Összes észlelés

01:37-01:52 UT Premium Flat Field 10,5 mm 60° okulár -> 114x nagyítás, 32' LM UHC nem mutatja jobban a ködöt, a csillagokkal rontja az összképet. Látszik a rákolló és egy-két folt a felszínen. Érdekes körvonal. Kb. annyi részletet mutat, mint amennyit a fényessége alapján várnánk.

00:53-01:03 UT Premium Flat Field 10,5 mm 60° okulár -> 114x nagyítás, 32' LM Halványnak mondanám, de még folyamatosan látszik, nem nehéz megtalálni. 114x: Kerek, középen fényesebb. Néhány nehezen észrevehető fényesebb ív a korongjának külső részén.

22:40-22:55 UT Premium Flat Field 5,5 mm 60° okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 218x: nem tűnt fel benne szín, pedig fényes PL. Alapvetően a súlyzó formája látszik, két fényes részt köt össze a halványabb középső régió, ami a fotóknál keskenyebbnek látszódott. El-lel nagyon halványan előjön valami a külső ívekből is. Ez 71T-ben gyerekjáték, ott ezek a részletek is tovább bonthatók, elágazások, szakadások fedezhetők fel bennük.

20:39-21:01 UT Premium Flat Field 5,5 mm 60° okulár -> 218x nagyítás, 17' LM EL-lel még sok csillag. A homokóra forma középen már UHC nélkül is látszik. Elméletileg ez a G-[sok szám] jelű objektum (Homokóra-köd). Szűrővel nézve a két részt egy keskeny sötét sáv választja el, erről ezidáig egy észlelést láttam, az 70T-vel készült. A fekete C betű csak kisebb nagyítással látszik igazán (régen csak pásztázó nagyításokat használva ezt néztem homokórának), itt csak tippelni lehet (a homokóra egyik szegélye mentén van egyébként). A Lagúna-köd nagy porsávja, inhomogén, és már inkább hídnak látszik, mint öbölnek. El-lel megvan a hűha faktor, másnak is tetszett a látvány. Elsőre nehezen helyezhetők el EL-lel a részletek, de idővel egyre tisztább a kép. Az észlelés során egy meteor suhant el a látómezőben. Megjegyzés: Egy kisebb nagyítású rajzot már elkezdtem az M 8-ról, de még nem jöttek össze a befejezéséhez szükséges körülmények.

23:24-23:34 UT TOE 4 mm 52° okulár -> 585x nagyítás, 5' LM Nagyon szép, zöldes planetáris. Szokatlanul elnyúlt. Központi csillag nagyon könnyen látszik. Sok részlet a fényes pereme mentén. Nyugaton fényesebb, mint keleten. Északon és délen fényes, szabálytalan belsejű csomók. Középen belül majdnem teljesen sötét. Több csillag a felszínen.

Mivel a telihold, és a szél erőssége nem tette lehetővé a mélyég objektumok fotózását, így egy régebbi fotó nyersanyagát dolgoztam fel újra. Az M13 gömbhalmazt általában csak "Herkules-gömbhalmaz"-nak, vagy egyszerűen "Herkules-halmaz"-nak nevezik, mivel a Hercules csillagképben látható. Átmérője mintegy 170 fényév. Átlagos csillagsűrűsége köbfényévenként 1-2 csillag, ez kb. ötszázszor nagyobb sűrűséget jelent a Nap környezeténél. Ha az M13 belsejében élnénk, az égboltot sűrűn borítanák az Esthajnalcsillagnál fényesebb csillagok. Galaxisunkban kb. 150 ehhez hasonló objektumot ismerünk. Mint a hógömbben szikrázó fényes pelyhek, több mint 100 000 csillag forog az M13 gömbhalmazban, amely az egyik legfényesebb csillaghalmaz az északi féltekéről. A Földtől 25 000 fényévnyire található, 5,8-as magnitúdójú, csillogó csillagvárost júliusban lehet legkönnyebben távcsővel észrevenni. A képet 80db 3 perces nagyfelbontású képből sikerült összeállítani. A kép jobb alsó szélén megfigyelhető NGC 6207 spirálgalaxis. A galaxis fényessége 11,7 magnitúdó, távolsága pedig 64 millió fényév. A galaxis és a gömbhalmaz között pedig szintén fellelhető a parányi IC 4617 spirálgalaxis. Távolsága tekintélyt parancsoló kb. 503 millió fényév, fényességét tekintve 15,2 magnitúdó.

Majdnem 12 órányi jó anyagot sikerült összegyűjteni. A VCSE tábor alatt kezdtem, majd itthon fejeztem be. Így utólag sajnálom hogy nem terveztem meg előre a fotózást, szinte csak ráböktem egy objektumra, és már mehet is. 2 panelban több belefért volna az objektumból. De majd jövőre újból megpróbálkozom vele.

