Összes észlelés

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 230 db. framefileból.

A kedvező esti láthatóságot kihasználva kitelepültem a VCSE kávási észlelőbázisára és mepróbáltam lefotózni a Merkúrt, de csak ennyit sikerült kihoznom a felvételből. Napnyugtakor már nagyon alacsonyan volt, az első felvételsorozat után egy kósza felhő pont kitakarta a bolygót. Mire elvonult az a felhő, addigra már teljesen szétkente a légkör a Merkúrt.

Első képem erről az üstökösről. Elég fényes volt a Hold aznap éjszaka, a csóvája nem is jött elő a feldolgozás során sem. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Március 3-án kora este sikerült ismét megörökítenem a 12P/Pons-Brooks üstököst, ezúttal viszont a csóvájával együtt. Összességében egyébként nem könnyű fotografikus célpont, mivel eléggé közel jár a horizonthoz és a megfigyelhetősége is egyre inkább romlik. Ennek ellénre sikerült immáron a csóváját is lefotóznom, ráadásul a szép, villás szerkezete is előjön a képen. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

A korábbi képemet dolgoztam fel újra az elejétől. Ezúttal a keskenysávú képekből származnak a csillagok is. A csillagmezőt is sikerült visszafognom. 2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, a nagy sebességgel haladó anyag pedig ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

17:32-17:57 UT. Premium Flat Field 5,5 mm 60° (218x). Viszonylag simának érződő talaj. Az egész egy feltöltött kráter közepén látszik. Azonnal szemet szúrt, nem kellett válogatni. A Rima Birt egy vágásnak látszik a felszínen, nem feltűnő. Van egy-két dóm a környéken. A faltól keletre egy gerinc ágazik le.

De régen rajzoltam a Holdat... nem is értem miért (ja, hogy rengeteg időbe telik a kidolgozás, ha az ember perfekcionista...), hiszen most is eszméletlen élményt nyújtott a barangolás és a különböző felszínformák felderítése. Alig tudtam betelni ezzel a komplexummal, nagy kár, hogy már ment le a Hold, és fátyolfelhős volt az ég alja, mert így elromlott a seeing, és rengeteg részlet maradt felfedezetlen vagy kidolgozatlan. A Janssenben feltűnő kiemelkedések, és a környező, szinte szimmetrikusan elhelyezkedő kráterek miatt nem tudok nem egy macska-pofit belelátni.... Érdekes megfigyelni azt is, hogy milyen sok dombocska lóg át a Hold már megvilágítatlan részére, és hogy milyen sok apró kráter figyelhető meg a nagyobb testvéreik között.

Három üstökös egy éjszaka! Há erre nem számítottam. A 62P volt talán szemre a legfényesebb a három közül, viszont mindenképpen ez volt a legkülönlegesebb. Kerek, de egyenetlen szélű, mint egy pamacs. Magja nincs, de tele van apróbb, fényesebb részekkel, a legfeltűnőbb fényes rész szinte kettévágja az üstököst. Megérte kivárni a hajnalt a hatalmas széllökések közepette.

Alakja tökéletesen szimmetrikus, viszont fényességben feltűnően inhomogén. A keleti oldalon egy sarló alakban fényesebb, mint bárhol máshol. Az üstökös közepén szintén felfedezhető egy íves formájú felfényesedés, azonban igazi magot nem tudok elkülöníteni, a teljes kóma nagyon diffúz.

Szuper kis üstökös! Nyugat felé szép, csúcsos csóvát mutat, ami majdnem akkora, mint az üstökös kómája. A kóma maga is kiterjedt, szélei diffúzak. Ezzel szemben a mag fényes, kifejezetten csillagszerű és kompakt, határozottan elválik a kóma többi részétől. Nagy köszönet Sárneczky Krisztiánnak az értesítésért és a segítségért a megtalálásban.

