Összes észlelés

Hold

2023.06.20-án hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Skorpió-csillagképben található Messier 7 Ptolemaiosz-halmazról. Nevét Klaudiosz Ptolemaioszról, az ókori Egyiptomban élt matematikusról és csillagászról kapta, aki először tett a csillaghalmazról írásos említést az időszámításunk szerinti második században. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedett a legdélebbi Messier-objektum. Szabadszemmel is észrevehető volt halovány pacaként a Tejút magja környékén, egy 15X50-es binokulár már csillagokra bontotta a halmazt, mely már ezzel a nagyítással is nagyon látványos volt. A felvételen rögtön észrevehető a nyílthalmaz belsejében lévő mintegy 30 fényes, kék színben ragyogó csillag. A csillagok elrendeződése laza, közel négyzetes alakban. A belülső csillagokat távolról további csillagok veszik körbe, ezek a felvétel szélein láthatóak. A halmaz hátterében a Tejút magjának számtalan csillaga látszik, ahogy sárgás fénnyel teljesen belepik a képet. A nyílthalmaz alatt még egy sötétköd is látszik. Ptolemaiosz felfedezése után csak 1654-ben tanulmányozták részletesebben, amikor Giovanni Batista Hodierna 30 csillagot számolt össze a halmazban. Charles Messier 1764 májusában felvette a katalógusába, annak hetedik tagjaként. Összesen 80 csillagból áll, átmérője 25 fényév, 220 millió éves, kb. 1000 fényévre található tőlünk.

A Kassziopeia csillagképben található halmazról két éjszaka (noveber 4-5) készítettem képeket jó átlátszóság, de nagyon nyugtalan légkörön keresztül. Érdemes felkeresni vizuáliasan, akár kistávcsővel is.

NGC 1499 (Kalifornia-köd) a Perszeusz csillagképben található emissziós köd. Nagy kiterjedésű -csaknem 2,5°- hosszú és nagyon halvány. (kb. 26 óra) Feldolgozás: Siril, Fotoxx, Gimp

Nagyjából háromnegyed hatkor láttam az első jelzéseket és képeket, hogy sarki fény látható és várhatóan erősödni fog. Ez az erősödés egyébként az Időkép.hu prédikálószéki kameráján már-már látszódott is ahogy ránéztem. Gyors rendszerösszerakás után a hátsó kertben tettem próbát, hátha látszik Dabasról is. Ha sokáig néztem az eget akkor igen, kicsit vöröses volt az északi horizont, de a kamera egyértelműen mutatta már az akkor még halvány vörös fényt. Apával a megerősítő felvétel után a Dabas fényszennyezéséből kívüleső Szent Jakab sétányra indultunk, ahol az autóból kiszállva még soha nem látott látvány tárult elénk. Egyszerűen hűha, azta! Leírhatatlan látvány volt, főleg úgy, hogy még életemben nem láttam még sarki fényt, de ahogy a különböző csoportokban olvastam, az elmúlt 20 évben nem volt az hasonlóan erős sarki fényjelenség az országban. Éppen a maximumra értünk ki az általam kigondolt helyre, így a kép a Dabasról látható maximumot mutatja. Ezt követően még látszódott egy darabig, de fokozatosan halványult. Mindenképp egy maradandó élmény marad az ég fényes vöröslésének látványa, de az hogy a mozgását is lehetett látni az valami elképesztő. Kicsit a képről: A kép bal oldalán a sarki fény mögött a Nagy Medve csillagkép található, jobbra haladva a kép közepére komponálva pedig a sétányon található kilátó. A fák fölött, ahol a legfényesebb volt a sarki fény a Szekeres csillagkép található, tőle jobbra már a sarki fény végénél pedig a Perzeusz csillagkép és a Fiastyúk nyílthalmaz. Összességében pedig az előtér elmosást a gyorsan ereszkedő köd segítette. A végeredmény egy 5 képből álló panorámafotó.