23:00-0:00 UT 35 mm 56° Apex okulár -> 34x nagyítás, 98' LM A rajzon az NGC 869 (h Per) van alul és a 884 (Khi Per) fent. A 884-ben a fényes csillagok egy része vörös óriás. Van köztük sárgás és vöröses narancs is. A 869-ben nem találtam szemet szúró vörös csillagot. A 869 közepe felé arányaiban kevésbé koncentrált, mint a 884, a csillagok egyenletesebben töltik ki, viszont mégis ez a gazdagabb. A 884-nél jobban elválik a belső és külső régió. A két halmaz derengése legfeljebb leheletfinom, úgy tűnik, már minden bontva van. A csillagmező is gazdag, minél tovább szemléli az ember, annál inkább felemészti a halmazokat a háttér. Szabad szemmel is szép látványnak mondható a páros. Már binokulárral is lélegzetállító lenne, ha most látnám először. 10x50B-vel a közelében kitűnően látszik a Stock 2, ASCC 8, Tr 2, NGC 957 és Mel 15, utóbbi körül szembetűnő ködösség. Megjegyzés: Minden alkalommal belefeledkezem a látványba, pedig kíváncsi lennék, hogy nagyobb nagyításon szétesnek vagy több csillaguk jelenik-e meg. Legutóbb 5 éve rajzoltam.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett táborában készült felvételem a Napról, egy jókora napfolttal. Még napfólián át szabadszemmel is láthatóak voltak a napfoltok.

Hoztam egy kicsit jobban emészthető felvételt a csillaghullásról. Van simán csak észlelőkkel teli, vagy követett sorozat is, azok a hangulat céljából, de a halszemes objektív mindhárom éjjel ment. A Sigma 8mm f3.5-ös halszemobjektívvel a radiáns környékéről nem kevés hullócsillag került a képre, sőt... Sarkifény, ami miatt lehet hozok majd egy olyan felvételt is. :) Itt kicsit hagytam hidegebb felé csúszni a fehéregyensúlyt. Talán jól is áll a képnek. Aztmondanám, hogy számomra ez a 2024-es alkalom volt a legkomolyabb, leghosszabb alkalom, amikor hullócsillagokat fotóztam. Nekünk amúgy minden ilyen szezonban távcsöves bemutató van 4-5 napig, idén 6 napig. A bemutató 21:30-kor kezdődik, szóval mire jó helyre kerül a radiáns, addigra lehet kimenni élvezni a hullócsillagokat. Természetesen 22 órakor még külön a szabadtéren is van élőszavas előadás. Mivel bemutató alatt nemtudok kiszökni, ezért a rendszereknek teljesen autonóm kellett működni, valamint egész éjjel fotózni, aztán reggel lekapcsolni. Ezért minden kamerát hőtükörfólia védett a napsugárzástól és időzítő kapcsoló volt a mechanikára szerelve, hogy 5 órakor álljon le ( nehogy ütközzön ). Amúgy angolul mennyire menőnek hangzik már a cím: Divergent flow. :)

A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.

A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett táborában készült monokróm, invertált felvételem a Napról. Jókora napkitörések láthatóak a peremnél. Vizuálisan megfigyelve is látványos volt a Nap ekkora távcsővel.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett táborában készült monokróm, invertált felvételem a Napról. Jókora napkitörések láthatóak a peremnél. Vizuálisan megfigyelve is látványos volt a Nap ekkora távcsővel.

A 120/600-as akromátommal ez volt az első alkalom, amikor az M13 gömbhalmazt fotóztam. Ezen felül ez volt az egyik legjobb asztrofotós élményem is. Nagyon régi barátom, Lugosi Zoli látogatott el hozzánk, akivel már több mint egy éve találkoztam utoljára személyesen, mivel Németországban él. Együtt fotóztunk, közben vizuális észleléseket végeztünk szabad szemmel és binokulárral is, és persze közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, és hogy kivel mi történt az elmúlt egy évben. Együtt üdvözöltük a felkelő Holdat, a Plejádokat, és a Jupitert. Ez egy nagyon jó ég alatti élmény volt. A nyersanyaghoz gyűjtök még expókat, és úgy is ki fogom dolgozni.

Az M16 is egy olyan mély-ég objektum, amelyet már régóta terveztem fotózni, ez volt az első alkalom, amikor megpróbálkoztam vele. Sajnos az ég nem volt optimális, és túl sok időt töltöttem a felszerelés életre keltésével, beállításával is. A vezetésem sem volt túl jó, több időt kellett volna eltöltenem a vezető távcsövem élességének beállításával. Végül 68 db 1 perces expót tudtam készíteni, mielőtt az objektum bebújt volna a fák közé, azonban a nyersanyagból csak 24 light kép lett használható, ami nem túl sok… Ugyanakkor nagyon boldog vagyok, hogy végre készült nyersanyagom a Messier 16-ról is. Természetesen a későbbiekben újra fogom kezdeni az objektum fotózását.

Első „találkozásom” a Gyűrűs köddel. Eléggé elveszik a látómezőben, alkalmasint ki fogom próbálni fókusz nyújtással is az objektum megörökítését.

Első alkalommal próbálkoztam a Lagúna köd megörökítésével. Az UHC szűrővel készített képeket úgy dolgoztam ki, mintha egy duo band szűrőt használtam volna, vagyis külön szedtem a Ha és OIII adatokat egy erre szolgáló script-tel, majd újra egyesítettem őket Siril-ben. Így – ha nem is sokkal – de jobb eredményt kaptam, mint amikor csak simán az OSC preprocessing-et futtattam, szintén Siril-ben.

Eredetileg 97 light kép készült, ám a feldolgozáshoz csak 39-et tartottam meg. Többször nekifutottam az utómunkának, ennél jobbat egyelőre nem tudtam kihozni az anyagból. Természetesen később – amikor jobb pozícióban lesz – újra kezdem majd az objektum fotózását.

A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága 2500 fényév