Összes észlelés

Az első képem az IC434 régióról. Nagyon vártam már, hogy el tudjam kezdeni fotózni. Eredetileg 61 db nyers kép készült, de ebből végül csak 19 darabot tartottam meg belőlük. A 19. kép után némileg befelhősödött az ég. Mivel az előrejelzések továbbra is bíztatóak voltak, reménykedtem benne, hogy kitisztul, és folytattam tovább az expozíciókat, a terv szerint. De sajnos a 19. kép után az összes többi nyers kép csak rosszabb lett, mint a korábbiak. Így csak ezt a maradék nyersanyagot dolgoztam fel Siril-lel és GIMP-pel. Később gyűjtök még több expót az anyaghoz.

Az NGC 7789, Caroline Rózsája egy nyílt halmaz a Cassiopeia csillagképben, amelyet Caroline Herschel fedezett fel 1783-ban.

A Dwingeloo rádióteleszkóp mellett készült ez a nagylátószögü kép. Az üstökös már alig volt szabadszemesnek mondható. Elkaptuk a Tejutat, és egy hullócsillagot is (hacsak meg nem tréfált minket egy mühold!).

Kellett egy kicsit autókázni ehhez a képhez, de megérte! :)

(folyt.) Kis alvás után felébredtem 2 óra után, de felhös volt még, aztán esett is. Csak 4 után derült ki, 5 körül indultunk útnak. Elöször nem tünt túl aktívnak, de kitartottunk, és elkaptunk egy újabb felfénylést. A helyszín a D54-es Hunebed, egy újkökorszaki köemlék Havelte mellett. Jópár képet csináltunk, aztán kezdett pirkadni. Gondoltuk indulhatunk haza. Ahogy sétáltunk felnéztem az égre, és önkéntelenül elkiáltottam magam (mint amikor meteort látunk a VCSE táborban, csak más szavakkal ☺️)! Olyan erös lett pillanatok alatt! Gyorsan beüzemeltük a gépet megint, és löttünk egy timelaps sorozatot mielött végleg elhagytuk a helyszínt. A másik irányban látszot a SAR is, és a brilliáns Jupiter. Felejthetetlen éjszaka volt!

Az októberi aurora egészen különleges volt, nekünk ez volt az elsö szabadszemes, okt. 10.-én. Mi voltunk kint elsöként a réten, és egyböl a maximumot kaptuk; késöbb özönlöttek az emberek, de 1-2 óra után befelhösödött. Óriási élmény volt látni ahogy percröl-percre változott! Mi hazamentünk 10 körül. Egész éjjel aktív volt; egy erösebb aktivitási periódust elkaphattak a szerencsések éjfél után, amikor rövid idöre kitisztult. Mi hajnalra terveztük a második expedíciót, egy másik helyre. Ki lehet bogarászni a föbb csillagképeket a képen (UMa, UMi, Cas, Cep, Per...). A Fiastyúk jobboldalon a sorokban kel; Andorméda (M31) jobb fölül.

Fátyol köd - NGC6992 Első mélyég fotózás próbálkozások egyike, nem épp asztrofotós felszereléssel. Skywatcher 400P flex goto dobson Canon 6D ( nem módosított ) 130x15 sec (kb 35 perc) + korrekciós képek ISO 1600 Siril, PS

Még egy kép a C/2023 A3-ról.😃

A Janssen-kráter 200km-es átmérőjével és közel 3km-es mélységével a Hold déli féltekéjének egyik legjelentősebb képződménye. Belsejében található a 78 km-es Fabricius-kráter, amely éles peremmel és központi csúccsal emelkedik ki a környezetéből. A krátervidèk jellegzetes hasadéka a 140km-es Rimae Janssen amely vulkáni és tektonikus tevékenységek eredményeként jött létre. Technikai adatok: 2024.10.20 Levelek 21:54UT Skywatcher 200/1000 Heq5pro goto Zwo asi 120mm 3x barlow Zwo IR 850pass Autostackert Registax Pipp 5000Frame 50%

