Összes észlelés

Üdvözlök mindnekit. Szeptemberi célpontom NGC7000 Észak amerika köd volt. Kihasználva a derült éjszakákat amennyit csak lehetett, fotóztam ezt a célpontot. Tetemes mennyiség jött össze, reménykedve hogy minél többrészlet elöjöjjön. Feldolgozás Siril és Gimp. Fogadjátok sok szeretettel!

2025.05.28-án hajnalban készült felvételem Namíbiából, az Isabis-völgyéből. A képen a 47 Tucanae, más néven az NGC 104 gömbhalmaz látható. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont hajnali kettő után észlelhető volt. A felvételen egyből feltűnhet a gömbhalmaz puszta mérete: croppolás nélkül is betölti a látómezőt. Kívülről befelé haladva folyamatosan sűrűsödnek a csillagok, és egyre nagyobbak is a mag felé haladva. A magban már fel se bomlik csillagokra a halmaz, teljesen összefolynak a csillagok. A vöröses csillagok vannak többségben a halmaz kora miatt. A 47 Tucanae gömbhalmaz, ami a második legnagyobb látszó átmérőjű gömbhalmaz, távolsága a Földtől 14 500 fényév, Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1751-ben, 120 fényév az átmérője és megközelítőleg 10 milliárd éves. A kép bal alsó sarkában az NGC 121 gömbhalmaz látható.

A H.E.S.S. siteot Namíbiában nem nagyon kell bemutatnom. Sokan ismeritek eme távcsöveket akár onnét, akár Teneriféről. A Cserenkov távcsövek hatalmasak... 10km-ről is láttuk már őket napközben, ahogy békésen szunnyadtak. Éjszaka a 30 méter átmérőjű főtávcső méginkább lenyűgöző, ahogy az égbolt felé néz, ám ezt mi élőben nem láthattuk, hiszen a létesítmény területén minden kis fény komoly problémát okozhat a mérésekben. A megoldás az előre felprogramozott timelapse rendszerek voltak, amik sötétedéskor beindultak. Persze tudni kellett, hogy honnét emelkedik a Tejút, meg hová megy, hasonlók és ezt egy vadidegen tájon roppant nehéz beállítani. Csak másnap derült ki hogy milyenek lettek a képek, addig viszont azon izgultunk, hogy egyáltalán sikerült-e a felvételsorozat, vagy lehet el se indítottuk a kapkodásban a berendezéseket? :) A felvételen a távcső már úgy tör az ég felé, hogy rá lehetett látni a tükörre, ami mégjobban látszódott az idő előrehaladtával. A tükrön visszaverődő égboltfény ... ebben az esetben a Tejútcentrumnak a fénye meghökkentő látvány a sorozatfelvételen. Aztmondom van vagy 20-30 jelenet, de a HESS távcsövei toronymagasan a leglátványosabb előtér, amióta készítek ilyen felvételeket. :)

Kihasználva az utolsó derült estét a közeljövőben, ismét kimentünk fotózni. A nyári táborban fotóztam először a Trifidet, de akkor összesen csak 16 percnyi adatot tudtam gyűjteni, utána otthonról valahogy mindig elmaradt a folytatás. Jövőre korábbra fogom időzíteni, amikor még magasabban jár. Számomra nagyon érdekes objektum, mert 3 részből tevődik össze (emissziós, reflexiós és sötét ködből), amiből az egyik (a sötét köd) 3 részre osztja.

A ~6000 fényév távolságra található emissziós ködösség a Hattyú (Cygnus) csillagképben található. A köd megfigyelésére -fényszennyezéstől mentes helyről, ragyogóan tiszta időben- leginkább a nyári hónapokban van lehetőség. Ajánlott fényerős távcső használata. Megpillantása kisebb távcsövekkel szinte reménytelen. A képet 2025 szeptember 22-én fotóztam.

A derült időjárást kihasználva kitelepültem az erkélyemre és készítettem néhány felvételt a Napról, ezúttal egy kétszeres nagyítású fókusznyújtóval. Jópár protuberancia, napfolt, filament is látható a felvételen.

Aznapi kitelepülés második célobjektuma a Plejádok volt. Nagyon vártam, hogy elég magasra emelkedjen és végre Newton távcsővel is fotózhassam.

