Összes észlelés

Először próbáltam ezt a módszert, hogy a ködösséget keskenysávú, a csillagmezőt pedig UV/IR Cut szűrővel fotóztam, az elkészült felvételeket egymásra illesztettem. Így a csillagmező is színes maradt.

Két nagyobb felhőzet között teljesen jó ég volt egy szép napfotóhoz. Az élességen tudtam javítani az előzőhöz képest.

Hickson 44 galaxiscsoport. 120x: Az NGC 3190 a legfeltűnőbb, körvonala is könnyen kivehető. AZ NGC 3189 külön megkülönböztethető rajta. Az NGC 3193 nem halványabb, de egy előtércsillag miatt nagyon nehéz megpillantani. Az NGC 3085 és 3187 keresése sok időt vett igénybe, alig váltak el a háttértől, jellegtelen foltocskák.

Korai holdsarlónak az újhold után vagy előtt 48 órás vagy kisebb holdsarlók számítanak. Csütörtök este éppen hogy sikerült lefotózni egy korai holdsarlót, ugyanis a képen látható sarló 47 óra 57 perces.

Szinte csillagszerű magot mutató galaxisok, az NGC-t időbe telt észrevennem. A harmadik tagot sajnos a városi égről nem tudtam megfigyelni. Az M105-ben szépen elkülönül a magrégió, a galaxis maga pedig szinte tökéletesen kör alakú. Ezzel szemben az NGC 3384 kissé elnyúlt, halovány pamacs az égen.

Kisebb kiterjedésű, de látványos, sűrű halmaz, fényes csillagokkal. Kifejezetten érdekes a nyugat felé mutató, szinte tökéletesen szabályos rombusz alakzat. A csillagok fényessége kifejezetten változatos, eloszlásuk nagyjából homogén, bár ez a halmaz is több helyen mutat "lyukacsosságot".

Nagy kiterjedésű, de kissé jellegtelen halmaz. Nyugati oldalát egy szinte egyenes csillaglánc uralja, míg keleti oldalán vázaszerűen rendeződnek a csillagok. A halmaztagok fényessége hasonló, nincs köztük kiemelkedően fényes csillag.

Végre sikerült teljes pompájában látnom! Ausztriában csak a felhőkön keresztül mutatta meg magát, részleteket egyáltalán nem lehetett kivenni, most viszont kitűnő ég van. A köd alakja kicsit ovális, engem inkább emlékeztetett egy lekerekített sarkú téglalapra. Fényessége K-en és Ny-on nagyobb, mintha egy súlyzót helyeztek volna bele. A nyugati oldal összességében is fényesebb, mint a keleti.

Gazdag halmaz, ráadásul hatalmas a kiterjedése is. Csillagainak fényessége egyenletes, nincsenek köztük kiugróan fényesek. A csillagok eloszlása egyáltalán nem homogén, inkább csoportokba rendeződnek. A legsűrűbb rész az én olvasatomban egy nyugat felé úszó halacskát ábrázol.

Nagy, fényes halmaz, rendkívül könnyen kereshető. Csillagainak fényessége változatos. Konkrét alakzatokat nem tudok belelátni, csak néhány csillagláncot tudnék kiemelni. A legszebb a halmaz közepén áthaladva köti össze a három legfényesebb csillagot. Az összhatás vonzza a tekintetet, mindenképpen egyike a figyelemre méltóbb nyílthalmazoknak.

Kifejezetten halvány nyílthalmaz. Csillagai meglepően egyenletes fényességűek, mind ugyanolyan halványak. Ennek a halmaznak a kellős közepén is egy lyuk tátong. Ezen a lyukon kívül a csillagok elrendeződése homogén, szinte gömbszimmetrikus. Arra emlékeztet, mintha valaki lisztet hintett volna az égre.

Nagy, kifejezetten fényes halmaz, mely szintén lyukas. Csillagainak fényessége rendkívül változatos, sokuk vörösen világít. A fényesebb csillagokat összekötve leginkább egy hajóorra emlékeztet. A halmaz közepe kifejezetten sűrű, a fényes csillagok ötszög-formában keretezik.