Eredetileg mély-egezni terveztem ezen az éjszakán, azonban sokkal később jutottam ki az ég alá, mint terveztem. A terveimben szereplő objektumok egy része már "elment", a másik részükhöz pedig nagyobb látószögre lett volna szükség, mint amit alaphelyzetben az ASI 585-öm biztosítani tudott reduktor nélkül. A reduktorhoz be kell majd szereznem egy toldatot, mert a 17,5 mm back focus-szal csak alulfókuszált képem lesz, a Canon EOS 600D-mnek meg szétjött az adatkábel csatlakozója, amit majd meg fogok ragasztani vagy forrasztani, de mindegy, a lényeg, hogy a mély-egezés nem jött össze. Viszont nem bántam meg, hogy kimentem. Csináltam néhány Holdfelvételt, ezek közül szeretném most megosztani azt, ami a legjobban tetszett aznap éjjel. Ezen felül vizuálisan észleltem még a Jupitert a Galilei-holdakkal. Csodálatos látvány volt ez is, szerettem volna megörökíteni, de kezdett mindent elborítani egy majdnem teljesen összefüggő felhőzet, így fájó szívvel kénytelen voltam összepakolni a felszerelésem.

A SkyWatcher 90/900-as akromát kedvelt műszer a kezdő amatőrcsillagászok között. Én még eddig soha nem dolgoztam hosszú fókuszú távcsövel, mindig f/5 "fényerős" tubusaim voltak, és bár voltak Newtonjaim, jelenleg egy 120/600-as akromát a fő műszerem. Mindenesetre szerettem volna kipróbálni egy hosszú fókuszú csövet is. Egy nagyon kedves hódmezővásárhelyi, nyugdíjas amatőrcsillagásztól volt szerencsém megvásárolni egy régi, "kék tubusos" SkyWatcher 90/910-et. A tubus optikailag még mindig tökéletes állapotban van, látszik, hogy nagyon szeretve volt! Ez a Hold felvétel az első munkám ezzel a műszerrel. Hozzá kell tennem, hogy az ég egyáltalán nem volt túl jó, borzalmasan párás volt. Azt gondolom, hogy egy nagyobb átmérőjű tubus el is vérzett volna ezen az éjszakán. A tubus tetszik, azt hiszem később meg fog érdemelni egy Crayfordot is.

Már alig vártam, hogy ismét a fényképezőm érzékelőjén láthassam viszont a számomra egyik legkedvesebb mély-ég objektumot, a Nagy Orion-ködöt. Valójában az elkészült expók kb. felét ki kellett dobnom, a 243 db már a maradék. Legközelebb fókuszreduktorral tervezek ismét M42-t fotózni, amivel jelenleg csak defókuszált képet tudok készíteni elnyújtott csillagokkal, amelyek muslicaszerű szárnyakat növesztenek. Várhatóan egy 5mm-es toldal megoldja ez a problémát, de majd kiderül.

Ez az első felvételem a Fiastyúk-halmazról a 120/600-as akromátommal. Rengeteg időt eltöltöttem a Bahtinov-maszkos élességállítással, live preview-ban leginkább csak pixelerdőt láttam a diffrakciós tüskék helyett. Így végül - az élességállítás után - nem mozdítottam már meg a fényképezőt a kihuzatban. Így egy kissé szokatlan kompozíció született, de talán jobb is így, így talán érzékeltetni tudom, hogy ez az első találkozás az égi objektum és a távcsövem között még a keleti égen zajlott. Ez egy első találkozás, egy új dolog kezdete.

