Összes észlelés

Barlow lencsével történt egy kissebb nyujtás, első éles próba. Elsőnek rosszul derotáltam a képeket igy azt hittem nem lett jo. Most csak a 2 legjobbat választottam ki és tű pontosan illesztettem, igy használható lett a végeredmény.

A tegnap este nem volt kedvező a fotózásra, így az előző esti képeket dolgoztam fel. Szükség leenne még Hidrogén-Alfa, és OIII szűrővel készíteni 15-20 képet. Na majd ma este! A Gamma Cygni szuperóriáscsillag, ismertebb nevén Sadr, ennek a gyönyörű hidrogén-II-kibocsátási régiónak a közepén található, valamint csillagokból, porfelhőkből és izzó ködökből álló komplexum Tejútrendszerünk síkja mentén. A látómező több mint 3 fokos (hat telihold) az égen. Az IC 1318 népszerű neve Pillangó-köd, mint két izzó kozmikus szárny, amelyeket egy hosszú, sötét porsikátor választ el egymástól. A becsült távolság a Sadr esetében körülbelül 1800 fényév, míg az IC 1318 becslések szerint 2000 és 5000 fényév között van.

Egy jobb felvétel sikerült a nagy meleg előtt, a többi foltra nem volt lehetőség. Nem volt a legjobb a légkör.

Az SH2-105 (más néven NGC 6888 vagy Félhold Köd) egy emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, amelyet a Wolf-Rayet WR 136 csillag ionizált. A gáz legalább egy része kilökődött, amikor a csillag vörös óriássá vált. Körülbelül 5600 fé. távolságra fekszik a Földtől. A Wolf-Rayet WR 136 csillagának gyors csillagszéléből jött létre, amely ütközik a lassabban mozgó széllel, amelyet a csillag lökött ki, amikor vörös óriássá vált. körülbelül 250 000 és 400 000 évvel ezelőtt. Az ütközés eredménye egy héj és két lökéshullám , az egyik kifelé, a másik pedig befelé. A befelé mozgó lökéshullám a csillagszelet röntgensugárzást kibocsátó hőmérsékletre melegíti. Mivel nagyon sok csillag látható a képen, ezért csökkentettem a csillagok átmérőjét, hogy jobban érvényesüljön a ködösség.

A nagy fejlesztés előtti utolsó kép a 150quattroval...

Hajnali próbálkozás munka előtt.

Nagy látómezős fotó az Orion csillagkép közepéről.

Eddigi legnagyobb felbontású, közeli napfotóm az AR3712 jelölésű napfolt-csoportról.

Ez a gázból és porból álló fantazmagórikus szobor olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha egy sor robbanást figyelne meg mélyen egy tiszta víz felszíne alatt. A Caldwell 6, más néven NGC 6543, és általában Macskaszem-ködnek is nevezik, éppoly ismert, mint rejtélyes. A táguló gázfelhők, melyeket egy öregedő csillag bocsát ki a lassú halála során, amikor megöregszik, és a hidrogén üzemanyaga elfogy, magja összeomlik, és a külső rétegei felpuffadnak. Ahogy az összeomló mag felforrósodik és sűrűbbé válik, a héliumfúzió meggyullad, és kifelé irányuló energialöketet hoz létre, amely a gáz külső rétegeit az űrbe löki, és egy ködöt képez. Ez a ciklus megismétlődhet, és egy sor gáznemű gyűrűt hozhat létre a központi csillag körül. A körülbelül 3000 fényévre található Caldwell 6 a Draco (Sárkány) csillagképben található, és nyáron látható a legjobban. Mivel 30%-os holdfázisban készültek a képek, nem adja ki a teljes terjedelmét, de ha sikerül újholdkor gyüjtök még képeket hozzá.

