa környékén fellelhető szalmabálák. Régóta szeretnék egy ilyen tájképet összehozni, de sose találtam jó helyen bálákat.

Szép objektum. A halványabb halmazcsillagok egy egyenlő fényességű kettőscsillag köré csoportosulnak. (Az eredeti rajz kissé viseltessé vált, ezért digitálisan újraalkottam a látómezőrajzot, megtartva az eredeti pozíciókat és csillagméreteket. A nagyítás nem került feljegyzésre, de szinte kivétel nélkül 60x-os nagyítást szoktam használni anno mélyegezéshez.)

Az elmúlt időszakban mindenki a bolygósorról kérdezett, de az igazi látványosság ennek árnyékába került. 28-ig látható a bolygósor, 26-án hajnalban viszont egy csodás együttállást láthattunk. Épp kelt a Fiastyúk nyílthalmaz, amikor még a helyszínt kerestem. Aggódtam picit mert felhők is gyülekeztek pont ott, ahol a célobjektumok kelnek. A mező egészét egy magányos szénabála törte meg. Ez lett végül a fő fotótémám. A holdsarlót és vele együtt a földfényt már csak akkor pillantottam meg, mikor már a felhők mögül ért ki. Utoljára a Vénusz kelt fel a horizonton. Maga a Vénusz és a Hold együttállása is gyönyörű látvány volt, de a látványhoz a Fiastyúk nyílthalmaz jelenléte is nagyban hozzájárult.

Szerencsére időben vettem észre a mellettem lévő növényen hálót készítő pókot, így az együttálláshoz valami előtér is került.

24-én hajnalban hosszú idő után ismét a Szent Jakab sétányon fotóztam. Sokat változott a helyszín március óta. Mikor odaértem, még a Vénusz a horizont alatt járt, és a Holdat is egy fa takarta. Gyorsan kellett új helyszínt találni, a régi nem volt megfelelő a teljes bolygósor megörökítéséhez. A sétány egyik hátsó útján sikerült jó helyet találnom, ahonnan a Vénusz a fák között kelt és a Hold a többi bolygóval együtt a kilátó és a sétány fahídjai felett látszódtak. A kisebb tavak víztükrét a nádas eltakarta, de a képen mégis látható egy pici vízfelszín. Hajnalban a hazaút előtt a Merkúrt is igyekeztem szabad szemmel megkeresni, de a horizonthoz való közelsége miatt elveszett a hajnali horizont fényében.

Meló után felnéztem az égre és láttam hogy ragyogóan tiszta az ég. Ennél nem is kellett több, hogy bringára üljek és induljak fotózni. Helyszínnek Botfát választottam mivel nagyon közel van és viszonylag elfogadható az ég is. Itt pillantottam meg életemben először a Tejút sávját a saját szememmel még 2018-ban. Meredek kompozíció tudom, de mindíg is szerettem volna egy várostáblás asztrotájképet.

Hajnali Bolygósorakozó Néhány VCSE tagtársammal kitelepültünk megfigyelni a hajnali bolygóegyüttállást az egyik kedvenc helyemre az egész megyében. Bagod és Boncodfölde közötti tisztást választottuk ki a remek horizontja és kellemes hangulata miatt. "Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes bolygója ugyanabban az egyórás időszakban megfigyelhető volt. Ez nem egyedülálló esemény, mivel 2005-ben és 2016-ban hasonló jelenséget figyelhettünk meg. Most 2022. június második felében, keletről délre (balról jobbra) tekintve nemcsak láthatjuk az öt szabadszemes bolygót, hanem a Naptól mért távolságaik sorrendjében következnek: keleten a Merkúr, majd jobbra haladva a Vénusz, a Mars, a Jupiter és végül a Szaturnusz." (Forrás: http://vcse.hu/a-2022-es-bolygofuzer-megfigyelese-agoston... ) A Merkúrt szabad szemmel sajnos a halványsága és horizonthoz való közelsége miatt nem tudtuk megfigyelni. Adatok: Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 2 elemes panoráma 2022 06 19 4:15 Bagod-Boncodfölde

Próbálkoztam fotóval is de nem nekem való az asztrotályképezés így a rajznál maradtam. Gondoltam ezt is ki kell próbálni. A vizuális látványt nem tudtam visszaadni, vagy csak nekem nem megy de talán kezdésnek jó lesz.

A nyári estéken ha kivárjuk az éjszakát páratlan látványban lehet részünk. Galaxisunk fényesebb régiója a centrum emelkedik a horizont fölé. Ha elhadjuk a városok fényszennyezett utcáit és egy sötét helyen kémleljük a Dél-Keleti horizontot akár szabad szemmel is észrevehetjük halvány derengését. Észlelőtársammal is pontosan így tettünk szombat éjjel. Misefa és Nagykapornak mellett lévő magas dombra másztunk fel a nyári égbolt látványáért.

A bolygók után jött a Nap. Itthon vettem észre pár képen, hogy szép zöld a Nap felső része. Eddig még nem találkoztam ezzel a jelenséggel, így nagyon örültem neki...

Természetesen, versenytől mentesen teszem fel a képet. Semmi opciót nem akartam, hogy mindenféle csodát műveljek a képpel. Kimentem a bolygókat fotózni nagy nagyításon, és mivel sokan kérdezősködtek, hogy milyen a média által hatalmasra beharangozott bolygósor, ezért vettem a fáradtságot és pár kép erejéig lőttem rá úgy amúgy kézből, mert ugye az állványom foglalt volt. Én alapból esélytelennek találtam hogy megörökítsem a Merkúrt, ahogy néztem az objektívem még éppen befogta volna 10 mm-en, de a fénye bőven elveszett volna. 04:05-kor készült a kép, megvárva hogy a Vénusz a távoli fák fölé emelkedjen. Ekkor a Merkúr éppen a horizonton tartózkodott csak. Még utána vártam annyit, hogy a 200/1000-es csővel 3x nyújtáson megtaláltam a Merkúrt, de értékelhetetlen videót sikerült belőle készíteni. Aznap hajnalban nem volt jó a légkör nagy nagyításon, csak a Szaturnuszt, a Jupitert és a Marsot sikerült feldolgoznom. A képet annyit piszkáltam meg, hogy az átalakított gép vörösét kicsit visszavegyem. Személyes vélemény, hogy hajnali 3-kor viszont vizuálisan nagyon szép volt, és bizony a bolygósor kiemelkedett a sötét ég hátteréből.