Az NGC 7129 egy körülbelül tíz fényév átmérőjű és 3300 fényévnyi távolságra lévő reflexiós köd és nyílt halmaz a Cepheus csillagképben. A köd belsejében 130 fiatal, körülbelül 1 millió éves csillag található. Ezeknek a nemrég megszületett csillagoknak a sugárnyomása egy nagy üreget fújt a szülőhelyükként szolgáló porköd belsejébe és fényük kékesen világítja meg azt. Ezenkívül néhány vörös struktúra jelzi azokat a régiókat, ahol új csillagok képződnek, de még nem láthatók közvetlenül. A központi „rózsabimbó” közelében kisebb ködösségek találhatók, az IC 5132 és az IC 5133, amelyek mindegyike egy-egy csillagbölcső, néhány fiatal csillaggal. A kép jobb alsó sarka irányában látszik az NGC 7142 nyílthalmaz, ami közel kétszer annyi távolságra, körülbelül 6200 fényévnyire van tőlünk. A bal felső sarok irányában pedig a Cepheus molekulafelhő néhány tömörebb, sötétebb foltja látszik.

Korábban sikerült készítenem egy holdfényes, fátyolos verziót az üstökösről. Most viszont a holdfénymentes kristálytiszta derültben exponáltattam a távcsővel egy sorozatot. A kompozíciót most így hagytam, hogy szépen balra felfelé menjen az üstökös, holott jobbra le megy amúgy. Nagyon érdekes és a nyerseken is látszódott, hogy alul van egy sötét sáv. Feldolgozáskor külön ügyeltem a gradiensekre, mind a sötét sávot, mind a kómát békénhagyva. Ha jól gondolom, akkor a kép közepén az üstökös fényes részéből egy adag felénk terül el és ahogy süt a Nap, az valószínűleg árnyékot vethet arra a fátyolra, ami előtte van és a Föld környékére terül szét. Az animációk alapján erre a következtetésre jutottam. Hetekig szenvedés volt az időjárást illetően, de ez az este mindenért kárpótolt. :)

Hiába csökken az üstökös fényessége, ahogy fogy el a Hold, úgy egyre jobbak lesz a csillagos égbolt láthatósága. Az égi vándor gyakorlatilag belelógott a Tejútba a képeken. Szabad szemmel kb. csak a feléig lehetett követni. Járdacsillagászat van tartva minden esténként, ám a mostani volt a második a felhőzet miatt, amikor sikerült megmutatni az üstököst. Ezen az estén minden sikerült, amit az ember elvárna egy ilyen helyzettől. Noha kicsit nehéz volt fotózni, mert az autók egyfolytában jöttek-mentek, ugye sokan kíváncsiak voltak az üstökösre. A feldolgozást nehezítette, hogy éjjel 2 óra volt. Mivel sokan voltak, ezért itt a követett és illesztett technológia nem jöhetett szóba... talán egy ultranagylátóval a felbontás rovására...

Délnyugaton colossal reménytelen volt eddig az üstökös fotózása. Sajnos a napokban sokat halványodott, ám ahogy egyre később kel a Hold, egyre jobb lehet a helyzet. Ezen az estén rengeteg fátyol és korán kelő Hold ellenére megpróbáltam egy távcsöves fotót az égi vándorról. 20 kép után zártam a rendszert mert egyszerűen az üstököst elnyelték a felhők.

Sajnos, csak egyetlen ISO 1600, 30 sec-es kép elkészítésére nyílt lehetőségünk, és már abba is belelógott a szomszéd ház teteje. Ennyire alacsonyan volt az üstökös 19:44 NYISZ-kor, amikor a képet készítettük. Ezért aztán bias, dark és flat-korrekciónak sem láttuk értelmét, csak egy kicsit görbéztük és gradienst vontunk le a képből. Ma ennyi jutott ebből az alacsonyan látszó objektumból nekünk. Viszont a nagyon fényes kóma, a mag nucleus) és kb. háromnegyed fokos, keskeny csóva is látszik. A kóma erősen homogén a fényes mag körül. Az eredeti képről kivágott kép. Észlelők: Fröhlich Viktória, Csizmadia Szilárd

Még enyhébb felhősödés előtt készült fénykép. Szabad szemmel is jól látható volt. Holdfény még nincs.

A Messier 2 egy gömbhalmaz amely a vízöntő csillagképben mintegy 37500 fényév távolságra található. Körülbelül 150 000 csillagból áll. Megfigyelése az őszi hónapokban az esti égbolton már kis távcsővel is lehetséges. A képet 2024 október 19-20 án -fotóztam.