Összes észlelés

69x (23 mm SkyWatcher Skypanorama okulár): relatíve magasan (33 fok) járó C/2023 A3 (Tsuchinsan-ATLAS) üstökös volt a célpotn. Szabad szemmel alig látszik, Androméda-köd fényességűre becsülöm. Alig tűnt halványabbnak a csóva az Androméda-ködnél, a magja pedig sokkal fényesebb volt; cserébe viszont hatalmas kiterjedésű volt. Legalább 10 ívperc széles. 15x50-es IS binokulárral (Ágoston Zsolté) könnyű volt akár 4 fokos csóvát is látni. A 35 cm.esben több látómező hosszú csóva volt észlelhető. A csóva gyorsan halványodott. A csóva legfényesebb része egyenletesenen fehér, Nap felé mutató vége lekerekített, éles szélű, tejfehér, kb. 20-23'-en át hmogén, csillaok nem látszanak át rajta. Utána gyorsan halványodik, áttetsző, szálas szerkezetű, sok csillag átvilágít rajta.

Idei első Mars képem, tűrhető légkör mellett. Az élesítési ronda vonal megvan baloldalt, pedig bíztam benne hogy közel az oppozícióhoz már nem fog kialakulni. A kép feldolgozása 1,5x drizzle-vel készült.

Idei első Jupiter képem, meg kellett várni amíg a felhők elússzanak, aztán tiszta lett, de nem volt igazi a légkör.

A csereháti kitelepülés is szép alapanyagot adott, de otthon még gyűjtöttem hozzá fotonokat a még több részlet kiemelése érdekében. Most, hogy látom, mennyit jelentett a plusz néhány óra, vérszemet kaptam és ezen a télen megpróbálom kimaxolni az Oriont.

7.5 órányi adat! Köd, felhősödés, pára. Nehezítő tényezőkből volt minden is az utóbbi időszakban.. De egyelőre ennyit sikerült kifacsarni belőle! Szerencsére felbukkannak erősebben is már a csillagközi felhők, úgy hogy, íme az eredmény!

Nagy testvéréhez, a Nyilas csillagképben található Trifid-ködhöz hasonlóan, ugyanúgy sötét porsávok osztják részekre a fényes középső régiót, valamint kékes színű, reflexiós területek is felfedezhetők benne. Tőlünk 2100 fényévnyi távolságra van és körülbelül 3 fényév átmérőjű. A leírások szerint vörös színét az emisszión kívül a köd és a közöttünk elhelyezkedő porfelhők fényszűrésének köszönheti, ahogy az 500 fényévnyire található Lynds 1482 nevű porfelhőn áthalad a fénye.

Kefalóniai nyaralásunk során sem hagyhattuk ki az asztrotájképezést. Éjszakai túránk első állomása az Aenos hegységbe vezetett. Kompozíciónak kinéztem magamnak a domboldalban levő magányos fát, melynek elérése nem volt egyszerű. A talpam alatt legördülő kavicsok tették igazán izgalmassá a mászást. Végül erőfeszítéseimet siker koronázta és sikerült a Tejúttal megörökíteni a kinézett célpontot.

Szinte utolsó utáni objektumom, amit még meridián flipp előtt el tudtam kapni pár alkalommal. A Porködös részét kevésbé hozta így bolygókamerás közelségben.

Végre rászántam magam és két részbe elkaptam a nagy téli szépséget, az Orion-ködöt, meg egy kis környezetét. PS tudásom nincs így a közepe marad beégve. Így is megküzdöttem, mert a két fél, két különböző napon lett fotózva ami között különbség volt, így nehezen tudtam összerakatni úgy hogy a háttér ne másszon el nagyon.

Jó lett volna a GRS-t de ez az arca is szép látványos.

Rendeltem egy keskenysávú szűrőt és hát a próba az próba, a mechanikám meglepő módon bírta a 6 perces expókat, persze jobb lett volna 12 perc alacsonyabb ISO értéken, de csodát nem kell feszegetni.

Az első jobban sikerült Mars képem.

Búcsú a 2024-es nagy szenzációs üstököstől.

Nehezen adta magát, relatív alacsonyan is járt, azért valami sikerült így közeli képből.

Egész jó égbolt volt egy jó Jupiter képhez.

lakótelep erkélyről készült, korrekciós képekből csak dark készült, de nem tudtam hozzá adni Sirilben

Próbáltam minél többet kihozni egy régebbről fotózni vágyott objektumpárosra.

Ahogy dőlt vissza javultak a rálátási viszonyok is.

Két nappal az első láthatóság után már hosszabb sötét Holdmentes idővel sikerült nagyobb látószögben is elkapom.

Egy hetes várakozás után végre nálunk is derült lett, így sikerült elkapni.