Összes észlelés

A Messier 76 (Kis Súlyzó-köd) egy planetáris köd a Perseus csillagképben mintegy 2500 fényév távolságra található. Megfigyelése az őszi hónapokban lehetséges. A képet 2024 október 24-én és november 03 -án fotóztam.

Az első képem az IC434 régióról. Nagyon vártam már, hogy el tudjam kezdeni fotózni. Eredetileg 61 db nyers kép készült, de ebből végül csak 19 darabot tartottam meg belőlük. A 19. kép után némileg befelhősödött az ég. Mivel az előrejelzések továbbra is bíztatóak voltak, reménykedtem benne, hogy kitisztul, és folytattam tovább az expozíciókat, a terv szerint. De sajnos a 19. kép után az összes többi nyers kép csak rosszabb lett, mint a korábbiak. Így csak ezt a maradék nyersanyagot dolgoztam fel Siril-lel és GIMP-pel. Később gyűjtök még több expót az anyaghoz.

Az NGC 7789, Caroline Rózsája egy nyílt halmaz a Cassiopeia csillagképben, amelyet Caroline Herschel fedezett fel 1783-ban.

A Dwingeloo rádióteleszkóp mellett készült ez a nagylátószögü kép. Az üstökös már alig volt szabadszemesnek mondható. Elkaptuk a Tejutat, és egy hullócsillagot is (hacsak meg nem tréfált minket egy mühold!).

Kellett egy kicsit autókázni ehhez a képhez, de megérte! :)

(folyt.) Kis alvás után felébredtem 2 óra után, de felhös volt még, aztán esett is. Csak 4 után derült ki, 5 körül indultunk útnak. Elöször nem tünt túl aktívnak, de kitartottunk, és elkaptunk egy újabb felfénylést. A helyszín a D54-es Hunebed, egy újkökorszaki köemlék Havelte mellett. Jópár képet csináltunk, aztán kezdett pirkadni. Gondoltuk indulhatunk haza. Ahogy sétáltunk felnéztem az égre, és önkéntelenül elkiáltottam magam (mint amikor meteort látunk a VCSE táborban, csak más szavakkal ☺️)! Olyan erös lett pillanatok alatt! Gyorsan beüzemeltük a gépet megint, és löttünk egy timelaps sorozatot mielött végleg elhagytuk a helyszínt. A másik irányban látszot a SAR is, és a brilliáns Jupiter. Felejthetetlen éjszaka volt!

Az októberi aurora egészen különleges volt, nekünk ez volt az elsö szabadszemes, okt. 10.-én. Mi voltunk kint elsöként a réten, és egyböl a maximumot kaptuk; késöbb özönlöttek az emberek, de 1-2 óra után befelhösödött. Óriási élmény volt látni ahogy percröl-percre változott! Mi hazamentünk 10 körül. Egész éjjel aktív volt; egy erösebb aktivitási periódust elkaphattak a szerencsések éjfél után, amikor rövid idöre kitisztult. Mi hajnalra terveztük a második expedíciót, egy másik helyre. Ki lehet bogarászni a föbb csillagképeket a képen (UMa, UMi, Cas, Cep, Per...). A Fiastyúk jobboldalon a sorokban kel; Andorméda (M31) jobb fölül.

Fátyol köd - NGC6992 Első mélyég fotózás próbálkozások egyike, nem épp asztrofotós felszereléssel. Skywatcher 400P flex goto dobson Canon 6D ( nem módosított ) 130x15 sec (kb 35 perc) + korrekciós képek ISO 1600 Siril, PS

Még egy kép a C/2023 A3-ról.😃

A Janssen-kráter 200km-es átmérőjével és közel 3km-es mélységével a Hold déli féltekéjének egyik legjelentősebb képződménye. Belsejében található a 78 km-es Fabricius-kráter, amely éles peremmel és központi csúccsal emelkedik ki a környezetéből. A krátervidèk jellegzetes hasadéka a 140km-es Rimae Janssen amely vulkáni és tektonikus tevékenységek eredményeként jött létre. Technikai adatok: 2024.10.20 Levelek 21:54UT Skywatcher 200/1000 Heq5pro goto Zwo asi 120mm 3x barlow Zwo IR 850pass Autostackert Registax Pipp 5000Frame 50%

