Összes észlelés

Őrségben megrendezett nyári táborában gyűjtöttem a fotonokat erről az objektumról, gyönyörű szép ég alatt. A munkát csak a magas pára és némi vezetési hiba nehezítette.

Buborék köd Az NGC7635 Buborék köd egy emissziós köd, amely 6 fényév átmérőjű és 7000 fényévre található a Cassiopeia csillagképben. A "buborékot" egy hatalmas, forró, fiatal csillag csillagszele hozza létre egy óriási molekulafelhő közelében. Tágulási sebessége 7 millió km/h! A központi csillag körülbelül 4 millió éves, és 10-20 millió év múlva valószínűleg szupernóvaként fog felrobbanni. A fotó keskenysávú szűrők segítségével készült a Hubble űrtávcső által is alkalmazott színvilágban!

218x: Keskeny, de feltűnő.

218x: Apró, nem sok csillag. Minden nagyításon feltűnő. A legtöbb tag túl halvány, amúgy egy sokkal gazadagabb halmaz. LM = 16,5'

218x: Y alakú, apró, fényes. Gamma Cygni köde mellett, található, nagyon feltűnő. Nagy nagyításon ahogy egyre több csillagot pillantok meg, annál inkább beleolvad a háttérbe. Közepesen sűrű, a szegélynél egy kicsit több komponensm nagy szórás a fényességek között. A tengelyek között alig akad egy-egy csillag. Sok a keleti fényes tag köré csoportosul. LM = 16,5'

Cygnus-fal. 111x: Egy tavalyi távcsöves élményt próbáltam rekonstruálni. Még nem az igazi. Ezt a műszert a határig húztam ezzel az objektummal, a múltkori látványhoz nagyobb távcső kell. LM = 36'

Súlyzó-/Almacsutka-köd. 222x: Erősen türkíz színű, kicsit még szűrőn át is. Látszik a központi csillag, ez meglepetésként ért. Többnyire a megszokott részleteket mutatta. LM = 18'

Cygnus-fal. 40x: Részletesebb, de nem lett olyan szép a rajz, mint tavaly. LM = 78'

114/500T és 40x nagyítás is besegített. Androméda-köd. 29x: Nem fér bele az LM-be, de nem is nyúlik sokkal tovább. Az alapvető részletek mind ott vannk. A mag körüli rész után az elülső porsáv jelenik meg, a két fényes kísérő közben végig az LM-ben ragyog. Az M32-t könnyebb tanulmányozni, mint az M110-et, pedig ez az egyszerűbb felépítésű. A porsáv először csak egy egyenes határ, aztán bukkan elő a túloldalon egy halvány ív (én ezt számítom a porsáv észlelésének). Ez a csík csak néha jön elő, elég nehéz, ez az a részlet, ami 20T-ben könnyebb. A körvonalai ennek a résznek elég érdekesek, éles váltások után enyhe gradiensek váltják egymást. Az ívből leszakadt egy kisebb darab. Az M110 felé nem tudtam tovább követni, kisebb nagyítás kéne. A fő fényes csík egész LM-es. A két szélső ív az M17 külső gyűrűjére emlékeztet, 114T-ben az LM szélét súrolják. Halványak,de nagyok, a közepe felé való folytatásukat trükkös végigkövetni. Az M32-t épphogy elkerülik. Az NGC 206 se könnyű. Egy kanyar mentén látható, de nehezen megfogható, ritkán villan be. Most a közepére voltam inkább kíváncsi, de megpróbálnám nagyobb LM-ben. A G1 130T-vel is látszott. LM = 122'

Egy régebbi sorozatomat egészítettem ki.

Akartam, s még talán folytatom is.

A hatalmas párában csak fűtött objektívvel mertem nekiállni fotózni, így maradt a jól bevált 135mm-es objektív.

Elég gyorsan haladt, így a magas ISO miatt elég zajosak is voltak az alap képek.

Még sosem fotóztam.

Előző 12 db-os kezdeti képet egészítettem ki - kicsit többet vártam a csillag- ködjeitől, de ez így alakult.

Annyira sötét volt a nyers videó, kész csoda hogy felismerte a Sztekkelő (AS!3) program.

Iszonyat nehéz volt, hogy a laptop képernyőjének fénye full le volt sötétítve.

Írisz-köd. Típus: Csillagkeletkezési régió reflexiós köddel és nyílthalmazzal 78x: Látványos és nagyon feltűnő, ezáltal a keresést is nagyban megkönnyíti, hogy a látómező kb. kétharmadáig alig vannak csillagok, egy sötét köd eltakarja őket. A nyílthalmaz észrevétlen marad, hihetetlenül halvány. Maga a köd is határozott, nagyon szép és részletes. Különösen ÉNy fele ragyog. Fekete (sötétszürke/kékesszürke) csíkos téglalap. Hajnal felé határozottan javulóban az átlátszóság.

Típus: Csillagkeletkezési régió reflexiós köddel. Két objektum között kerestem fel kíváncsiságból, tölthettem volna több időt is vele. 144x: Három kékes csillag körül az erős párásodás előtt elfordított látással még észrevehető egy kis derengés. Hosszúkásak, nagyjából nyugat-kelet irányúak. A felszín nagyon egyenletes, a körvonalban fellelhető egy-két szabálytalanság. Nehéz objektum. Kell lennie a látómezőben még egy-két halvány ködpamacsnak is, ezeket azonban nem tudtam pontosan merre keressem, az átlátszóság pedig elég rossz. Ha tovább nézem, biztos előtűnnek, kisebb műszerben is látszanak.

A Kis Róka csillagkép mindenki által ismert planetárisa a Súlyzó-köd, vagy más néven Almacsutka-köd körülbelül 1200 fényév távolságban van tőlünk és mintegy 3-4000 éve alakult ki. Érdekessége, hogy ez az elsőként felfedezett planetáris köd, amit Charles Messier a 27-es sorszámon katalogizálta 1764-ben.