Összes észlelés

Próbáltam valahogy megfigyelni sajnos a légkör elvitte a részleteket, közeledett egy hatalmas ködfelhő ami az utolsó felvételnél mindent elmosott, vége is lett az estének.

Első vénuszom a szezonban, nagy öröm hogy láthattam.

Az év első teliholdja :) 5000 frame top 30 % a.

Hosszú hetek rossz időjárása után végre bevetettem új felszerelésem és sikerült életem első képét elkészíteni a bolygók királyáról.

A naplemente után és egyben utolsó felvételsorozatban a repülők egyfolytában kerülgették az üstököst, mely sokkal jobban látszódott mint napközben. Persze a nappali vizuális élményt nem tudta felülmúlni, de a hangulat megvolt és igyekeztünk a maximumot kihozni a rendelkezésre álló pár percből. Valószínűleg ez az utolsó fotóm az üstökösről, ugyanis másfél hét szürkeség érkezik...

Életem első a tűző nap mellett látszódó üstökösfotója. A szokványossal ellentétben itt a legnagyobb élményt a vizuális megfigyelés jelentette, hiszen először meg kellett találni az üstököst. A világoskék égen is látszódott a csóva, valamint annak szerkezete... tehát nem egyöntetű volt, hanem inkább vastagabb szálak lógtak ki belőle. Pusztán a csóva orientációja alapján is meg lehetett ítélni, hogy merre van a Nap. ... így, világosban... télen... Eme vizuális élmény és fotó mindenért kárpótolt és kárpótolni is fog a következő másfél hét szürkeségben.

Az NGC 2237 (Rozetta-köd) egy emissziós köd az egyszarvú csillagképben mintegy 5300 fényév távolságra található. A ködöt alkotó gázokat fiatal csillagaik ibolyántúli sugárzása gerjeszti, amit a köd a fény látható tartományában sugároz ki. Ahol a gázhoz por keveredik, ott sötétebb területek jönnek létre, mivel a por elnyeli a fény egy részét. A képet 2025 január 10-én és 12-én fotóztam.

A VCSE Dobronhegyen megrendezett, kiváló hangulatú elnökségi ülés utáni észlelésén készült felvételem a Szekeres csillagképben található IC 410 katalógusszámú emissziós ködről. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és oxigénben gazdag, viszont kénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösségnek szabálytalan, oválisba hajló alakja van, a középső oxigénben gazdag, kék színű területet körbeveszi a hidrogénben gazdag, vöröses színű hullámzó-örvénylő régió. A ködösséget sötétködök is tarkítják. A kép jobb oldalának felső sarka irányából befelé úszik a két "ebihal", amikről a ködösség a nevét kapta. Az "ebihalak" sűrű, hűvös gázból és porból állnak, körülbelül 10 fényév hosszú csillaggyárak, belsejükben csillagkeletkezés zajlik. Fejüket a környezőcsillagok szele és a közeli, NGC 1893 csillaghalmaz sugárzása formálja. Maga az IC 410 közel 100 kényév átmérőjű, és 12 000 éves.

Kíváncsiság kedvéért megpróbáltam egy 25cm-es Dobson (vizuális észlelésre szánt, nincs hozzá fényképezésre szánt korrektorlencse) csövet rátenni az EQ-R mechanikára. Vajon képes-e vezetni? Sok próbálkozás után megtaláltam az ideális vezetési paramétereket (3 sec. expo) és a vezetőtávcső megfelelően stabil rögzítését. Íme az eredmény 10 perces expozíciók esetén is tökéletesen vezetett a rendszer. Amúgy a látómezőt teljesen kitöltötte az objektum. Azért lehetett volna több képet készíteni... Feldolgozás: preprocessing (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking) saját fejlesztésű pipeline-al készült; postprocessing: PixInsight

A fent látható kép egy korábbi észlelésem (https://eszleles.hu/melyeg/2717) újrafeldolgozásával készült. A preprocessing (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking) a saját fejlesztésű pipeline-al készült. Azonban a postprocessing-hez Siril helyett a PixInsight-ot használtam.

