Összes észlelés

A Nap Budapestről, 10:55 UT-kor. A felvétel 30 másodperces raw adat 50%-os összegzésével készült ASI Video Stack programmal.

Közepesnél rosszabb égen készültek a felvételek, de amit lehetett kihoztam belőle. 4 felvétel készült, ezeket kistackeltem és a végképeket megszerkesztve, derotáltam őket winjupos programban, ezután Ps következett. 4x500 kocka végeredménye. Távcső: Celestron C11 Nexstar XLT tubus Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 662 MC kamera Szűrő: Zwo uv/ir, Zwo Adc Fókuszírozó: Zwo eaf 12v motoros fókuszírozó kézivezérlővel és hőmérséklet-érzékelővel, C11 átalakitóval. Korrektor: Explore Scientific Barlow Lens Focal Extender 2x 1,25" Nyugodtság : 5 Átlátszóság : 2 2025.08.01. 04:00 Orosháza

Ez a Messier-objektum valójában a Tejút egy kis részlete, ahol nem takarja ki a rálátást a sötét csillagközi por. Ami a képen látható, kb. 10 ezer fényév távolságra van. A felvétel mozaikolással készült (a natív látómező 1,4-szerese), a feldolgozás a Seestar saját MI-alapú zajcsökkentési eljárásával történt.

Az előző kép [https://eszleles.hu/melyeg/3050] feldolgozott változata a Seestar beépített MI-alapú zajcsökkentési eljárásával.

Az M56 jelű gömbhalmaz a Lyra csillagképben, távolsága kb. 33 ezer fényév. Kora (13,7 milliárd év) és retrográd keringése miatt feltehetően nem a Tejútrendszerben keletkezett.

A Sadr régió részét képező sötét köd az LBN245. A Sadr régió (más néven IC 1318 vagy Gamma Cygni-köd) a Sadr csillagot körülvevő diffúz emissziós köd, amely a Hattyú keresztjének középpontjában található. A Sadr régió a környező ködös régiók egyike; többek között a Pillangó-köd és a Félhold-köd. Az emissziós diffúz ködök mellett számos sötét ködöt is tartalmaz, pld. az LBN245. Maga a Sadr magnitúdója körülbelül 2,2. A régió körüli ködös régiók is meglehetősen fényesek.

A nemrég felfedezett szupernóvát vettem lencsevégre a közel 40 millió fényévre levő NGC7331 galaxisban. Mivel a robbanás a Galaxis középpontjához közel található, ezért a Galaxis fényerejét kissé csökkentettem, hogy a szupernóva jobban észlelhető legyen.

Az M31, közismertebb nevén az Androméda-galaxis, a Tejútrendszerhez legközelebbi spirálgalaxis , körülbelül 2,54 millió fényévre található a Földtől. Átmérője eléri a 220 000 fényévet és becslések szerint 10¹² csillagot tartalmaz.Az M31 gravitációs kapcsolatban áll két kísérőgalaxisával.Az M32 egy kompakt elliptikus galaxis, mely körülbelül 2 650 fényév átmérőjű, míg az M110, szintén elliptikus, nagyobb, körülbelül 17 000 fényév széles. Az M31 és kísérői között jelentős gravitációs hatások érvényesülnek: valószínű, hogy az M32 és az M110 már korábban is áthaladt az Androméda-korongon, torzulásokat okozva annak szerkezetében. A legfrissebb kutatások szerint az M32 valószínűleg egy nagyobb galaxis „megcsupaszított” maradványa, amelyet az M31 gravitációja alakított át. Az M110 halvány, de aktív csillagkeletkezési régiókkal rendelkezik, ami ritka az elliptikus galaxisok körében. Az M31-M32-M110 rendszer a Lokális Halmazon belüli alrendszert képez és fontos laboratóriumaként szolgál a galaxisfejlődési és kölcsönhatási folyamatok tanulmányozásához. Tehnikai adatok: Skywatcher Evolux62 Ed APO 0.9xreduktor Sw Heq5pro go to Zwo Asi533 mc pro ( –10 °C) Zwo Asi290mm (guiding) Astronomik UV/IR L2 2" Asiair plus 35*300s Light Gain:100 40Dark 40Flat 40Darkflat DSS,Siril,Ps 2025.07.22. 22:00 UT Levelek

Éjszaka mikor felébredtem és kimentem megnézni, hogy minden rendben van-e távcső körül, akkor megláttam, hogy már elég magasan jár az Androméda, így oda is fordítottam a tubust, hogy azt is fotózhassam. Már ennyiből is látom, hogy jobb lett mint a tavalyi. A felszerelés is más ugyan, mint 1 évvel ezelőtt, valamint több féle szoftvert is alkalmazok a feldolgozás során.