Én is kedvet kaptam egy kis üstökös fotózásra. A mostanában oly népszerű Tsuchinshan-ATLAS üstökös jelenleg a Szűz csillagképben található , 271 527 786 kilométerre a Földtől. A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstököst a földi becsapódások utolsó riasztórendszere (ATLAS) fedezte fel 2023. február 22-én, és néhány héttel korábban, 2023 januárjában önállóan is megfigyelték a Tsuchinshan Kínai Obszervatóriumban (Purple Mountain Obszervatórium). A hivatalos megjelölés a Tsuchinshan-t és az ATLAS-t is magában foglalja ezeknek a független megfigyeléseknek köszönhetően. Retrográd pályája, ami azt jelenti, hogy a Naprendszer legtöbb fő objektumával ellentétes irányban mozog, parabolaszerű, perihélium távolsága 0,39 csillagászati ​​egység (AU). A C/2023 A3 üstökös (Tsuchinshan-ATLAS) azért figyelemreméltó és aktívan megfigyelhető, mert a jelenlegi becslések alapján elég világossá válhat ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a perihéliumban való áthaladása során 2024 szeptembere és októbere között.

2021. szeptember 24-én fedezte fel a Pan-STARRS2 robotteleszkóp Haleakalában, Hawaiiban. A pályáját kvázi parabolikusnak számolták, tehát nem új üstökösről van szó. Utoljára körülbelül félmillió éve haladhatott el a Nap közelében. A Földhöz legközelebb 2024. március 14-én 1,30 AU távolságra volt. (A csillagászati egység a csillagászatban, azon belül az égi mechanikában használatos, SI-n kívüli távolságegység. Jele CsE, angolul AU az Astronomical Unit kifejezésből, értéke 149 597 870,700 km) Jelenlegi távolsága a Földtől 2,058AU (307 872 416 Km) Jelenlegi fényereje közel 12 magnitúdó, ami igen kicsi, ezért is nehéz fotózni. Hozzávetőlegesen 1,5 km átmérőjű maggal rendelkezik.

Két teljes éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. A 100db. 5 perces képből, végül 77db-ot sikerült integrálnom az elkészült képbe. Sajnos a ködösség környékének űrporát nem sikerült tökéletesen feldolgozni, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, és nem ábrázolható keskeny sávban, ezért a fényképezéshez el kell kerülni a fényszennyezést. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévre terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévnyire fekszik, és egy kis teleszkóppal a Cepheus csillagkép felé található.

Az NGC 2403-at William Herschel fedezte fel 1788-ban, és úgy gondolják, hogy az M81-es csoport külső tagja . Az NGC 2403 az M81 után a második legnagyobb galaxis ebben a csoportban. Távolság a Földtől körülbelül 10 millió fényév. Ez az egyik legközelebbi galaxis a helyi csoportunkhoz, amely magában foglalja a Tejútrendszert is. Az NGC 2403 mérete és szerkezete hasonló az Androméda galaxishoz (M31), és az egyik legfényesebb spirálgalaxis, amely a Földről látható. Az NGC 2403 spirálkarjaiban több mint 100 ismert emissziós köd található, amelyek némelyike ​​akár 800 fényévre is elnyúlik, és nagy távcsövekben látható. A galaxis összesen 21,9 x 12,3 ívpercnyi látszólagos égboltot ölel fel. Az NGC 2403 egy csodálatos spirál, és az égbolt északi részének legfényesebb galaxisa, amely nem szerepel a Messier-katalógusban. Térbeli átmérője 65 000 fényév, és a becslések szerint körülbelül 50 milliárd csillagot tartalmaz.

Az üstökös fotózása után, mivel a légkör átláthatósága elég jónak bizonyult, megkerestem a Fátyol-köd keleti részét, és a holdkelte előtt 18db 5 perces képet készíteni. A képek halmozását, és korrekcióját ma készítettem. A színek nem a leg tökéletesebbek mert jóval több expóra lett volna szükség, de közbe szólt a Hold. A fotón látható vörös és kékes színt a gerjesztett hidrogén és oxigén adja, amelyet speciális keskeny sávú szűrővel tudtam láthatóvá tenni. Ráadásul a szűrő a kétszeresen ionizált oxigén fényét átengedi, ami igen jellemző a Fátyol-köd-re. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén a domináló. A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév :-).

