Összes észlelés

Lófej-köd (1:30–1:42 UT). 24 mm 68° SWA (73,5x): B 33: Nem tűnik fel azonnal, de egy idő után már közvetlen látással is szemet szúr, ekkor a nyaka látható. El-lel néha hihetetlenül élesen beugrik az orra és a sörénye is. Nagyon komoly, soha nem számítottam ilyenre vizuálisan. IC 434: Nagyon halvány, a keleti pereme látszik legjobban. Látható, hogy a sötét tömb (Orion B felhő) hogyan érintkezik vele térben, főleg a lófejtől délre. Nyugaton fokozatosan olvad bele a háttérbe. Ezen a nagyításon már nem látszik az egész. Nem fér be az LM-be, és szétoszlik a kevés fénye. NGC 2023: Fényes, de nem részletes. Szálas jellegű. Megjegyzés: Fontos! Az okulárban és a vázlatfüzeten lefelé volt észak, ezt a kidolgozáskor elfordítottam 90 fokkal. Pedig pont az előbbi helyzetben lett volna érdekesebb, ahogy szembenáll a fotók megszokott orientációjával. Maga az élmény leírhatatlan, "extázist" okoz! LM = 55,5'

Buborék-köd (22:59–23:41 UT) 23 mm 82° UWA (155x): Körülötte tejútfoltok. Néhány részlet, mint például az ionizációs front csak H-béta szűrővel látszott. Várakozásom ellenére a H-béta nem rontott sokat a buborékon. Megjegyzés: Zenittükör! Használtam még 35 mm 58°-os Kellnert is. LM = 31,8'

Részletrajz az előző észleléshez.

Gyűrű-köd (20:16–21:01 UT) 6,7 mm 84° UWA (263,1x): Még a belsejében is vannak részletek, kívül-belül színes (sötétkék, türkíz, sárgászöld, vörös). Mindegyik szűrővel egy kicsit más arcát mutatja, UHC-val a legfényesebb. A központi csillag nem okozott nehézséget. Kívül talán dereng valami a halóból is, de lehet, hogy ez inkább csak a fényesebb rész ragyogása. Megjegyzés: Ha lesz időm, készítek színes részletrajzokat is. LM = 19,2'

Pac-Man-köd (18:43–19:40 UT) 25 mm 52° Kellner (70,5x): Gazdag halmaz, középen szoros hármascsillag. Részletes sötét öböl, egy apró Bok-globula. Körülötte halvány tejútfoltok. Megjegyzés: A halmazhoz és a globulához a következő okulárt használtam: 6,7 mm 84° UWA, OIII (263,1x, 19,2'). LM = 44,2'

Kalandosra sikeredett észlelés, annak ellenére, hogy minden pontját előre megterveztem. :D Erősen világosodó égbolton sikerült levadászni. https://drive.google.com/drive/u/1/folders/1ifZ7L5B1pyUb1fGdz1r-KivCVauHLSPq

73,5x (24 mm 68° Explore Scientific). Nem egy LM-ben, de mindegyik látszik, bár az NGC 2064 csak nagyon nehezen. A félhold alakú M78 közepe kékes. UHC szűrővel határozottan láthatóvá válik a gomba formájú HH24 az NGC 2064 mellett. Szokatlanul kevés csillag az LM-ben.

Orion-köd. 73,5x (24 mm 68° Explore Scientific); 114,5x; 229x (7,7-15,4 mm 67° APM Super Zoom): Nehéz róla jó leírást adni, egyszerűen döbbenetes. Térhatású, színes (zöld, barna). Az M43 bordó színű, mögötte izzik a háttér is. A részletekben elveszik az ember, még a bolygóknál is többet mutat. Nem tudja semmilyen fénykép sem visszaadni a látványt, főleg, hogy a legközepe sincs kiégve. 356/3556SC-vel (23 mm 82° Sky Panorama) három szűrőn is végigmentünk vele, mindegyikkel egy másik dimenzió. Körbe lehet követni az NGC 1981-ig. Ezt bizony kemény lesz lerajzolni télen.

Fátyol-köd. Biztosan látszik mindkettő fele, de nincs még rajzolható állapotban.

Szeptember 10-én hajnalban csodálatos derült égbolt és jó nyugodtság volt Magyarország felett. A libráció is ideális volt, így néhány látványosabb krátert céloztam meg, köztük a Bailly krátert is. Különlegessége, hogy a Bailly peremén egy meglehetősen fényes képződmény található, amely megfelelő librációs pozíció mellett úgy veri vissza a Nap fényét, hogy napokig jól látható a kráteren vonuló fényoszlop. Szerencsére ezt is sikerült lefotózni, így ezt a ritkán látható jelenséget a lehető legjobb körülmények között tudtam megörökíteni.

Az Aristarchus kráter és vidéke a Svábhegyi Csillagvizsgáló 30 centis távcsövével, kiváló hajnali égen.

Mind a három szépen látszik, a két kísérő közti különbség egyértelmű. Az M31-et simán tudtam 3°-ig és az M32-ig is követni. Egy karja és több részlet már sejthető, egészen hihetetlen.

Barlang-köd. Nem okoz gondot, sokkal több látszik, mint távcsőben. Így tényleg elhihető, miért ezt a nevet kapta. A fénylő rész egy C betű, ez a Cepheus házikójától elfelé néz. Mérete 0,5°. Részlet alig.

Oroszlán-köd. Csak a középső fényes része látszik, de az nagyon könnyen. Tejúttal párhuzamos elnyúltságú, ~0,5°. Nem annyira inhomogén, de a körvonala nehezen kivehető.

263,1x: UHC szűrővel könnyen látszik, hasonít a DSS-es megjelenésére. Egy kissé görbült recés sáv, 4-5'. OIII szűrővel nem tudtam megnézni, gyorsan beborult az ég.

Jupiter GRS-el A felvétel 12.-e hajnalban készült viszonylag jó körülmények között. Seeing 5/4, Jet 10/9 300/1500 Newton , Barlow x3 , ADC, Asi178Mc 45000 Frame legjobb 15%-a 8 perc Derotáció. As3, Registax, Winjupos, Ps

A fotózott terület a Hattyú csillagképben található emissziós köd. A szokatlan, szálas megjelenése valószínűleg forró, óráscsillagok szele és a környező csillagközi hidrogéngáz kölcsönhatásának eredménye. A köd a forró csillagok ultraibolya sugárzása által ionizált, főleg hidrogén fénykibocsájtásának köszönhetően fénylik.

A ködöt 1980-ban fedezte fel AJ Longmore és SB Tritton. Távolsága a Gaia mérései szerintnagyjából 1650 fényév, átmérője körülbelül 3,6 fényév, látszólagos mérete kb. 9 ívperc. Központi csillaga bináris kettőscsillag típusú változó fényességű. A keskenysávú képek Zalaegerszegről a házunk tetejéről készültek 2023 év április 9 és május 10 között. Az LRGB felvételek a Vega Csillagászati Egyesület Ausztriai összejövetelén Trahüttenben, 2023 április 21-22-23.-án készültek.

20:30 UT, 218x: Még mindig van grízesség. Magja el van csúszva, gyűrű alakú, fényes és halvány csillagok is.

20:13 UT, 34x: Nagyon szép. Gazdag, fényes, sokféle csillag. 218x-on teljesen bomlik, 6-7'. Középen halványabb kettős, maúgy nincs mag, viszont inhomogén, szabálytalan.