Pénteken ismét kitelepültünk Makó-Rákos mellé, nem messze a a kedvenc helyemtől, a Makói Úti Kilátótól. Ez a helyszín alkalmasabb a fotózásra, mivel jóval beljebb tudunk menni az úttól, így az ott elhaladó autók fényszórói nem világítanak be a felszerelésekhez. Első célpontom a Triangulum-galaxis volt. Tavaly is fotóztam, így most is volt mihez hasonlítani a végeredményt. Részletesebb lett, egyrészt a távcső miatt, másrészt az utófeldolgozás miatt. Nagyon jó egünk volt aznap este, jó átlátszósággal és nyugodtsággal.

Ezt a hangulatképet a Balaton körüli bringázásom megkezdésekor készítettem 'kézből'. A sötétben való elindulásomkor mindig a csillagok fénye és a Hold megpillantása lendít át azon, hogy csodálattal tekerjek a sötét ég alatt. Egyedül, és mégis a jól ismert objektumok kíséretében menet közben feltölt a látvány és gurulás közben ugyanúgy figyelhetem őket és az esetleges meteorok hullását, mint egy 'guruló észlelés'. :) Ennek emlékeként készült tegnap hajnalban ez a kép.

A tegnapi Vénusz-fedés random vizuálisan igen nehéz lehetett, ha valaki próbálta, de binokulárral már tök jól lehetett észlelni, távcsővel meg pláne, főleg, hogy nagyjából csontderült volt az országban. Készítettem videót a fedés pillanatáról, kicsi távcsővel a közelítésről és külön külön az objektumokról is. Számomra talán ez volt a legkülönlegesebb pillanat, amikor már nagyon közel járt a Vénusz a Holdhoz. Olyan, mint amikor egy űrszonda a Vénusz után elsuhan a Hold mellett hintamanővert használva és látván eltűnik a bolygó az égi kísérőnk mögött... Vagy akár "Űrodüsszeia" élmény az "együttállásról". Legnehezebb feladat a dinamikakülönbség összedolgozása volt, ezért pld a Holdat végletekig kellett görbézni és kicsit meg is sínylette az egészet, de sebaj. Véleményem szerint megérte. Lehetett volna az is, hogy hagyom a fenébe, azt csak nézegetem vagy inkább helyette telepítem az új SQM rendszert, de még az is készlett a nap végére. :D

2025.05.26-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Szűz csillagképben található Messier 104 "Sombrero-galaxisról". Itthonról is látható, de kissé alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételen feltűnik a lapos, korong alakja amit csaknem az éléről látunk, hasonlóan a mexikói sombrero kalapokhoz. Seyfert 2 típusú spirálgalaxis, a peremén megfigyelhető egy sötét, kavargó porsáv is, belseje korong alakú, magja nagyon fényes és egy világos haló foglalja magába az egész galaxist. Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben, Charles Messier csak kézzel írta hozzá katalógusához. Végül Camille Flammarion hozzáadta a Messier-katalógushoz 1921-ben. 31 millió fényévre van a Földtől, 105 000 fényév átmérőjű.

Ma délután sikerült időben hazaérnem, és a derült időjárást kihasználva kitelepültem az erkélyemre, és folytattam a Heliostar naptávcső bejáratását, még napnyugta előtt. Ezúttal már a Player One Apollo-M Mini kamerával készítettem a képeket, amivel pont belefért a Nap a látómezőbe (Egy kicsit el is toltan a Napot a látómezőben, hogy eltaláljam a "sweet spotot"). A hangolás ezúttal szerintem egész sikeres volt, egy kicsit át kellett tekernem a kis pálcikát egy másik lukba, hogy jól be tudjam állítani a tunert. Az új kamera nagyon gyors, 20-30 helyett 65-70 FPS-el tudja a felvételeket elkészíteni. Megpróbáltam egy Barlowt is csatlakoztatni, de addigra olyan alacsonyan járt a Nap, hogy nagyon életlen lett a felvétel.

A déli féltekén a függőlegesen fent delelő Tejútnál már csak egy látványosabb, a nyugatra igyekvő Tejút... Na az a látvány szinte teljesen furcsa. Ígyis szokatlan, hogy a zenitben van a centrum, de ez rátesz egy lapáttal. A timelapse felvételből 10 kép lett átlagolva a Tejútra, illetve ugyanazok az előtérre is. A különös fényeket a kelő és igen fényes holdsarló csinálja mind a tiszta égbolton, mind az előtérnél. Ezek a tegezfák önmagukban is érdekesek. Mintha az ember egy teljesen másvilágon járna legyen akár nappal vagy éjszaka. :)

