Összes észlelés

34x: Távcsőben jobb, mint 10x50B-ben, fordított esetre számítottam. Látszó mérete teliholdnyi. Fényes, szétszórt, de jól behatárolható. Viszonylag homogén eloszlású, csillagok is hasonló fényességűek.

Binokulárban a feltűnőbb és látványosabb. Távcsőben 34x-on már szétesőben, pedig nem nagy. Fényes, de laza, szabálytalan és alig sűrűsödik. A fényességszórás is igen tág.

2023.06.20-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Daru (Grus) csillagképben található, NGC 7552, 7582, 7590, 7599 katalógusszámú galaxisokból álló "Grus kvartettről". Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont hajnalban már észlelhető volt a galaxis-négyes. A négy nagy galaxison kívül számos kisebb, távoli csillagvárost is megfigyelhetünk. A fénykép közepén az NGC 7582 spirálgalaxis látható, ami egy aktív, kettes típusú Seyfert galaxis: a magjában található különösen nagytömegű (10 millió naptömeg) fekete lyukba gáz áramlik, aminek hatására a mag vidéke kifejezetten világos, és erős rádióforrás. Átmérője 100 000 fényév körüli, megközelítőleg 70 millió fényévre található. Tőle jobbra-lennt az NGC 7590 spirálgalaxist láthatjuk, majd jobbra továbbhaladva a nála nagyobb NGC 7599 spirálgalaxist. A felvétel bal felső sarkában az NGC 7552 galaxist láthatjuk. A négy galaxis távolsága a Földtől: 60-70 millió fényév, egymáshoz is közel helyezkednek el. Az NGC 7582 és az NGC 7552 is csillagontó galaxis.

21:53–22:21 UT; 5,5 mm 60° (228,2x; 16,5'). 436,4x (2x Barlow): A Ganymedes már érezhetően nagyobb, mint a Callisto és az Europa. A Callisto lilás, a Ganymedes sárgás, az Europa inkább türkízes. UHC egy picit kontrasztosabb képet ad a sávok határánál, egyébként nem változtat sokat, egy-két részletet figyeltem még meg a világos csíkokban a becsavarása után. Megjegyzés: A nyíl nyugatot (LM), illetve keletet (bolygó) jelöli. Idővel elkészül a színes változat is.

Részletrajz az előző észleléshez.

Varázsszőnyeg-köd (19:24–20:14 UT). 5,5 mm 60° Premium Flat Field + 2x Barlow (545,4x; 6,6'): Nagyon apró, téglalap alakú. 60x-on jól láthatóan eltér a csillagoktól,türkíz pöcök. Felülete márványos, vannak rajta sötétebb foltok is. A középső régiót egy türkíz keret, azt pedig egy lilás párna veszi körül. A központi csillag még nem látható. A halója viszont fényes. Körvonalai érdekes módon az M 71-re hasonlítanak, de még annál is elnyúltabb formájú. Viszonylag gazdag mező, 545x-on egy rövid időre EL-lel beugrott még néhány halvány csillag, ezeket viszont nem láttam egyszerre elég ideig ahhoz, hogy pontosan be tudjam jelölni. Megjegyzés: A látszó méret becslés. Nagyon fura PL. A színe sárgától a lilán át a kékig sokféle. OIII-mal is inkább világoskék, ami azért érdekes, mert alapból türkíznek kell lennie. Lehet, hogy inkább az áteresztési sáv perifériáján sugároz, de a valószínűbb inkább a szemem felkészületlensége és az okulár bevonata. UHC-val zöldessárga, megint csak szokatlan. Ezek alapján úgy becslem, hogy H-bétával a gallérja liláskék, a halója a hagyományos tengerkék színű lenne. Érdekes, hogy hívják Rózsaszín párnának és Zöld téglalapnak is. Az OIII szűrőt csak Barlow nélkül tudtam használni, mivel a kettő nem fért el együtt a kihuzatban. Ez az objektum biztos, hogy kitüntetett helyet fog kapni a színes montázsomban. NGC 7027, becenevén Varázsszőnyeg- vagy Poloska-köd egy nagy felületi fényességű planetáris köd a Hattyú csillagképben, a Naprendszertől 900 pc távolságban. Az egyik legkisebb méretű ilyen objektum, mindössze 0,06 pc széles. Kora is csak 600 év. A csillagászok sokat tanulmányozták, utánajárva még számos izgalmas tulajdonsága tudható meg, ezt ide értelmetlen lenne mind leírni.

