Összes észlelés

A JURA további tesztje volt egy hatalmas mozaik elkészítése. Igaz már 1-1 panel látványa is hanyattesős volt, de egészben lenyűgöző látvány az egész panorámakép, mely a kis felbontás után azért bőven elérte a 14 ezer pixel szélességet.

A tiszta égnek és a nagy horizont feletti magasságnak köszönhetően nagyon sok részlet látszik az Észak-Amerika ködből. A csillagmezőt egyszerűsítve rajzoltam meg, H-béta szűrőn keresztül. Mindhárom szűrő jól kiemeli az objektumot a háttérből. A legjobb számomra az UHC, aztán az OIII, végül a H-béta.

Horizonton felhők, villámok, itt-ott vonuló felhőzet. 53x: halvány, kb. 5'-es, nehéz, alig kivehető elsőre. Szabálytalan alakú, alig válik el az égi háttértől.

A köd észrevehető UHC, OIII és H-béta szűrővel is, de az OIII-mal a legkönnyebben. Először egy ovális fényfolt dereng elő, majd ebből egy halványabb, ívelt nyúlványt lehet követni. A részletek kihámozása 90x-es nagyítással könnyebb volt.

A rossz átlátszóság miatt nehezen bontakozik ki a köd. Három ujjszerű ködsávból áll az objektum. Ezekből kettő egymáshoz kapcsolódik, még a harmadik egy különálló foltot alkot. A komplexum délnyugati oldala szögletes határvonalú. A köd általánosságban nagyon halvány, gyenge kontrasztú. Legfényesebb része a középső "ujj" és a különálló folt. A ködnyúlványokat csillagláncok kísérik. A látómezőben több, önmagában is érdekes mély-ég objektum látszik.

Kelet-nyugat irányba enyhén elnyúlt, nagy méretű, egyenletes, alacsony felületi fényességű galaxis. Látható "rajta" egy előtércsillag.

Kerekded galaxis, elnyúltság nem látszik. Magja csillagszerű. (Utólag láttam meg a térképen, hogy a látómezőben láthattam volna még egy 12,7 magnitúdós galaxist is, ami valószínűleg vagy elkerülte a figyelmemet, vagy az alacsony horizont feletti magasság (~15°) miatt nem látszódott.

A jó átlátszóságnak köszönhetően szépen látszott a planetáris köd. 33x-os nagyítással tetszett a legjobban a látvány. A gyűrű alak szűrő nélkül is látszódott. Az OIII szűrő jól emelte a kontrasztot. A gyűrű északkeleti része fényesebb.

A fényszennyezés és a kis objektívátmérő ellenére részletek is látszanak a szupernóva maradványban, de ehhez OIII szűrőt kell használni.

Szűrő nélkül beleolvad a háttérbe. UHC szűrő már megmutatja, de H-béta szűrővel sokkal kontrasztosabb. A köd északi és déli pereme mentén fényesebb, mint a közepe. A keleti vége fényesebb és határozottabb körvonalú, míg a nyugati része fokozatosan olvad bele a háttérbe.

Nagy mértékben megnyúlt galaxis. Magja jelentősen fényesebb. Szimmetrikusnak látszik.

A Collinder 32 és 33 halmazok lazán elhelyezkedő, ám relatíve fényes csillagai megnehezítik az Embrió-köd megfigyelését. A részletek csak nehezen látszanak: világos sávok és sötét foltok váltják egymást. Legfényesebb a "magzat keze", hasa és lába. A fenék csak két halvány folt, a háta pedig alig dereng. Mindegyik szűrő kiemeli, legjobb az UHC.

A tiszta égnek köszönhetően sok részletét megmutatta a Szív-köd. A legfeltűnőbb része a nyugati oldalán levő fényes, kör alakú pamacs, amitől délnyugatra közvetlen egy kisebb fényfolt is látható. Ezektől látszanak kiindulni a halvány ívek, amik a szívet formázzák. A déli ív közel egyenletes fényű, keleti részén halványodik el jobban, és egy vékonyabb, halvány sávval kapcsolódik a Melotte 15 nyílthalmazhoz. Az északi ív jellegzetessége, hogy van egy fényesebb szakasza, valamint a Mel 15-höz visszakanyarodó részből északkeleti irányba egy nyúlvány látható. Az NGC 1027 nyílthalmaz is ködösnek tűnik. Legtöbb részletét egyszerre az UHC szűrővel láttam.