Július 14-én egy szupernóvát fedeztek fel az NGC7331-es katalógusszámú galaxisban, ami a leírások alapján még fényesedő fázisában van. Mivel ez a galaxis már az éjszaka második felében Dabasról is fotózható, ráadásul egy látómezőben van a híres Stephan's Quintet galaxisötössel, így mindenképpen le szerettem volna én is fotózni. Az időjárás július 18-án éjjel kedvezett nekem, így természetesen az említett galaxis lett az éjszaka fő témája. Az SN2025rbs jelű szupernóva már a legelső, pár másodperces képeken is szépen látszott, annak ellenére is, hogy a Hold fénye és a rendkívül magas pára megnehezítette az észlelést. A képen a bal felül látható galaxis a fő célpont, illetve a benne található Ia típusú szupernóva. Az Ia típus azt jelenti, hogy egy kettős csillagrendszerről van szó, amelynek egyik tagja egy fehér törpecsilag. Ez a fehér törpe anyagot nyel át a társcsillagától, és amikor elér egy bizonyos tömeget, a csillag felrobban. A további érdekesség a kép jobb alsó felében található, ez a Stephan's Quintet galaxisötös. Alapvetően halványabb és látszólag kicsi galaxisok, amelyekből négy fizikailag is kölcsönhatásban van egymással.

Az SN 2025rbs szupernóvát fotóztam az NGC 7331 galaxisban. Az Ia típusú szupernóva fényessége 13,8 magnitúdó körül lehetett.

Az SN 2025rbs szupernóvát fotóztam az NGC 7331 galaxisban. Az Ia típusú szupernóva fényessége 13,8 magnitúdó körül lehetett.

A Vulpecula (Kisróka) csillagképben található NGC 6823 egy szép, kicsi, nyílthalmaz, amely egy nagy emissziós ködhöz, az NGC 6820-hoz kapcsolódik. Ezek a csillagok egy még nagyobb, halvány emissziós köd, az SH2-86 részei. Az emissziós köd ionizált gázból (plazmából) álló, változatos színekben világító csillagközi felhő. Az ionizáció forrását a közeli csillagokból érkező nagyenergiájú fotonok jelentik. Gyakran ezt az egész komplexumot egyszerűen NGC 6820-ként emlegetik. A halmaz körülbelül 6000 fényévnyire van, és körülbelül 50 fényév átmérőjű. A képet Hubble SHO színpalettával készítettem 3 éjszakán át gyűjtött fotókból. Asztrofotós szempontból akkor van éjszaka, mikor a nap a látómező alá ér 16 fokkal, és keleten szintén 16 fokkal a látómező előtt megjelenik. Ez ebben az időszakban 23óra 00, és 02óra 20perc közötti idő volt. Ezért kellett 3 napig fotózni. Ez a célpont nem túl híres vagy ismert, és nincs is közismert neve, amit találnék. Egyedül Fényes Lóránd neves asztrofotós társam említi "ET ujja" néven, és ezt az elnevezést valóban találónak tartom.

Két év 5 éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. Összesen 118db. 5 perces nyers képet sikerült integrálnom az elkészült képbe. Mivel az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, a ködösség környékének űrporát különösen nehéz megörökíteni a fényzennyezés miatt, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévnyire terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévre fekszik, a Cepheus csillagkép mellett.