1787 november 5-én talált rá William Herschel a Cepheus csillagképben, de csak 1918-ban ismerték fel, hogy planetáris ködről van szó. Átmérője 1,4 x 1,2 ívperc, vizuális fényessége 13 magnitúdó, míg a központi csillag 18,72 magnitúdójú. Jelenleg 4300 fényévnyi távolságra van tőlünk, de mivel radiális sebessége -54,2 km/sec, gyakorlatilag ezzel a sebességgel közelít a naprendszerünk felé. A kétszeresen ionizált oxigén hullámhosszán mért tágulási sebessége 19,5 km/s. Ez a felvétel közel 100 - 100 percnyi fénygyűjtés eredménye a Ha és OIII hullámhosszán.

M37 nyílt halmaz, Szekeres csillagképben.

M 39, nyílt halmaz a Hattyú csillagképben.

Az NGC7023 Írisz-köd amely nevét a kék Nőszirom virágra emlékeztető alakja és szine miatt kapta, egy reflexiós köd amely 1300 fényév távolságból tárul elénk a Cepheus csillagképben, közepén egy több fényévnyi térséget kékes színben megvilágító fényes csillaggal amelyet az okoz hogy a központi a nagytömegű , forró csillag fénye visszaverődik a keletkezésekor visszamaradt rengeteg porrészecskéről. A fotón látható sötét porfelhő amely jóval nagyobb mint a csillag által megvilágított kék rész, nagyon apró szilárd részecskékből és gázokból áll. A sötét köd sűrűsége nagyon kicsi, hatalmas kiterjedése miatt mégis átlátszatlan a látható fény tartományában, ezért eltakarja mögötte található csillagok és egyéb objektumok fényét. A fotó összesen 30 óra expozíciós idővel készült több napon (hónapon) keresztül!

Pár percig látható fler és elváló protuberanciák is megfigyelhetőek. Már régóta vágytam egy Nap előtti áthaladós képre, végre ezt is kipipálhattam a bakancslistán! (most már csak Nap mögötti kell... :D ) A gép: Pegasus Airbus A320-251N TC-NCH, 37000 lábon. Köszönöm a feldolgozásban Molnár Ete Attila segítségét!

Eme objektumot Szilárd mutatta nekem a VCSE táborban. Korábban elkerülte a figyelmemet ez a halmaz, de most úgydöntöttem, miután megnéztem jól vizuálisan, le is fotóztam. A csillagokon nagyon látszik, hogy már minden koszos volt a távcsőben, a tükör, a segédtükör és még a kómakorrektor is. Szétszedtem az egészet, beállítottam, megigazítottm a segédtükröt, kitakarítottam az egészet. Tükrök le lettek mosva és normálisan be lett jusztírozva a rendszer. Na ez volt, és azóta meg nem indítottam el, mert a csillagdát kéne kitakarítani, annyi a por benne. :D A derült szeánszban nagyon sokat nyitva volt az egész.

Az NGC 7380 a Cepheus csillagképében található. Az emissziós ködöt a köznyelvben Varázsló-köd néven ismerik, és körülbelül 8500 fényévnyire található a Naptól

M 39, nyílt halmaz a Hattyú csillagképben.

