Összes észlelés

Rima Ariadaeus egy egyenes, körülbelül 245kilométer hosszú hasadék, amely valószínűleg tektonikus mozgások révén alakult ki, míg a Rima Hyginus kráterekkel tarkított hasadék amelyet jól felismerhetővè tesz a Hyginus-krátert is.

Régóta terveztem a legjelentősebb Apollo missziók landolási zónáit egy kèpen megjeleníteni.Az Apollo 11 a Mare Tranquillitatisban ,az Apollo 15 a Hadley–Appenninek régióban,az Apollo 17 leszállóhelye pedig a Taurus–Littrow völgyben látható .

Az utolsó fotóim egyike egy Csapod környéki réten készült a C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) üstökösről, ahol előtérnek bálákat választottam. A párás körülmények ellenére a Tejút is szépen megmutatta magát és a halványodó égi vándor még mindig szabadszemes volt. Ezúttal is megcsodáltam binokulárral a gyönyörű csóváját.

1 X 10 sec

Kipróbáltam, vajon lehet-e ezzel a mechanikával 10 perces expozíciókat készíteni. Íme az eredmény... Feldolgozás: 1) preprocessing - saját pipeline (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking); 2) postprocessing - Siril (RGB compositing, background removal, color calibration, green de-noise); 3) denoising - GraXpert (background extraction AI-Model 2.0.0); 4) photo cosmetic - darktable.

Kipróbáltam, vajon lehet-e ezzel a mechanikával 10 perces expozíciókat készíteni. Íme az eredmény... Feldolgozás: 1) preprocessing - saját pipeline (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking); 2) postprocessing - Siril (RGB compositing, background removal, color calibration, green de-noise); 3) denoising - GraXpert (background extraction AI-Model 2.0.0); 4) photo cosmetic - darktable.

Feldolgozás: 1) preprocessing - saját pipeline (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking); 2) postprocessing - Siril (RGB compositing, background removal, color calibration, green de-noise); 3) denoising - GraXpert (background extraction AI-Model 2.0.0); 4) photo cosmetic - darktable.

Első üstökösfotóm ezzel a rendszerrel. Szabad szemmel már nem látszott, de binokulárral (20x80) már szépen kirajzolódott. Mivel a stacking-hez a képeltolási transzformáció a csillagok helyzete alapján készült, jól látható az üstökös mozgása a magjára nagyítva. Feldolgozás: 1) preprocessing - saját pipeline (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking); 2) postprocessing - Siril (RGB compositing, background removal, color calibration, green de-noise); 3) denoising - GraXpert (background extraction AI-Model 2.0.0); 4) photo cosmetic - darktable.

Az IC 1848, más néven Lélek-köd vagy Embrió-köd, egy emissziós köd a Cassiopeia csillagképben.

A mostani ködös időszak előtti utolsó este másik csillaghalmaz fotózásom a Spirálfürt-nek is nevezett M34 (NGC1039) nyitott csillaghalmazra esett. A Perszeuszban található, körülbelül 1500 fényévre. A halmaz hozzávetőlegesen 400 csillagot tartalmaz, és 7 fényévnyi távolságra terjed ki. Becsült kora 180 millió év.

Cassiopeia királyné nemhiába volt hiú a szépségére, ugyanis sok más ékessége mellett, a csípője felett szoros közelségben mutat nekünk egy fényes nyílthalmazt, kéklő reflexiós ködöt és sötét porködöket. Az NGC 225 jelzésű fiatal nyílthalmaz nagyjából 2200 fényév távolságra van tőlünk, és körülbelül 100-150 millió éves. Alakja kis fantáziával valóban egy hajóra hasonlít, ezért kapta a Vitorlás-halmaz nevet. Közvetlenül mellette, valószínűleg a halmazt szülő köd maradványa a kékesen fénylő, vdB 4 jelű reflexiós köd látható. Hogy teljes legyen a sor, mögöttük az LDN 1291 katalógusjelű sötét porköd sorjázik.

Az üstökös fotózása nagyon népszerű most, hogy kellően sötét fényszennyezés mentes helyről szabad szemmel is jól megfigyelhető. Így a mechanika felújítása, és kalibrálását követően első dolgom természetesen ennek fotózása volt. Jelenleg 93 millió km-re található a Ophiucus (Kígyótartó) csillagképben.