Eredetileg mély-egezni terveztem ezen az éjszakán, azonban sokkal később jutottam ki az ég alá, mint terveztem. A terveimben szereplő objektumok egy része már "elment", a másik részükhöz pedig nagyobb látószögre lett volna szükség, mint amit alaphelyzetben az ASI 585-öm biztosítani tudott reduktor nélkül. A reduktorhoz be kell majd szereznem egy toldatot, mert a 17,5 mm back focus-szal csak alulfókuszált képem lesz, a Canon EOS 600D-mnek meg szétjött az adatkábel csatlakozója, amit majd meg fogok ragasztani vagy forrasztani, de mindegy, a lényeg, hogy a mély-egezés nem jött össze. Viszont nem bántam meg, hogy kimentem. Csináltam néhány Holdfelvételt, ezek közül szeretném most megosztani azt, ami a legjobban tetszett aznap éjjel. Ezen felül vizuálisan észleltem még a Jupitert a Galilei-holdakkal. Csodálatos látvány volt ez is, szerettem volna megörökíteni, de kezdett mindent elborítani egy majdnem teljesen összefüggő felhőzet, így fájó szívvel kénytelen voltam összepakolni a felszerelésem.

A SkyWatcher 90/900-as akromát kedvelt műszer a kezdő amatőrcsillagászok között. Én még eddig soha nem dolgoztam hosszú fókuszú távcsövel, mindig f/5 "fényerős" tubusaim voltak, és bár voltak Newtonjaim, jelenleg egy 120/600-as akromát a fő műszerem. Mindenesetre szerettem volna kipróbálni egy hosszú fókuszú csövet is. Egy nagyon kedves hódmezővásárhelyi, nyugdíjas amatőrcsillagásztól volt szerencsém megvásárolni egy régi, "kék tubusos" SkyWatcher 90/910-et. A tubus optikailag még mindig tökéletes állapotban van, látszik, hogy nagyon szeretve volt! Ez a Hold felvétel az első munkám ezzel a műszerrel. Hozzá kell tennem, hogy az ég egyáltalán nem volt túl jó, borzalmasan párás volt. Azt gondolom, hogy egy nagyobb átmérőjű tubus el is vérzett volna ezen az éjszakán. A tubus tetszik, azt hiszem később meg fog érdemelni egy Crayfordot is.

Már alig vártam, hogy ismét a fényképezőm érzékelőjén láthassam viszont a számomra egyik legkedvesebb mély-ég objektumot, a Nagy Orion-ködöt. Valójában az elkészült expók kb. felét ki kellett dobnom, a 243 db már a maradék. Legközelebb fókuszreduktorral tervezek ismét M42-t fotózni, amivel jelenleg csak defókuszált képet tudok készíteni elnyújtott csillagokkal, amelyek muslicaszerű szárnyakat növesztenek. Várhatóan egy 5mm-es toldal megoldja ez a problémát, de majd kiderül.

Ez az első felvételem a Fiastyúk-halmazról a 120/600-as akromátommal. Rengeteg időt eltöltöttem a Bahtinov-maszkos élességállítással, live preview-ban leginkább csak pixelerdőt láttam a diffrakciós tüskék helyett. Így végül - az élességállítás után - nem mozdítottam már meg a fényképezőt a kihuzatban. Így egy kissé szokatlan kompozíció született, de talán jobb is így, így talán érzékeltetni tudom, hogy ez az első találkozás az égi objektum és a távcsövem között még a keleti égen zajlott. Ez egy első találkozás, egy új dolog kezdete.