Januárban egy kivételes nyugodtságos éjjel után már nézegettem, hogy mikor lesz egy Földközeli telihold, de a nyárit nem sikerült megfotózni. Az őszi esélyt viszont sikerült kihasználni 0,3%-os eltéréssel. Péntek este nyílt meg az esély egy olyan nyugodtság alkalmával, amikor pld. a Szaturnuszt 400x-os nagyításban is egész tűrhetőn lehetett megfigyelni. Az éj közepére visszaesett a nyugi de az átlátszóság maradt, így ugyanazzal a technikával, ugyanazzal az értékekkel sikerült lefotózni a Földközelben lévő Teliholdat is. A két korongot egymás mellé raktam, s mivel teljesen azonos a technika, ezért tökéletesen látszódik a kb. 50000km különbségből eredő méreteltérés.

Kúp-köd (73,5x): Valójában nem annyira feltűnő, mint márciusban 15T-vel, bár még nincs annyira magasan, és a nagyítás is elég nagy. Már nem is annyira egybefüggő, két-három darabra esik szét (ez az ionizációs front nyoma lehet), egyébként jó nagy, 10'-nél biztos hosszabb. Az amúgy nagyon látványos halmaz nem fér bele az LM-be, a mögötte lévő köd is csak a kúp miatt vehető észre.

Szépen látszik binokulárral, csak a Hattyú legközépső csillagára kell nézni. Olyan elsőre, mintha csak egy sima, átlagosnál sűrűbb csillagmező lenne, de gyanúsan követi az ikonikus formáját. Igazából a sötét bevágás miatt tűnik fel többnyire, ez választja el a B-vel és C-vel jelölt részeket. Ennek a sötét ködnek a katalógusbeli jelölése az LDN 889, a Barnard 347 egy apró maszat a déli karéj felszínén. Binokulárral ez is észrevehető, de a terület amúgy is elég zavaros a keleti végén az egésznek, sok minden történik itt. Az északnyugatra lévő A folt ilyen éles határok hiányában és halványsága lévén sokkal nehezebb, de azért sejthető, mivel a megfelelő helyen egy kicsit fényesebb a háttér.

Az NGC 1491 a Perseus csillagképben található emissziós köd. Mélyvörösen világít, mert a ködben lévő hidrogéngázt forró, nagy tömegű csillagok táplálják. Ezek a csillagok nagy mennyiségű ultraibolya (UV) fényt bocsátanak ki, amitől a gáz felizzik. Távolsága ~ 9800 fényév. A képet a telihold fénye mellett készítettem. Feldolgozás Siril + Gimp

A szabadszemes halmaz mögött binokulárral halványan dereng a ködösség is. Körvonala nagyon nehezen megfogható, néhol élesebb, máshol diffúzabb, átmérője a 3 fokot súrolja. Közepe szinte egyáltalán nem látszik.

Az utolsó derült estén, még mielőtt megjött volna ez a rosszidő, kimentem fotózni egyet a közeli tórendszerhez. Korábban kinéztem térképen, hogy jó irányban lesz-e a Tejút és sikerült is ezt a helyet belőni. Mind a fotózáskor, mind a feldolgozáskor igyekeztem minden tudásomat latba vetni. Jól pólusraállt mechanikával követtem az eget, sorozatot készítettem, amit össze tudtam stackelni. Panorámáztam, valamint a stackelt képekből a darkokat is sikerült levonni. Igaz ez egy régebbi szett már, merthát a Canon 6D nem egy új gépváz, szóval az újabbakkal ilyen minőségű képet lehet rövidebb idő alatt, kevesebb mókolással készíteni. Egyetlen fiaskó az előtéren az elmozdult tükröződés, de ott még rosszabb lett volna az egész, mert nem is látszódott volna semmi, hacsak úgy egybestackelem, ezért külön a csillanásokra is kellett illesztenem. Referenciaként az első csillanós képkocka lett megadva, így talán nem olyan vészes a bemozdulás. Először a táj és az ég találkozása lett fotózva követéssel, aztán további két panel az égre, majd az előteret is megfotóztam, de azt tágabb rekesszel, hisz picit fújt a szél, tökmindegy, hogy bemozdulnak kicsit a falevelek, vagy maga az optika nem tökéletes azon a rekeszen már. Fiaskó ide-oda, szerintem sikerült magas minőségű képet előállítani, ahol nagyon artefaktumok se látszódnak, pld pandásodás stb