Összes észlelés

Megörülve a kicsit tisztább égnek kimentem, hogy amíg lehet fotózzak valamit, de annyira fátyolos volt az ég, hogy végül erre esett a választás. A párta még külön fel is dobta.

Kissé szeles, felhőátvonulásos időben készült 2x500x1. 5ms, 85-ös Gain mellett. Ezen képek legjobb 35%-a lett stackelve.

A Nagykutya csillagkép látványossága a déli elhelyezkedése miatt nehezen levadászható, de február közepe táján - hála a korai sötétedésnek - volt rá alkalmam. Aztán egyéb teendők miatt más sorozatokkal együtt a merevlemezen pihentettem. Talán egyszer utolérem magamat... Ez a ködösség közel 12 ezer fényév távolságra van tőlünk, átmérője kb 30 fényév. A szerkezet kialakításáért a WR7 jelű Wolf-Rayet csillag felelős, amiről azt gondolják, hogy a mi Napunknál 16-szor nagyobb tömegű és több mint 280 000-szer fényesebb.

Csáp-galaxisok. 120x (20'): Mindenképp szerettem volna megnézni őket, de sajnos alacsonyan delelnek, és nem segít, hogy extrém halványak (bár a zenitben piskóta lett volna). Sok idő és pontos helyének az ismerete kellett a megtalálásához. Helyzetének köszönhetően székből tudtam észlelni, de így sem kímélt, szemkifolyásig kellett nézni, hogy valami értékelhető születhessen. Csak az észlelés végén látszott egyszerre a két galaxis, akkor is csak egy pillanatra. Így elég nehéz volt belőni, hogy is helyezkedhetnek el egymáshoz képest. A keleti (?) komponens lényegesen fényesebb. A csápokból néha, mintha feltűnt volna valami, de a szemem fényesebbeket káprázott. Csillagszerű közepük van, ezek magnitúdója alig haladhatja meg a 13-at. Nem részletesek, puszta megpillantásuk is már eredmény. Ebből az égből kihoztam a legtöbbet. 240x-on nem látszik sokkal több minden. Emlékeztető, hogy a régi Barlow-lencsét most már igazán lecserélhetném egy új okulárra.

Sombrero-galaxis. 120x (20'): Még a gyenge égbolt ellenére is gyönyörű, bár csak a közepe látszik, valójában sokkal nagyobb. A porsáv még nem látszik sötét csíkként, csak egy éles váltás vehető észre a korong és a haló között. Bánom, hogy nem a Csillagtanyán rajzoltam, pedig lett volna rá időm.

Orsó-galaxis (a délebbi). 120x (20'): Elnyúlt, középen kidudorodik. Fényes, de nincs sok részlet, ettől függetlenül látványos.

120x (20'): Mindketten halványak, az NGC 3418 csak ritkán tűnik elő. Csillagszerű magok, a kisebbik elnyúltabb. Az NGC 3414-ben meg lehet sejteni a küllőt.

Vázlat, részletrajz. A látómezőrajzon inkább csak a helyét és méretét jelöltem. UFO-galaxis, 120x. 240x-on nem látszott sokkal több minden, követni is nehezebb úgy.

UFO-galaxis. 120x (20'): Fényes és érdekes, spirális mintázatot sejtető körvonalak. Majdnem éléről látszik, középen kidudorodik.

37-es halmaz. 240x (10'): Ez az égbolt most ennyit engedett. 18 csillag volt a látómezőben, a 37 épphogy kirajzolódott. A Struve 848 már 120x-on is bomlott. A halmaz kicsi, de szétszórt, szögletes, egy-két fényes és még néhány halványabb csillaggal, két jobban elkülönülő térrész.

A kép alapjául szolgáló nyerseket 2023 márciusában gyűjtöttem két kitelepülés alkalmával. Összesen 12,5 óra expóidő jött össze.

Tavaszi galaxis sorozatom második képén a Tű galaxist mutatom be Nektek! Gondolom a fotót nézve egyértelmű miért "Tű" a neve! A galaxis nagyon hasonló a Tejútrendszerünkhöz, mérete is közel azonos 100 ezer fényév átmérőjű és 40 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az éléről látható spirálgalaxis fényének egy részét eltakarják a porsávjai. A fotón megint kutakodtam kicsit a távoli galaxisok után és találtam egy új "csúcstartót" a feliratozott kép bal szélén a PGC1742871 számú galaxis nagyjából 2.5 milliárd fényévre van!

A területet szemlélődés közben választottam ki, ennek a lerajzolása tűnt a legizgalmasabbnak és legnehezebbnek. Nem ismertem eddig, csak kidolgozás után néztem utána, így nem voltak elvárásaim. A Crozier és Monge körvonala jellegzetes. A Cook A még a sötétben volt. A Colombo szélei észlelés közben jelentek meg. Az árnyékok alapján a régió egészen hepe-hupás, A Mare Fecunditatis peremén terül el. Kalandos egy hely. Eddigi leghosszabb, és a Mexikói-öböl-köddel együtt talán legigényesebb észlelésem, igazán büszke vagyok rá. Colognitudo: 314,9°. A látómező ~200 km széles.

Intergalaktikus vándor. Meglepően könnyű megtalálni, a Castortól kell meni észak felé, amíg egy csillagsorba nem ütközünk. Ennek ellenére elég halvány, bár könnyebb látvány az NGC 5466-énál. 120x Kicsi, nem bomlik. Nagyon enyhén grízes felszínű, gyenge fényesedés a közepe felé.

Először próbáltam ezt a módszert, hogy a ködösséget keskenysávú, a csillagmezőt pedig UV/IR Cut szűrővel fotóztam, az elkészült felvételeket egymásra illesztettem. Így a csillagmező is színes maradt.

Két nagyobb felhőzet között teljesen jó ég volt egy szép napfotóhoz. Az élességen tudtam javítani az előzőhöz képest.

Hickson 44 galaxiscsoport. 120x: Az NGC 3190 a legfeltűnőbb, körvonala is könnyen kivehető. AZ NGC 3189 külön megkülönböztethető rajta. Az NGC 3193 nem halványabb, de egy előtércsillag miatt nagyon nehéz megpillantani. Az NGC 3085 és 3187 keresése sok időt vett igénybe, alig váltak el a háttértől, jellegtelen foltocskák.

Korai holdsarlónak az újhold után vagy előtt 48 órás vagy kisebb holdsarlók számítanak. Csütörtök este éppen hogy sikerült lefotózni egy korai holdsarlót, ugyanis a képen látható sarló 47 óra 57 perces.

Szinte csillagszerű magot mutató galaxisok, az NGC-t időbe telt észrevennem. A harmadik tagot sajnos a városi égről nem tudtam megfigyelni. Az M105-ben szépen elkülönül a magrégió, a galaxis maga pedig szinte tökéletesen kör alakú. Ezzel szemben az NGC 3384 kissé elnyúlt, halovány pamacs az égen.

Kisebb kiterjedésű, de látványos, sűrű halmaz, fényes csillagokkal. Kifejezetten érdekes a nyugat felé mutató, szinte tökéletesen szabályos rombusz alakzat. A csillagok fényessége kifejezetten változatos, eloszlásuk nagyjából homogén, bár ez a halmaz is több helyen mutat "lyukacsosságot".