Az elmúlt 20 év talán leglátványosabb és legerősebb Sarkifénye amit Magyarországról így meg lehetett figyelni. Szabályosan árnyékot vetett, valamint lehetett látni a színeket. Sokat nem piszkáltam a képet. Egy kis vízszintezés ráfért a sárban. :)

35 mm 56° (34x, 98'). Kissé távolabbra esik, mint a másik kettő, de ez a legsűrűbb, lerajzolni kemény munka lesz majd valamikor. Nagyon fényes, szép nagy halmaz, talán csak az M11 előzi meg gazdagságban (innen nézve).

35 mm 56° (34x, 98'). A hármasból a legkönnyebben felfogható, átlátható, de így is csodaszép. Az M38-nál kisebbnek érzem, de fényesebb csillagok alkotják. A szélén még a közepe felé egyértelműen sűrűsödik, de a magját már egyenletesen töltik ki a csillagok, van ott egy "fennsík" a sűrűségben. A legsűrűbb rész kissé eltér a középpontjától. Vannak szép egyenes csillagláncok is, ezeken vannak a félreeső fényes tagok.

2:01-2:25 UT. LM = 6,8° (hivatalosan, a valóságban ennél kisebb valamivel, ez fotóállvánnyal látszik igazán) Gyönyörű látvány még így is, teljesen más dimenzió. Szinte körbeér a "szakálla" az M 42-nek (a rövidebb, de jellegzetes alakja szabad szemmel is látszik, nemcsak egy folt). Az NGC 1977 is sejthető, de az egész Sh2-279 még nem. Az LM szélén a Szigma Orionis és az IC 434 rendkívül halvány hosszúkás foltja látható. Az NGC 1981 nyugati peremvidékén fekvő IC 420-ban nem vagyok biztos, talán mintha lenne egy kis \"párásság\" a csillagok között. Ezeken kívül az Orionból megfigyeltem még az LM-be már nem férő Sh2-278-at, a Barnard-ívet, valamint a Lambda Orionis buborékját is, mind a binokulárban. Megjegyzés: Most talán még tovább javult az ég, de már nem volt időm és energiám foglalkozni az M 42-vel a Dobsonban, így is elégedett voltam az ottani végeredménnyel.

A képek ideje: 21:47 - 21:56 - 22:33 - 22:48

Látványos holdfogyatkozás a Svábhegyi Csillagvizsgálóból, teleobjektívvel. Az ég kicsit párás volt, de a felhők legalább a maximum előtt átvonultak.

Szerencsére kiderült az ég időben és sikerült megörökíteni a jelenséget. A nagy szekvenciából négy képet használtam fel. Kicsit későn indult a fotózás, mert még nem is próbáltam ilyet távvezérléssel. Fotózás közben vizuálisan is nézegettem a Holdat. Nekem nagyon szokatlan volt, hogy a penumbra kékesen színezi a korongot, ráadásul ezt még vizuálisan is sikerült megfigyelni. A WB-t nem állítottam a képen. Ez az első olyan alkalom, amikor nem mélyégfotózásra használtam a csillagdát, hanem erre, és teljesen jól működött. Pedig nagyon kezemben volt a DSLR, de most nem volt rá szükség. ( Lett volna ötlet arra, hogyha felhőátvonulásos, akkor mivan ha... ) :)

A részleges holdfogyatkozás kristálytiszat szép időben volt megfigyelhető egész idő alatt!Amit elérte a Hold felszínét a teljes árnyék szabadszemmel kékes elszineződést lehetett látni.Elég sötét volt a teljes árnyék

A részleges holdfogyatkozás kristálytiszat szép időben volt megfigyelhető egész idő alatt!Amit elérte a Hold felszínét a teljes árnyék szabadszemmel kékes elszineződést lehetett látni.Elég sötét volt a teljes árnyék

A részleges holdfogyatkozás kristálytiszat szép időben volt megfigyelhető egész idő alatt!Amit elérte a Hold felszínét a teljes árnyék szabadszemmel kékes elszineződést lehetett látni.Elég sötét volt a teljes árnyék.

