Összes észlelés

Az egész szupernóva maradvány szépen belefér a látómezőbe. Érdekes így, egyben látni az egész objektumot vizuálisan. A két fényes ív a kis nagyítás ellenére is mutat részleteket. Ezeken kívül 6 db szabálytalan alakú foltot lehet látni a komplexumon belül.

Végre sikerült a nagy vörös örvénylést elkapni. Gain 70. Felhasznált programok: AS!3, Registax, Winjupos, Ps

A Tejút teljes júliusi íve egy hétfői éjszakán. Mivel már a tejút "teteje" nagyon magasan van kicsit komplikált volt összehozni a fotót amit az undorítóan párás poros légkör és a fátyolfelhők sem könnyítettek meg. Egyik 2021-es célom egy tejútpanoráma volt és most ez is sikerült.

Gain:90, Feldolgozás: AS3!, Registax, Winjupos, Ps

03:20-tól, ha jól emlékszem a Gain érték 70. Feldolgozás AS3!, Registax, Winjupos, Ps Szegény Europa holdat a Winjupos szétkente, így csak az árnyéka maradt meg a bolygó képen.

Mindíg is lenyűgöztek ezek a ködök az Antares környékén és tudtam, hogyha veszek egy star tracker mechanikát ez a környék lesz az első célpontom! 😃 És így is lett! Péntek este egy kedves ismerősömmel elmentünk Zalaháshágyra a régi templomhoz és ott Bortle 3 a fényszennyezés és ott már le tudtam fotózni egész tűrhető minőségben. Hatalmas öröm számomra, hogy a legelső próbálkozás ilyen szépre sikerült. Nem is gondoltam volna. 🙂 Az Omegon Minitrack LX2 nagyon jól teljesített az első fotózás alkalmával, jóban leszünk mi úgy érzem. 😃 EXIF: Nikon D7200 & Sigma EX 50mm F/1.4 Omegon Minitrack LX2 11x120 másodperc ISO 1000 F/3.2 Deep Sky Stacker & Photoshop Astrometry.net: https://nova.astrometry.net/user_images/4755710#annotated

Szépen mutatta magát Naprendszerünk óriása. Az első 10-15 percben még nagyon hullámzott a légkör de utánna viszonylag megállt. Ekkor készült a nyers videó.

M8 "Lagúna-köd": Jellegzetes ovális alakja könnyen kivehető a fényes diffúz ködnek, néhány csillag fedezhető fel belsejében. Az egész nebulát kitöltő "T" alakú sötét sáv figyelhető meg belsejében. Bal alsó negyede valamivel fényesebb, mint a köd többi része. Az egész ködösségben halvány fényességkülönbségek, fluktuációk figyelhetőek meg.

A látómező teteje fele két fényes csillaga található, a halmaz közepén elfordított "H" alakban egymáshoz közeli, fényesebb csillagok helyezkednek el. Kb. 30 csillagot figyeltem meg a halmazban.

A teljes látóteret betölti az ovális alakú csillagmező, megszámolhatatlan mennyiségű tag látszik, a sűrű csillagfelhő tagjainak eloszlása közel homogén. A tagok fényességében nem láttam jelentős eltérést.

Az M81 széles-elliptikus alakú, a magja fényes, egyenletesen halványul a szélek felé. Az M82 nagyon halvány, keskeny-elliptikus alakú, közel homogén fényességű. Az M81 látszólagos hosszának fele, szélességének harmada-negyede. Spirálkarok nem látszanak ezen az átmérőn.

Szabályos kör alak. A mag, és a belső terület fényes, amit egy halványabb külső régió vesz körül, a kettő között éles határvonallal, A halmaz pereme élesen különül el a környezetétől. Ezen átmérőn nem bomlik fel csillagokra.

Számomra ritka közelségben voltak vasárnap hajnalban a Jupiter holdjai, így a 3x Barlow nagyítással 800/600 képméretben már együtt volt mind a négy Galilei hold. Sorrendben az Europa a bolygó előtt Io, Callisto és legtávolabb a Ganymedes.

A bolygózás végén rászántam magam egy újabb ADC -s próbára. (Légköri diszperzió korrektor). Most végre jó sorrendben raktam össze - a kamera a korrektorba lett téve - a Youtuben látott kisfilmen alkalmazott beállítással szépen ki lehetett küszöbölni a légkör okozta színi eltolódást. Az élesség a gyűrűkön és a bolygón látványosan jobb lett. Bár a felvétel már erősen világosodásban készült, 4:20-körül. Még azért lesz mit gyakorolni a használatával.

Felhők elötti Jupiter próba. 3:20-tól.