UHC szűrő is mutatja a B 33 sötét ködöt, de H-béta szűrővel még könnyebben látható. Az IC 435 és NGC 2023 fényes porködök is jól látszanak. Az Alnitak nevű csillagot a látómezőn kívülre kell állítani erős fénye miatt. A B 33-nak nem tudom kivenni a lófej alakját, inkább csak egy aszimmetrikus "beharapás" látszik. Az IC 434-et egyenletesen fényesnek látom. A keleti fele élesen határolt, a nyugati oldalán nehéz követni, hogy meddig tart a ködösség.

68x: elsőre nem tűnik fel a gömbhalmaz, mert egy közeli, fényes, narancsos színű csillag elvonja a figyelmet. Alaposabb szemlélés után tűnik csak fel, hogy ott van mellette a gömbhalmaz. Halvány és pici GH. Másodjára pilantva a távcsőbe, és tudván, hol van a látómezőben a fényes csillaghoz közel, könnyen és azonnal feltűnik. 594x: szétesik két sötét sávval elválasztott, három különálló részre. MIndhárom háromszög alakú, és csúcsaik mintha egy irányba mutatnának, egy közös középpont felé. Érdekes, sosem láttam gömbhalmazban ennyire elkülönülni csillagfelhőket. Az egyes csillagfelhő-háromszögekben háromszögenként 5-10 csillagot is feltűnni vélek, a háromszögek ködössége előtt. A ködösségek elmosódottan, csipkésen olvadnak bele az égi háttérbe.

23:25 NYISZ, 18 mm-es okulár, nagyítás: 106x. Gazdag csillagmezőben látszik. Elfordított látással egy kiterjedt, homogén, alig feltűnő gömbhalmaz. Kör alakja van, aminek szabálytalan a széle.

A Betelgeuzétól 3°-ra északkeletre a mü Orionis közvetlen közelében rejtőzik ez a nem is olyan halvány, jelentős méretű planetáris köd. OIII szűrőt kell használni, hogy könnyebben ki lehessen hámozni a csillag fényéből. A planetárist homogén fényű korongnak látni.

Photoshopban vágtam, forgattam. A granulációt nem tudtam előhozni a turbulens légkör miatt. A kamera ebben az esetben egy ASI120MM-S volt.

A képek zalaegerszegi házunk kertjéből, fényszennyezett, de jó átlátszóságú éjszakán készültek. A 18. -i éjszaka kissé párás volt a légkör. Feldolgozás: - korrekciós képek (flat-dark-bias), stack, RGB kép összeállítása, színegyensúly állítása: Astro Pixel Processor - utómunka: fényesség-kontraszt állítás: ImagesPlus 6.5, zajszűrés: Topas Labs DenoiseAI. A képen "sima" RGB, a Ha csatorna a vörös rétegbe került. Itt a színek valóságosabbak, részletekben viszont szegényebb a kép. Az ojjektumról: a köd egy nem is olyan nagyon régen (30-300e éve) felrobbant szupernóva maradványa. Őseink akár láthatták is, szép lehetett. A mérete kb 50 ívperc, több, mint 1,5x-ese a telihold átmérőjének. A fényes csillag, ami a képen majdnem elvitte a bulit, az Eta Geminorum (Propus). A főtükör bevonata igen ramaty állapotban volt, ennek eredménye a csillag körüli "csodálatos" halo. A medúzára emlékeztető alakja nem annak köszönhető, hogy a szülő csillag krumpli alakú volt, hanem a táguló gáz a környezetében lévő változatos sűrűségű és eloszlású csillagközi anyaggal való kölcsönhatásnak.

Az interneten egy csillagászati előadáson hallottam az amúgy ritka jelenségről, hogy két holdárnyék is verseng az anyabolygó felületén.A poén az volt, hogy elfeledkeztem róla, de amúgy egy sima Jupiter fotót tűztem ki célul az éjjeli felhőkkel tarkított mélyég fotózás után. A szerencse a feledékenységem mellett, hogy elvonultak a felhők és próba után kiderült nagyon jó átlátszóság volt. Segítette a felvétel készítését, hogy mindegyik felvételnél tudtam használni a csillagkövető rendszert, így sokat kompenzált a bolygó egy helyben tartásában - ez főleg a 6x nyújtáskor volt hatalmas előny. A harmadik képen egy kis magyarázat hogy mi hol látható. AS!3, Registax, Winjupos, PS Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F4/5