Az NGC 7129 egy körülbelül tíz fényév átmérőjű és 3300 fényévnyi távolságra lévő reflexiós köd és nyílt halmaz a Cepheus csillagképben. A köd belsejében 130 fiatal, körülbelül 1 millió éves csillag található. Ezeknek a nemrég megszületett csillagoknak a sugárnyomása egy nagy üreget fújt a szülőhelyükként szolgáló porköd belsejébe és fényük kékesen világítja meg azt. Ezenkívül néhány vörös struktúra jelzi azokat a régiókat, ahol új csillagok képződnek, de még nem láthatók közvetlenül. A központi „rózsabimbó” közelében kisebb ködösségek találhatók, az IC 5132 és az IC 5133, amelyek mindegyike egy-egy csillagbölcső, néhány fiatal csillaggal. A kép jobb alsó sarka irányában látszik az NGC 7142 nyílthalmaz, ami közel kétszer annyi távolságra, körülbelül 6200 fényévnyire van tőlünk. A bal felső sarok irányában pedig a Cepheus molekulafelhő néhány tömörebb, sötétebb foltja látszik.

Korábban sikerült készítenem egy holdfényes, fátyolos verziót az üstökösről. Most viszont a holdfénymentes kristálytiszta derültben exponáltattam a távcsővel egy sorozatot. A kompozíciót most így hagytam, hogy szépen balra felfelé menjen az üstökös, holott jobbra le megy amúgy. Nagyon érdekes és a nyerseken is látszódott, hogy alul van egy sötét sáv. Feldolgozáskor külön ügyeltem a gradiensekre, mind a sötét sávot, mind a kómát békénhagyva. Ha jól gondolom, akkor a kép közepén az üstökös fényes részéből egy adag felénk terül el és ahogy süt a Nap, az valószínűleg árnyékot vethet arra a fátyolra, ami előtte van és a Föld környékére terül szét. Az animációk alapján erre a következtetésre jutottam. Hetekig szenvedés volt az időjárást illetően, de ez az este mindenért kárpótolt. :)

Hiába csökken az üstökös fényessége, ahogy fogy el a Hold, úgy egyre jobbak lesz a csillagos égbolt láthatósága. Az égi vándor gyakorlatilag belelógott a Tejútba a képeken. Szabad szemmel kb. csak a feléig lehetett követni. Járdacsillagászat van tartva minden esténként, ám a mostani volt a második a felhőzet miatt, amikor sikerült megmutatni az üstököst. Ezen az estén minden sikerült, amit az ember elvárna egy ilyen helyzettől. Noha kicsit nehéz volt fotózni, mert az autók egyfolytában jöttek-mentek, ugye sokan kíváncsiak voltak az üstökösre. A feldolgozást nehezítette, hogy éjjel 2 óra volt. Mivel sokan voltak, ezért itt a követett és illesztett technológia nem jöhetett szóba... talán egy ultranagylátóval a felbontás rovására...

Délnyugaton colossal reménytelen volt eddig az üstökös fotózása. Sajnos a napokban sokat halványodott, ám ahogy egyre később kel a Hold, egyre jobb lehet a helyzet. Ezen az estén rengeteg fátyol és korán kelő Hold ellenére megpróbáltam egy távcsöves fotót az égi vándorról. 20 kép után zártam a rendszert mert egyszerűen az üstököst elnyelték a felhők.

Sajnos, csak egyetlen ISO 1600, 30 sec-es kép elkészítésére nyílt lehetőségünk, és már abba is belelógott a szomszéd ház teteje. Ennyire alacsonyan volt az üstökös 19:44 NYISZ-kor, amikor a képet készítettük. Ezért aztán bias, dark és flat-korrekciónak sem láttuk értelmét, csak egy kicsit görbéztük és gradienst vontunk le a képből. Ma ennyi jutott ebből az alacsonyan látszó objektumból nekünk. Viszont a nagyon fényes kóma, a mag nucleus) és kb. háromnegyed fokos, keskeny csóva is látszik. A kóma erősen homogén a fényes mag körül. Az eredeti képről kivágott kép. Észlelők: Fröhlich Viktória, Csizmadia Szilárd

Még enyhébb felhősödés előtt készült fénykép. Szabad szemmel is jól látható volt. Holdfény még nincs.