Tegnap este igaz párás idő volt, de valamit mindenképpen fotózni akartam. Az emissziós lélek-ködre esett a választásom. Igaz a tükör tisztítását követően még nem teljes a kollimálás, de a ködösség részlete nekem tetszik, így hát megosztom.

A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév

Az NGC 7000 Észak-Amerika-köd néven ismert, mivel alakja hasonló névadó kontinensének földrajzi körvonalaihoz. Az észak-amerikai köd a Cygnus csillagképben található emissziós köd , amely a csillagközi gáz ionizációja miatt izzik, amelyet a forró, fiatal csillagok által kibocsátott sugárzás okoz . Az NGC 7000 1700 fényévre található, átmérője pedig 100 fényév. Az égbolton könnyen megtalálható, ha megkeresi a Nyári háromszög csillagképének három csillagát. bal szélső csillaga a Deneb, a Cygnusban. Nagyon sötét égbolt alatt megfigyelve, amikor a szemed alkalmazkodott a sötétséghez, akkor a Denebtől balra egy nagy foltot láthatsz, amely körülbelül négyszer olyan széles, mint a Hold. A kép 5 éjszakán át készült, mert a nagy kiterjedése miatt 10 mozaik képből raktam össze. Méretére jellemző, hogy a feldolgozás során 132Gb adat keletkezett a HDD-n.

Tegnap este, míg arra vártam, hogy elkezdhessem az M31 8 mozaikos fotózás folytatását, gyorsan készítettem egy sorozatot az M39 halmazról. A Messier 39 - vagy NGC 7092 - egy nyilt csillaghalmaz a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 800 fényévre. A nyilt csillaghalmazok csillagászati ​​szempontból viszonylag fiatal objektumok. Az M39 csupán 250 millió éves lehet. Egyes gömbhalmazok viszont akár 11 ​​milliárd évesnél is idősebbek. A nyílt halmaz csillagai egy nagy csillagközi gázfelhőből alakultak ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással.

A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.

Az M33, vagy közismert nevén a Triangulum-galaxis 3 millió fényéves távolságával hozzánk a második legközelebbi csillagváros. A Lokális galaxiscsoport tagja, ahogyan saját galaxisunk a Tejútrendszer és az Androméda-köd is. Szabad szemmel még éppen megpillantható telihold átmérőjű halvány foltként, azonban ehhez rendkívül tiszta, hold- és fényszennyezésmentes égboltra van szükség.Az M33 spirálgalaxis a háromszög alakú Triangulum csillagképben helyezkedik el. A Tejút méretének körülbelül a fele, és a galaxiscsoportunk harmadik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31) és a Tejút után. A képen a számos szétszórt kék színű régió csillagszületési hely. A Hubble megfigyelései valójában azt mutatják, hogy a Triangulum-galaxis csillagképzési aránya tízszer magasabb, mint a Hubble által korábban hasonló részletességgel felmért Androméda-galaxis átlaga.

A Messier 15 gömbhalmaz a Pegazus csillagképben, a Földtől mintegy 33,6 fényév távolságban helyezkedik el. A legidősebb gömbhalmazok között tartja számon a tudomány, korát 12,5 milliárd évre becsülik. Az objektum tekintélyes átmérője 175 fényév. Úgy tartják, hogy az egyik lenagyobb csillagsűrűséggel bíró gömbhalmaz a Tejútban. Ebben a hatalmas csillaghalmazban, amely a Tejút központja körül kering, több mint 100 000 csillag tömörül egymás köré. Fénye olyan erős, hogy akár egy egyszerűbb binokulárral is jól látható az éjszakai égbolton. Tegnap este mivel éjféltől nagy pára és köd volt előjelezve, így könnyebb lélegzetű fotózásba kezdtem. Ezek egyike az M15.

2x-szeres barlow-val felszerelve próbálkoztam a már nyugvó Jupiterre, sajnos a légmozgás nagyon nagy volt és ez meg is látszik a képen, csak kevés kép volt használható. Inkább azért érdekes a kép mert mind a 4 Galilei-hold látszódik.