Összes észlelés

Május 8-án este a fényes Vénusz a Messier 35 és az halványabb NGC 2158 katalógusszámú nyílthalmazok közelébe került, nem mindennapi lehetőséget adva az asztrofotósok számára. Relatíve régóta készültem erre az együttállásra, így örültem amikor félig-meddig derült eget láttam azon az estén. Valahogy ha együttállást szeretnék fotózni mindig fátyolfelhős ég van, a Vénusznak eddig minden hasonló fotómon pártája van. Jelen esetben sem feltétlenül probléma, mindenesetre érdekes egybeesés. 135 mm-en fotóztam, ám ez a feldolgozásnál túl széles látószögnek bizonyult, így a képnek majdnem felét levágtam, hogy a fentebbi képet kapjam.

Egyszerüen imádom a Csillagos égboltot,számomra ez a legszebb csoda a világon....

First light az új ASI 294MC Pro hűtött kamerámmal. Hazai viszonylatban egészen jó, Bortle 3 kategóriájú égbolt alól fotóztam a Szélkerék galaxist. A nagyobb hasznos látómező és több részlet megörökítése érdekében egy 2"-os APM 1,5x kómakorrigáló Barlow-t használtam, aminek köszönhetően távcsövem eredeti, 800 mm-es fókuszát 1200 mm-re tudtam nyújtani. A 800 mm-en jól bevált vezetőtávcsővel történő vezetés az 1200 mm-re nyújtott fókuszú rendszer esetében nem volt tökéletes. A jónak mindható légköri adottságok ellenére okozott némi kellemetlenséget. Eredetileg az 5 óránál sokkal több integrációs időt terveztem az objektumra, de az előbbiek miatt ezúttal itt megálltam. A vezetési problémát megoldottam, amint az égbolt kiderül újrakezdem az objektum fotózását.

Az Abell31 az egyik legnagyobb ismert méretű öreg planetáris köd. Távolsága kb. 2000 fényév, átmérője közel 10 fényév. Központi csillaga egy apró, de nagyon forró, 85ezer°C-os fehér törpe, mérete nagyjából négyszerese a Földének. Tömege körülbelül fele akkora, mint a Napunk tömege, ami azt jelenti, hogy egykoron valószínűleg kétszeres Naptömegű csillag lehetett. Az elvesztett anyagát az idők folyamán a csillagszelek elfújták el. Legalább egymilliárd évnyi „normális” életet követve a csillagszelek jellemző sebességéből ítélve a drasztikus tömegvesztés folyamata körülbelül 130 ezer éve kezdődhetett. A köd viszonylag nagy sebességgel, déli irányban mozog, itt jellegzetes ív alakú lökéshullám látható, ahol a köd anyaga a környező csillagközi anyaggal való kölcsönhatás során összenyomódik. Az ellenkező oldalon a gáz viszonylag szabadon mozog, itt a köd határa meglehetősen diffúz. A képen a kék szín az oxigén, a piros a hidrogén jelenlétére utal. Annak ellenére, hogy a kék a szülőcsillag környezetében látszik, az oxigén valószínűleg az egész ködben jelen van, de csak a fehér törpéhez közel kap elegendő gerjesztő sugárzást, hogy világítson.

Nagy-Herkules-gömbhalmaz. 150x, 273x: Az NGC 6207 elég feltűnő, ha tudjuk a helyét. Elnyúlt, kissé szögletes, közepe felé gyengén fényesedik. Az M13 az egész látómezőt kitölti, középen is láthatóak felbontott tagok egy derengés előtt. Nem szabályos kör alakú. Őket is rajzolni kéne majd nyáron.

A Vadászebek csillagkép ikonikus kölcsönható galaxispárosa tőlünk körülbelün 23 millió fényév távolságra van, és akár már egy jó binokulárral is felkereshető. A hatalmas Örvény-galaxis egyik spirálkarja a szomszédos, NGC 5194 galaxisban végződik és teljesen szétzilálja annak szerkezetét, ugyanakkor ez a kölcsönhatás az M51-ben is erőteljes csillagképződést eredményez. A két galaxis összeolvadása a becslések szerint félmilliárd évvel ezelőtt kezdődött és "jelenleg" is tart.

Coma-halmaz. 43x: Az NGC 4889 mindig látszik, mellette egyszerre legalább egy-két kisebb GX tűnik fel. Olyan, mint egy NY, csak GX-okkal. Varázslatos élmény, sűrű mező, mégis nehéz. Talán az egész LM tele lehet hintve. Ahhoz azonban, hogy rajzolható, valóban gazdag látványt kapjak, nagyobb műszerre lenne szükségem.