Hát... tudom, hogy nem a legjobb égen és nem is a legjobb időpontban figyeltem meg, de ennél azért többre számítottam. Viszont megértettem, miért hívják fantom galaxisnak. Nem volt egyszerű megtalálni a fátyolfelhős, nyugati égen. Sokéig kellett vizslatnom a területet, hogy megbizonyosodjam afelől, hogy tényleg a galaxist látom, és nem csak odaképzelem. Inkább csak az égi háttértől való elütést lehetett látni, részleteket felfedezni esélytelen volt.

Szép lassan tűnnek fel egymás után a ködösségek, részletek. A látómezőt kicsit arrébb tolva további ködösségeket lehet megfigyelni. Az összhatás valamiért egy kicsit a vdB1-re emlékeztet. A ködök rendkívül változatosak, a fodrostól a szálasig, a szögletes, határozott, élesen elkülönülő formáktól a diffúz, kerekded pacákig mindenfélét láthatunk a térségben.

Hatalmas, brilliáns! Sokáig kellett ugyan vizslatnom, mire előtűntek a részletek, de a hosszú várakozás minden percét megérte a látvány. Mintha egy felhőt néznék, ami vattacukorból van: fodros, hullámos szélek; vagy egy rózsát: egymást váltó világos és sötét szirmok egymásutánja. A közepén szépen látszik a felgyülemlett por kitakarása, illetve maga a központi csillag is könnyen észlelhető.

Halovány, de fodros, komplex ködök összessége. A fő ív inhomogén, felhőszerű, déli oldala jelentőseb kiterjedt, és egy seprű fejére emlékeztet. Ettől a fősodortól keletre és nyugatra is egy-egy szimmetrikus, igen halvány, ovális ködöcske mutatja még meg magát. A három köd együttes látványa olyan élményt kölcsönöz, mint ha egy szárnyaló madarat figyelhetnék meg repülés közben.

Nagyon érdekes, és felettébb izgalmas látvány. A köd közepét ketté szelő sáv azonnal felismerhető, illetve erre merőlegesen egy apróbb bemetszés is kivehető. Hamar megérti az ember, honnan kapta a köd a Mercedes-köd nevet. A köd emittáló részei sem homogének, az egyik oldala határozottan fényesebb a másiknál.

A Kis Pac-Man köd. Nagyon aranyos ködöcske, szinte szabályos háromszög alakú. (Ezen a ponton teszem fel a kérdést, vajon hol hasonlít a köd Pac-Man-re?) Leginkább egy kukoricaszemre emlékeztet. Fényességben jelentősen aszimmetrikus, a keleti, csúcsos része sokkal halványabb a nyugatinál. Fodrozódás, vagy a háromszögön belüli részletek sajnos nem figyelhetők meg.

Hűha! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi részletet fogok tudni megfigyelni ebben a galaxisban, viszont ez a távcső és okulár páros hihetetlen élményt nyújtott. A galaxis egyáltalán nem szimmetrikus, a dudor a délnyugati oldal felé sokkal jobban kiemelkedik a galaxis síkjából, és az északnyugati lebeny is sokkal nagyobb, kiterjedtebb, prominensebb, mint a másik oldalon. A mag szépen elkülönül, egy-egy jobb pillanatban fodrozódónak tűnik.

M1 Rák köd A Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát, aminek a maradványa a Rák-köd. 6500 fényév távolságra található a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. A 30 órás összexpozíciós felvétel elkészülte 3 hónapig tartott, mivel nagyon kevés Hold mentes derült éjszaka volt az év elején.

Nagy hatalmas napfoltcsoport látszott a Nap felszínén rengeteg apró kiegészítő folttal.Szabadszemmel kis ovális szürkeségként láttam.

A Taurusban járó 13P/Olberson üstököst a 12P/Pons-Brooks üstökös után fényképeztem le.Ez már halvány csóvát nem mutató üstökös,szineket a fotón nem látni.A telihold fénye itt is zavart.