A Félhold-köd fotó egy kisérlet volt arra, hogy egy átalakítatlan fényképezőgéppel mit tudok kihozni ebből az objektumból. Először készítettem 31 db. 3 perces és 12 db 5 perces expót. A 3 perces képek közül az első 10-15 nyers kép háttere a nátriumlámpáknak köszönhetően világosbarna lett. Legalább 5 képen átment egy-egy műhold. A maradék feldolgozása után az eredmény meglehetősen gyenge lett. Az 5 perces képek feldolgozása "Siril & Gimp" után ez lett.

Az M101 egy kedvelt asztrofotós célpont a Göncölszekér rúdja felett. Talán azért mert viszonylag nagy és könnyen elérhetö célpont, meg azért is mert nagyon szép (és kissé töredezett) spirálszerkezettel rendelkezik, benne számos nagyon aktív csillagkeletkezési területtel. Az M101 valódi mérete a Tejútrendszer majdnem kétszerese, látszó méretét tekintve pedig a telihold kétharmada. Kis teleszkóppal fényképezve ugyan nem lehet a spirálkarok és a csillagkeletkezési területek finom részleteit megörökíteni, viszont jópár egyéb, halványabb galaxist is megfigyelhetünk körülötte (érdemes csillagtérképpel összehasonlítani a teljes méretű felvételt). Egyike ezeknek az NGC 5474, ami a kép alján látható. Ez az M101 egyik kísérőgalaxisa, amivel korábban összeütköztek. Számítógépes szimulációk fedték fel hogyan torzította el a korábbi találkozás a NGC5474 és (kisebb mértékben) az M101 alakját. Ezek az interakciók nagyon fontosak a galaxisok fejlődésében, felgyorsíthatják a csillagkeletkezés folyamatát, de beindíthatják a központi, szupernagy-tömegű fekete lyuk aktivitását is. Érdekesnek találod? Fogj egy távcsövet és nézd meg magad! Részletes leírás az angol nyelvű blogunkon: https://cities-and-skies.com/small-telescope-astrophotography-the-pinwheel-galaxy/

Az új év első észlelése, de sajnos csak 10-15 percem volt rá egy felhőablakban, utána újra beborult. A Mare Crisium szélén található kráter -ami alig törmelékes, viszonylag fiatal, egyszerűbb felépítésű- egy még fiatalabb, teljesen ellipszoid kísérőkráterrel és egy apró parazitakráterrel osztozik a területen. A fő kráter csepp formájú, fele árnyékba burkolódzik, másik felén szép átmenet látható sötétszürkéből szinte fehérbe. A központi dóm kiemelkedik az árnyékból. Dél felé, a kráterfal másik oldalán egy igen világos régió (egy dóm?) látható. A környező holdfelszínen sokat változnak a szürkék, sok sötétebb terület is felfedezhető a környéken.

Véleményem szerint jobbkor nem is észlelhettem volna a régiót! A nyolcnapos Hold terminátorvonala már nincs messze a krátertől, a környező dómokkal, hegyes területekkel olyan a hatás, mintha egy apokalipszist hozó meteor lépett volna ki egy hollywoodi akciófilmből! A árnyékok már nagyon hosszúak, még a kisebb káterszomszéd, a Bancroft esetén is. Az Archimedes belseje lávával teli, kifejezetten sima, homogén, viszonylag sötét. A keleti kráterfal lankás, változatos, a nyugati valamivel magasabb és világosabb nála. Északon van egy teljesen lerombolódott rész, ami már nem magaslik ki a környezetéből. Hasonló eróziós folyamat figyelhető meg dél felé is, egy cápafog-formájú hegy árnyékában. Ezeken túl délre három dómot sikerült most megörökíteni, mindegyik igen egyedi, más-más vonásokat mutat. Az Archimedes és ezen dómok közti terület törmelékes. A Bancrofttól délnyugatra is megfigyelhető egy kifejezetten sötét, romos terület.

A kráter a Mare Nubium szélén helyezkedik el, a Purbach és az Arzachel között. A környék romos, változatos, a Thebit maga azonban ezekhez képest egészen fiatalos megjelenésű. Alakja alapvetően kör, a keleti-délkeleti oldalon két nagyobb kiszögelléssel, illetve az északnyugati oldalon egy parazitakráterrel (Thebit A). A Thebit A mögött az árnyékból kibúvó részletek egy még kisebb parazitakráter keleti falát takarják, ez a Thebit L. A fő kráter északkeleti környéke hegyes-völgyes, a kráterből dél felé nyúló hegyhát kifejezetten romos. Sötétebb a környezeténél , ahogy a krátertől északra húzódó holdfelszín is sötétebb a déli részeknél.