Az üstökös késő tavasszal és nyáron már a 23 óra előtti szürkületben látható. Alacsonyan az északnyugati horizont felett, megközelítőleg 15 fokos magasságban megfigyelhető, sötétedés után fokozatosan még lejjebb süllyed. Megfigyeléséhez tehát olyan pozícióra van szükség, amelyből tökéletesen látható az északnyugati horizont. Az üstökös szabad szemmel nem látható, de kis teleszkópokkal megfigyelhető. Ahogy az éjszakai égbolton halad, elmosódott objektumként jelenik meg, amely a Szekér, a Hiúz, a Göncöl (amely a Nagy Göncölöt is magában foglalja) és a Kis Oroszlán csillagképekben mozog. A 13P/Olbers üstökös kisebb üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa (keringési ideje) körülbelül 70 év. Így a Haley típusú üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa 20 és 200 év között van. A 13P üstökös nevét felfedezőjéről, a kiemelkedő német csillagászról, Heinrich Wilhelm Olbersről (1758-1840) kapta. A kép 26db 2perces nyers fotóból készült, sajnos ezt követően a fák mögé bújt.

Tegnap este egy igazán halvány, és apró üstököst fotóztam, melyet Jordi Camarasa spanyol csillagász jelentette be, hogy a svéd Grzegorz Duszanowicz és általa 2023. november 5-én egy namíbiai Farmra telepített C11-es távcsővel készített felvételsorozaton egy diffúznak tűnő üstököst találtak. Az üstökös május 30-án került legközelebb a Naphoz és nem csak tőle, de a Földtől is távolodik, így aktivitása csökken. Tegnap este sikerült távcsővégre kapni, ekkor a fényessége alig érte el a 12 magnitúdót.(Ez igen halvány égi jelenség, amely legalább a 20cm-es átmérőjű távcsövet igényli). Távolsága tegnap este 269 milló kilométer volt, így a fény 14 perc alatt ért róla ide.

Az SH2-132, más néven Oroszlán-köd, egy gazdag HII régió csillaghalmazokkal, emissziós ködökkel és sötét porrégiókkal. (A H II régió gázból és plazmából álló, világító csillagközi felhő, amelynek átmérője a több száz fényévet is elérheti, és a belsejében csillagképződés zajlik. A fiatal, forró, kék színű csillagok erős ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ezzel ionizálva és világításra késztetve az őket körülvevő gázfelhőt) A Cepheus csillagkép déli részén található Oroszlán-köd nagyjából 10 00 fényévre van a Tejút-galaxis Perszeusz karjában. Ez elsősorban egy emissziós köd néhány hatalmas csillaggal, amelyek felelősek a gáz ionizálásáért ebben a régióban. Konkrétan két Wolf-Rayet csillagot azonosítottak – HD 211564 és HD 211853 jelzéssel. A Wolf-Rayet csillagok hatalmasak és forróak, és fehér-kék színűek. Ezek a csillagok legalább 20-30szor nagyobb tömegűek, mint a mi Napunk, és akár több százezerszer vagy akár milliószor is fényesebbek lehetnek! Ezenkívül hajlamosak kitörésre, és rendkívül erős napszéllel rendelkeznek.A köd átmérője körülbelül 20 fényév. A Wolf-Rayet csillag a köd kialakulásának fő oka. A ködben található gázok és porok a jövőben csillagok és bolygórendszerek kialakulásához járulhatnak hozzá.

Az elmúlt néhány napot tekintve célba vettem ismét az Észak-Amerika - ködöt, ám most nagyobb gyújtótávon. Cirka 2 órának ez lett az eredménye! Kalibrációs frame-ek nélkül!

Tejútfotó, újra feldolgozva.

Téli esték egyik legszebb objektum-párosa, véleményem szerint.