Sinus Iridum a terminátor peremén. Egy ideje már meg akartam fotózni ebben a formában. Azt hiszem olyan lett számomra, amilyet vártam. :)

150x, 273x: Hihetetlen, de használ az OIII, bár nem túl sokat. Kék szűrő sokkal hatékonyabb. Az UHC semmit nem javít, de nem is vártam. A becsült fázis 65%.

Sas-köd, Csillagkirálynő-köd, Teremtés oszlopai. 150x: Ezzel a nagyítással a legkönnyebbek az elefántormányok, UHC többet mutat, mint az OIII. Mind a hárman látszanak, az őket összekötő hidak is, pedig még épphogy csak felkelt az objektum. A halmaz önmagában is érdekes, a köddel együtt pedig megfogó látvány. A sas formája kirajzolódik.

23 mm 82° SkyPanorama okulár (N=70x): nagy, vizuálisan 4 ívperc átmérőjű, csipkézett-grízes szélű, fényes gömbhalmaz. Magja van, de az nem túl fényes. Nem szabályos kör alakú.

23 mm 82° SkyPanorama okulár (N=70x): nagyon halvány, széle határozatlan és nem vélik el az égi háttértől. Kb. 1-2 ívperc átmérőjű, közepe felé fényesedik. Alakja nem szabályos kör, hanem szabálytalan alakú, mintha egy átlagos kör határvonal körül ingadozna a széle. Még a szürkületi égen észleltem még 21:50 NYISZ előtt. Két fényesebb csillaggal közel egy vonalban látszik.

Hosszú idő után elkészült a Tejút panorámám. Nyilván az északi oldallal volt gond. Sokszor nekiálltam a feldolgozásnak, de aztán mindig félbemaradt mert igyekeztem a légkörfény és a vékony fátylak okozta gradienset ekkora képről levakarni. Nyilván vannak hibái a képnek, hisz a légkör folyamatosan változik, ráadásul a Földön nincs menekvés a légkörfény elől. Ekkora panorámánál meg az ebből adódó gradiens rengeteg volt, amit intenzitásmaszkokkal sikerült eltűntetni nagyjából.

Bálna-galaxis, Hokiütő-galaxisok. 150x: A 4631 az egész LM szélességét kitölti, kicsit túl is nyúlik rajta. Valóban bálnára hasonlít, nem csak méretben. Felszínén számos apró, sötétebb fodor. A 4627 felette lebeg, kihagyhatatlan látvány, ilyen nincs máshol. Szomszédja a keskeny és sokkal halványabb hokiütő. Meg lehet különböztetni, melyik a 4656 és a 4657, utóbbi nehezen látszik. a 4656 szintén szokatlanul nagy, de eltörpül a 4631 mellett. Feledhetetlen élmény!

Impozáns alkonyi együttállás ovál koronával fűszerezve.

Még ez is az új kamera tesztjének indult. Sajna a fátyolfelhők átvonulása a felvétel közben nem volt szerencsés, ez meg is mutatkozott a sztekkelés eredményében. Talán jobb is hogy nem lett tökéletes a kép :)

Épp kicsit kicsúsztak a látómezőből, ezért az rajzon kissé nagyobbnak tűnik. A Trifid-köd megfigyeléséhez UHC szűrőt használtam. A rajz közepén sűrűbben vannak a csillagok, de igazából csak azért, mert a nyílthalmaztól szerettem volna a megfelelő arányokkal eljutni a Trifidig.

Ezen az estén igazán nagy versenyt futottam a felhőkkel. Próbáltam a lehető legtöbb objektumot észlelni, mígnem 24-én 1:00 körül be nem felhősödött teljesen. Siettem a rajzzal, így talán észre is vehető, hogy az M66-on túlig már nem jutottam el a csillagmező feljegyzésében.

Kicsi de fényes objektum. Az ausztriai észlelőhétvégén rajzoltam, már épp be akartam menni, de előtte még egy rajzot szerettem volna készíteni. Így ezt a gyönyörű, jellegzetes objektumot választottam, hisz ezt minden észlelőnek meg kell egyszer örökítenie :)

Kihasználtam még utoljára a felhőmentes időt és lőttem párat a Plejádokra,mivel hamar takarásba került mindössze 1 óra expot gyűjtöttem ...nem túl minőségi felszerelésemmel ezt sikerült összehozni....