Vettem egy nagy levegőt, és végigszaladtam az összes téli Messier-nyílthalmazon. Fényszennyezett égen, a horizonthoz közel történtek a megfigyelések. Az M93 nem lett a kedvencem, bár valószínű, hogy kisebb nagyításon megkapóbb látványt nyújtott volna. Ha nyugat felől nézem, egy pillangót látok kirajzolódni. Sok társához hasonlóan ez is egy "lyukas" nyílthalmaz, ez esetben a lyukak alkotják a pillangó szárnyait.

Kicsi, sajnos felbontatlan halmaz. Grízessége szembetűnő, de egyedi csillagokra nem tudtam bontani. Ennek ellenére kifejezetten megkedveltem, de igazi nyuszipamacs. Igaz, közel volt a horizonthoz, pont a város fényei felett, illetve a távcsövem sem volt tökéletesen kollimálva. Magrégiót el lehetett ugyan különíteni, azon kívül azonban egyenletes az átmenet az égi háttérbe.

Egyre diffúzabbnak tűnik, bár magja továbbra is csillagszerű. A kóma sokkal kisebb, mint a legutóbbi megfigyeléskor, egyértelműen érzékelhető az üstökös távolodása, halványodása. Kómája K-Ny irányban elnyúlt, ovális. Csóvát már nem lehetett felfedezni.

Megérkezett a galaxis szezon és én egy nagyon ismert galaxis csoportal kezdem a tavaszi sorozatomat! Megpróbáltam jó mélyre fotózni 25 óra összexpo idővel, mert kiváncsi voltam meddig "látok" el a távcsövemmel! Nem csalódtam hiszen a rengeteg távoli galaxis között néhány 2 milliárd fényévnél is távolabbi objektum azonosítható....köztük a legtávolabbi PGC169380 számú a feliratozott kép alján középtől balra található galaxis amelynek a fénye nagyjából 2.4 milliárd évvel ezelőtt indult el felénk, hogy fotonjai mostanra érjenek a kamerám szenzorába! Sajnos a 750mm-es fókusz és az ASI294MC szenzora ilyen szűk látómezőt engedett ami miatt alig vágtam a képből. de a teljes lánc még igy sem fért bele.

A tavaszi égbolt egyik legszebb látványossága a 13 galaxisból álló "Markarjan lánc" (Benjamin Markarjan örmény asztrofizikusról elnevezve). A csoportban láncolatba rendeződő galaxisoknak egyirányú a sajátmozgásuk, a távolságuk a Földtől pedig 52 millió fényév. A fotón a hosszú összexpozíciós időnek (25 óra) köszönhetően több mint 100 nagyon távoli galaxis is láthatóvá vált! Néhányuk 2 milliárd !!! fényévnél is távolabbi.....közüttük a fotón a "csúcstartó" a PGC169380 számú, amely megközelitőleg 2.4 milliárd fényév távolságban van!

Vannak protuberanciák de vagy beteg voltam, vagy az időjárás nem volt jó. Amikor meg jó volt, akkor meg a seeing volt a béka feneke alatt 15 emelettel lejjebb.

Tű-galaxis. Messier-maraton üresjáratában lett megtekintve. ~200-300x: Nem fér bele a látómezőbe, nagyon keskeny, közepén kidudorodik. Vége felé nagyon enyhén keskenyedik. A porsáv is kivehető, igazából csak a korong szegélyeinél igazán fényes.

Örvény-köd. Olyan 200x körüli nagyításon a látómezőben már nem egy apró távoli foltocska, mintha felette lebegnénk. Gyönyörű látvány, a két spirálkar több, mint egy teljes kört megtesz a mag körül, ilyet ritkán látni. Felszínükön a különböző fényességű csomók láncokba rendeződnek. Az anyaghíd az egyik kar folytatása. A kísérő érintkező fele recés, felszíne inhomogén, magja csillagszerű, környezete halványan dereng. A nagy spirálgalaxis közepe ennél kiterjedtebb.