Nem vagyok elégedetlen az eredménnyel, de azért kicsit szégyellem, hogy ilyen kevés anyagot gyűjtöttem róla.

Erkélyünkről sikerült elkapni ezt a pillanatot. :) Sajnos nem volt kéznél teleobjektív vagy kistávcső, ezért erősen vágni kellett.

Újra kidolgoztam a 2024.10.16-i Hold felvételemet, ami az első képem volt a 90/910 akromáttal, amit az ASI 585 MC-vel fotóztam. GIMP-pel tovább élesítettem a képet. Egészen biztosan most is van még bőven hova fejlődnöm, de most megrendülve néztem, hogy mekkora a különbség az előző verzióhoz képest...

Messier 3 gömbhalmaz A halmaz a Földtől 34 000 fényévre, a Canes Venatici csillagképben található. Látszólagos magnitúdója 6,2, és egy binokulárral is észrevehető. A legjobb idő az M3 megfigyelésére júniusban van.Charles Messier fedezte fel 1764-ben. William Herschel bontotta fel csillagokká. Szabad szemmel is látszik, de csak akkor ha nincs fényszennyezés és nincs fenn a Hold.

69x (23 mm SkyWatcher Skypanorama okulár): relatíve magasan (33 fok) járó C/2023 A3 (Tsuchinsan-ATLAS) üstökös volt a célpotn. Szabad szemmel alig látszik, Androméda-köd fényességűre becsülöm. Alig tűnt halványabbnak a csóva az Androméda-ködnél, a magja pedig sokkal fényesebb volt; cserébe viszont hatalmas kiterjedésű volt. Legalább 10 ívperc széles. 15x50-es IS binokulárral (Ágoston Zsolté) könnyű volt akár 4 fokos csóvát is látni. A 35 cm.esben több látómező hosszú csóva volt észlelhető. A csóva gyorsan halványodott. A csóva legfényesebb része egyenletesenen fehér, Nap felé mutató vége lekerekített, éles szélű, tejfehér, kb. 20-23'-en át hmogén, csillaok nem látszanak át rajta. Utána gyorsan halványodik, áttetsző, szálas szerkezetű, sok csillag átvilágít rajta.

Idei első Mars képem, tűrhető légkör mellett. Az élesítési ronda vonal megvan baloldalt, pedig bíztam benne hogy közel az oppozícióhoz már nem fog kialakulni. A kép feldolgozása 1,5x drizzle-vel készült.

Idei első Jupiter képem, meg kellett várni amíg a felhők elússzanak, aztán tiszta lett, de nem volt igazi a légkör.

A csereháti kitelepülés is szép alapanyagot adott, de otthon még gyűjtöttem hozzá fotonokat a még több részlet kiemelése érdekében. Most, hogy látom, mennyit jelentett a plusz néhány óra, vérszemet kaptam és ezen a télen megpróbálom kimaxolni az Oriont.

7.5 órányi adat! Köd, felhősödés, pára. Nehezítő tényezőkből volt minden is az utóbbi időszakban.. De egyelőre ennyit sikerült kifacsarni belőle! Szerencsére felbukkannak erősebben is már a csillagközi felhők, úgy hogy, íme az eredmény!

Nagy testvéréhez, a Nyilas csillagképben található Trifid-ködhöz hasonlóan, ugyanúgy sötét porsávok osztják részekre a fényes középső régiót, valamint kékes színű, reflexiós területek is felfedezhetők benne. Tőlünk 2100 fényévnyi távolságra van és körülbelül 3 fényév átmérőjű. A leírások szerint vörös színét az emisszión kívül a köd és a közöttünk elhelyezkedő porfelhők fényszűrésének köszönheti, ahogy az 500 fényévnyire található Lynds 1482 nevű porfelhőn áthalad a fénye.