Egyesületi szakkörön észleltük, a képfeldolgozást én végeztem. A teljes látómezőhöz képest kicsi, részleteket is mutató, erősen kékes planetáris köd. Erről kapta a nevét: Kék sugár-köd (ismert Kék-ragyogás köd néven is). Képfeldolgozás: PixInsight (nullkép (bias), sötétkép (dark), mezősimító (flat-field; automatikus háttér-levonás; gradiens-korrekció; fluxus- és színkalibráció Gaia-csillagokkal; görbézés (S-alak); BlurXT-konvolució). 10 képet el kellett dobni vezetés hiba miatt, csak a maradék 24-et használtam fel. E a PL a 2025/szeptemberi észlelési ajánlóan szerepelt: https://vcse.hu/2025-szeptemberi-eszlelesajanlo-agoston-zsolt-csizmadia-szilard/

A múlt hétvégi kedvező időjárást kihasználva készítettem egy gyors felvételt a Napról a kertvárosi erkélyemről, folytatva a Heliostar naptávcső bejáratását, bár szerintem még mindig nem az igazi a dolog. Legközelebb már tudok flat képeket is készíteni, és hamarosan megérkezik a kifejezetten napfotózásra való kamerám is.

2025.05.29-én Namíbiában, az Isabis Astrolodge területén készült felvételem az Antares környékéről, ami magába foglalja az M4 gömbhalmazt, a Rho Ophiuchi kettőscsillagot és a Kék Lófej-ködöt is. Miközben Namíbiában a 120 mm-es apokromát távcsövemmel fotóztam, a kis Proxisky Ragdoll mechanikát sem hagytam unatkozni: a 135mm-es Samyang objektívet és a Canon 6D fényképezőgépet rászerelve nagylátószögű felvételeket is készítettem. A Skorpió csillagképben található ködösség a nyári égbolt egyik legszebb objektuma. A képen alul található az Antares, egy vörös óriáscsillag, ellette a Messier 4 gömbhalmaz. Rajtuk kívül emissziós ködök, sötétködök és reflexiós ködök is megtalálhatók a felvételen. A ködkomplexum magjában található a Rho Ophiuchi kettőscsillag, ami 360 fényév távolságban vannak tőlünk. Már többször is nekiálltam fényképezni ezt a célpontot, de sosem voltam egészen elégedett a végeredménnyel. Most érzem először úgy, hogy jó minőségben tudtam megörökíteni az Antares-vidéket, kipipálva egy újabb nagy nemezisemet :D

19:14:29 UT Holdfogyatkozás fotó, okulárhoz tartott telefonnal.

A képet Toldi Csenge és Kiss Szabolcs közösen készítette Tápiószecsőről. A teljes holdfogyatkozásra készülődve már napnyugta után kimentünk a jó keleti kilátással rendelkező magaslati pontra. A horizont közelében vastag felhőzet volt, ezért a már teljes fogyatkozásban lévő Hold sokáig nem látszott. Csak este 8 óra után kezdhettük el a fényképezést, amikor ez a kép készült. A Hold szabad szemmel inkább barnás színűnek látszott. A fogyatkozás miatt használt hosszabb expozíciós idő miatt a Hold közelében néhány csillag is látható a képen.

A telihold fényeiben az idei szezon első Szaturnuszát sikerült elkapni. A légkör most ennyit engedett 3000mm-es fókuszon. Technikai adatok: Skywatcher 200/1000 Newton Heq5pro goto Zwo Asi290 MM Zwo UV/IR Televue 3x barlow Exp:10.80ms Gain:301 1000 frame As4! Registax6 Photoshop Levelek 2025.09. 07. 22:48 UT

Látóhatáron felhök miatt nem látszott a teljesség, csak épp a végét kaptuk el, amikor a hold már viszonylag magasan járt. Így nem sikerült az eredeti kompozíció ötlet, a holdat világítótorny mellett egy képen elkapni 400mm-en. Azért csináltunk csak a holdról egy külön képet, illetve kizoomolva ~135mm-en készült az a kép ahol együtt látszanak. ISO640 és f/8-hoz igazítottuk az expozíciókat (mp töredékétöl 1-2 mp-ig), ahogy egyre sötétebb lett. Egy tripod volt a segítségünkre, de a 400mm kicsit sok volt neki, a széltöl sokszor beremegett. A két legjoban sikerült képet töltöttük fel, amikor már kezdett kilépni a teljességböl a hold, és már alig volt elötte felhö.