Összes észlelés

A képet a Zselici Csillagpark kilátójából készítettem. Nem volt egyszerű, hiszen a kilátóban magasra nyúlnak a tartóoszlopok, ezért vagy 3 x 5 alkalommal kellett áthelyeznem az állványt a kilátó korlátján. Ez kb. 20 centis helyet jelent, ezért biztonság kedvéért fogtam az állványt, nehogy megtanuljon repülni 25 méter magasról a berendezés.

A felhőveszély ellenére napnyugta után azonnal látszódott távcsővel a Hold. Azért ez egy jó kis észlelés volt. :) Megnéztem binoklival, nagytávcsővel. Vizuálisan is próbálkoztam de úgy nem sikerült.

Négyes együttállás felhőkkel tarkítva.

Csodás négyes együttállás!

Miután lement a holdsarló, készült egy kép a fotósról is.

Első Tejútfotóm, nem a hátsókertből!

Régóta terveztem megcsinálni ezt a képet, a végeredmény pedig szerintem az lett, ami elvárható, csak épp lyukas verzióban.

Kevés időbefektetéssel készült nyílthalmazfotó.

Az erős szél miatt ezt a képet már igazi kihívás volt elkészíteni.

Már majdnem feladtam, mikor rövid időre előbukkant a már alacsonyan járó sarló a felhők mögül.

Vékony alkonyi holdsarló Dabasról. Előtérben a Szent Jakab sétány egyik cölöphídja.

Idősebb alkonyi holdsarló de a földfény jobb témának bizonyult, mint a sarló önmagában.

A mindig szép Fiastyúk nyílthalmaz. Ebbe a képbe már "rendes" mennyiségű fotót tettem.

Szabad szemes napfoltok távcsövön keresztül. Ezzel a képpel elértem azt a minőséget, ami ebből a felszerelésből kihozható.

Próbaképként a téli égbolt egyik legszebb vidékét választottam. A végeredményen meglepődtem, a kevés expótól nem vártam sokat.

Igen kicsi napfogyatkozás, de mégis izgalmas volt nézni, fotózni.

Első távcsövön keresztül készült képem. Első természetesen a Holdat fotóztam.

Inkább a hangulat visszaadása volt a fő cél, mintsem hogy minél vékonyabb sarló legyen a képen.

Sikeres észlelés egy igen fiatal holdsarlóról

Közös egyesületi észlelés alkalmával gondoltam, hogy míg Bánfalvi Péter elkalauzol minket az egyesületi csillagda kivetített képén, én saját távcsövemen keresztül (is) fogom követni az eseményeket. Miközben hallgattam az előadást, nézegettem a holdbéli tájakat, célpontot is kerestem aznapra. Ez lett a Lambert-kráter, mely egy fiatalos kinézetű, 30 km átmérőjű kráter a Mare Imbrium déli részén. Épp a terminátoron tartózkodott, keleti falának csak a legteteje látszott ki az árnyékból. A külső kráterfal lépcsőzetes, teraszos, a rossz seeing ellenére is sok apró részlettel. Környezetében rengeteg a vetődés, gyűrődés, melyek szinte mind erről a kráterről indulnak ki, így olyan hatást keltve, mintha a becsapódás egy hatalmas "X" kellős közepébe történt volna. Ami engem azonban legjobban megkapott, az az a temérdek árnyalat, ami most látszik; árnyék és árnyék közt is jelentős különbségeket lehet megfigyelni.