Legújabb asztofotóm fő objektumai a Vitorlás-halmaznak keresztelt NGC 225, és a kéken ragyogó vdB 4 reflexiós köd. Úgy tudom ez az utóbbi objektum az azonosítóján kívül hivatalosan nem visel más nevet. Ha szabadna elnevezni, akkor úgy hiszem méltán aggathatnánk rá az "Ökörfej-köd" nevet, hiszen az egymás felé kanyarodó szarvak, az alatta lévő résszel együttesen egy ökör fejére emlékeztetnek. Sőt! Ha jobban megnézzük a vdB 4 alatt elterülő sötét ködösséget, annak formájában egy másik ökröt azonosíthatunk bőgő pofával. Az előbbi két objektumon túlmenően több sötét ködösséget (LDN 1291; LDN 1294; LDN 1300; LDN 1301; LDN 1302) és némi alig észlelhető HII régiót is (LBN 604) beazonosíthatunk a képen. Négy őszi éjszakára települtem ki, hogy elkészüljön ez a fotó. Persze ez is egy olyan területnek bizonyult, ahol az egy-egy nyers képen a színesen ragyogó csillagokon kívül alig sejlett fel valami nagyon halovány a ködösségekből. Szóval nem az a fényes fajta.

21:35-től 22:45-ig látszódott a holdfogyatkozás

16:51-17:55 UT. LM = 6,8°. Nagyon nehéz kivenni, hogy pontosan mi hol van is éppen. A Mel 15 mögött a legerősebb a derengés, igazából részben maga a halmaz miatt, de 15T-ben is itt a legfényesebb a köd. A körvonalak jó lassan rajzolódnak csak ki. Az IC 1848 az LM alján könnyen érzékelhető, bár semmi köze a fotografikus látványhoz, ellenben 15T, OIII-mal szinte megszólalásig hasonlít rá, igaz, igen halvány verziójában. Az IC 1805-ben nehéz volt eligazodni. Az NGC 1027, mint utólag kiderítettem nem is az a sűrűsödés nyugaton a fényesebb sugár felett, hanem pont alatta helyezkedik el. A teljesen bontatlan foltja beleolvad a ködösség peremébe. Teleszkóppal ennél azért mérsékeltebb látvány fogad. Ott az a baj, hogy nincs túl nagy LM-m, így nem könnyű a két látványt megfeleltetni, beazonosítani az egyes területeket. Azért valami csak sikerült. Nyugatra egyébként egy elég fényes foltot lehet felfedezni, 15T-ben is igen feltűnő, bár jóval kisebbnek látszik. 40T-vel láttam az itteni Maffei 1-et, a 2-t viszont már nem.

1:41-1:51 UT. APM Zoom 7,7(-15,4) mm, 75° (229x, 20'). Üstökösszerű, viszonylag kisméretű reflexiós köd. Egy szinte csillagszerű, nagyon fényes pontból ágazik szét ÉNy felé, Ny felé kissé elgörbülve, közben egyenetlenül halványodva. Felülete foltos, szélei határozottak, néhol fényesebbek is. Enyhén kékes. Fotografikusan csak kicsit fut tovább, főleg É irányba. Megjegyzés: Gyönyörű objektum, vizuálisan a kedvenc reflexiós ködöm, a környék is elbűvölő.

1:29-1:36 UT. APM Zoom 7,7(-15,4) mm 75° (229x, 20'). Kisméretű kör alakú reflexiós köd, nincs meg két ívperc az átmérője (itt most, fotografikusan tovább megy, szélesebb). A köd nyugati pereme halványabb. Belül kontrasztos lyuk, a megvilágító csillagból (V380 Orionis) látszik nyugat felé kiindulni. Tőle délre a legfényesebb. Nagyon csillagszegény terület (erre fut az LDN 1641 alias Orion A). Megjegyzés: Ezzel a becenévvel igen ritkán találkozik az ember, ami nem feltétlenül probléma, hiszen már van egy ilyen nevű objektum (NGC 3372 egyik sötét képződménye, néha az egész köd).