IC 1396 Elefántormány-köd Az IC 1396 valójában egy sokkal nagyobb ionizált gázterület, amely magában foglalja az Elefántormány-ködöt. Egy nagyon fényes, hatalmas csillag (HD 206267), amely az IC 1396A keleti részén található, megvilágítja és ionizálja a sűrű felhő felszínét, melyet fényes szegélyként látunk. Az Elefántormány-köd egy sűrű gáz és porfelhő az IC 1396-ban. A köd több mint 20 fényév hosszú, és egy fiatal csillaghalmazon, fut át amely egy izzó, ionizált gázfelhőbe ágyazott a Cepheus csillagképben. Hűvös csillagközi porból és gázból áll, amely elzárja a fényt a Föld felé, és hosszú, vékony sziluettet hagy maga után, amely a köd nevét adja (és egyike a sok állatnak tűnő ködnek). A kép Optolong L-eNhance szűrővel, Hubble-paletta segítségével készítettem, amely specifikus szűrőket rendel hozzá gázokhoz (h-alfa, OIII és SII). Valamivel több mint 8óra expozició feldolgozása a végső kép.

Namíbiában, a szálláshelyünktől pár méterre készítettem ezt a képet, 2db. egyperces fényképből: egyet követéssel, a másikat követés nélkül készítettem. A két felvételből kompoztitképet készítettem amin szépen látszik, ahogy az állatövi fény elindul a Gamsberg csapott teteje mögül. Igyekeztem egy jellegzetes szavannai fát is a felvételbe komponálni.

Holdak most nem voltak kivehetőek a felvételen de szokatlan nyugodtság volt pár percig amit kihasználva jó felvételek születtek. Ezeket egyesitve megszületett a végkép ugyanigy a Vénusznál is. Távcső: Celestron C11 Nexstar XLT tubus Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 662 MC kamera Szűrő: Zwo uv/ir, Zwo Adc Fókuszírozó: Zwo eaf 12v motoros fókuszírozó kézivezérlővel és hőmérséklet-érzékelővel, C11 átalakitóval. Korrektor: Explore Scientific Barlow Lens Focal Extender 2x 1,25" Nyugodtság : 7 Átlátszóság : 3 2025.07.21. 03:50

Alacsony elhelyezkedése miatt a légköri hatások nagyon zavaróak voltak, mint egy zászló nagy szélben lebegő hatást keltett a bolygó képe, de sikerült rá fókuszálni és kicsikarni belőle egy bolygó formát aminek egy fázisát láthatjuk. A bolygók fázisai azért láthatók, mert a bolygók nem bocsátanak ki saját fényt, hanem a Nap fényét verik vissza. Ahogy a bolygók keringenek a Nap körül, a megfigyelő számára látható megvilágított területük változik, így láthatunk különböző fázisokat, hasonlóan a Hold fázisaihoz. Távcső: Celestron C11 Nexstar Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 290 MM monokróm kamera Szűrő: Castell IR-Pass Fókuszírozó: ZWO EAF 12V motoros fókuszírozó kézivezérlővel és hőmérséklet-érzékelővel, C11 átalakitóval. Korrektor: Explore Scientific Barlow Lens Focal Extender 2x 1,25" Nyugodtság : 4 Átlátszóság : 2 2025.07.21. 04:50

A legjobb felvételek pontban hajnalban voltak amikor kezdett világosodni az ég, nagyon nincs még itt az ideje bolygózni, de tesztelni kell, és nagyon hiányzott a bolygózás. A képen a bal oldali gyűrűnél a Tethys nevű holdja kivehető, jobb oldalon a legnagyobb holdja a közismert Titán, és utána a Rhea következik. Remélem lesznek sokkal kedvezőbb lehetőségek a mégtöbb részlet megörökitéséhez. A felvételt 4 darab 2,5 perces videóból azoknak a végképéből derotáltam, és szerkesztettem ki.

A legjobb felvételek pontban hajnalban voltak amikor kezdett világosodni az ég, nagyon nincs még itt az ideje bolygózni, de tesztelni kell, és nagyon hiányzott a bolygózás. A képen a bal oldali gyűrűnél a Tethys nevű holdja kivehető, jobb oldalon a legnagyobb holdja a közismert Titán, és utána a Rhea következik. Remélem lesznek sokkal kedvezőbb lehetőségek a mégtöbb részlet megörökitéséhez. A felvételt 4 darab 2,5 perces videóból azoknak a végképéből derotáltam, és szerkesztettem ki.