Összes észlelés

A Perseus csillagkép rejtett gyöngyszemét Hartl, Dengel és Weinberger csillagászok fedezték fel 1986-ban. Ez az ősi planetáris köd tőlünk körülbelül 2500 fényévnyi távolságra van és körülbelül egy fényév átmérőjű. A HDW3 legjellegzetesebb tulajdonsága a fonat formája. Ez az alak a központi csillag csillagszélének a környező anyaggal való kölcsönhatásából adódik. A táguló gázburok egy második, jóval élesebb kontúrú lökéshullámfromtot is kialakít, ami inkább kékes színben jelenik meg. A harmadik réteg pedig a környező csillagközi anyag felfénylése, ami amiatt jön létre, hogy az északnyugati irányba haladó gázburok nekiütközik.

Az év elején felfedezett SN2024gy jelű szupernóvát február 7-én hajnalban sikerült nekem is megfigyelnem. A képen fehér vonalakkal jelölt SN2024gy egy fehér törpecsillag életének végén bekövetkező robbanása, tehát az Ia típusú szupernóvák közé tartozik. A képek alapján sikerült kimérnem a fényességét is, ez február 7-én 13,57 magnitúdó volt. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Szerencsém, volt mert 2 db fenyőfa között éppen ráláttam, sajna sok kép így nem készülhetett.

Vegyes érzelmeim vannak, így még nem sikerült ez a terület, de kicsit jobbra is számítottam.

Sajna nem volt jó helyen egy füstölgő kémény mellett és a szokásos felhők is jöttek, így csak próba maradt.

Nagyon kevés idő volt két felhő között, de megérte a mag látványa miatt.

A Daystar Quark tesztfelvétele. Az AR3576 napofoltot fotóztam le, amit napfogyatkozásnéző szemüveggel is látni lehetett. A napfolt akkora, mint a Jupiter. A fátyolfelhős ég sokat rontott a képen.

Tegnap délelőtti tesztfelvétel a Napról, a Daystar Quark szűrőt próbáltam ki. Vizuálisan nagyon szép képet adott, de a nyugtalan, fátyolfelhős ég sokat rontott a fotók minőségén.

Az idei év első szupernóváját január 4-én fedezte fel Koichi Itagaki japán amatőrcsillagász. Ez egy Ia típusú szupernóva szóval egy fehér törpe elérkezett életének a végéhez. Ilyen szupernóvák kettős vagy többes csillagrendszerekben szoktak kialakulni, amikor a fehér törpe anyagot szív el a kísérőcsillagától. Amikor a fehér törpe átlépi a Chandrasekhar-határt (a Nap tömegének 1,44-szerese) akkor a saját gravitációs ereje rántja össze a csillagot és bekövetkezik a szupernóva. A felvételt február 5-6 éjszakán készítettem éjfél környékén. Délutános műszakból szinte rohantam haza és indítottam is a rendszert. Így sikerült 2 órányi fényképet összeszednem erről a galaxiscsoportról. Az említett NGC 4216 galaxison kívül több tucat kissebb galaxist is fel lehet fedezni a képen.

Átfotóztam az éjszakát mire a lakóházak fölé emelkedett ez az üstökös, nagyon jó volt az ég, sajna már hamar virradt - így csak 6 kép készült ami még egyforma háttérrel rendelkezett.

Nem ez volt a fő célpontom, de többet fotóztam rá mint amire vártam.

Utológ így kellett volna végig fotóznom, sajnos váltottam DSLR-re - kár volt.

Kicsit jobbra számítottam, de legalább szépen mutatkozik az IC 349 is.

Régi vágyam volt lefotózni, itt volt a lehetőség a bolygókamerával.

Kamera próba rövid etappal.

Egy rövid próbát csináltam erre a szép objektumra.

Egy régebbi képemet újra fotóztam más beállítással.

Egy kis objektíves gyakorlásnak szántam.

Elég jó magasan volt, így rálestem.

Talán az idényben készült legjobb Szaturnuszom.